70 éve ragadta meg a hatalmat az imádott és rettegett Rákosi Mátyás, akit masszív propaganda tett a haza hősévé

A Magyarországon 1952-ben csúcsra ért Rákosi-kultusz nagyban meghatározta hazánk második világháború utáni történelmét. Mire a hatvanadik évét betöltő Rákosi Mátyás augusztus 14-én a Minisztertanács elnöke lett, a nép részéről már olyan imádat és megbecsülés övezte, mint azelőtt egyetlen politikai vezetőt sem. A sztálinista diktátor éppen hetven éve került hatalomra, ebből az alkalomból felidézzük, miként épült ki a Rákosi-kultusz, hogyan érte el tetőpontját, és végül mi vezetett a bukásához.

A két világháború között

A Rákosi-kultusz kialakulásának időpontja valamikor a két világháború közötti időszakra tehető, amikor 1925. szeptember 22-én a kommunista politikust letartóztatták. Rákosit államrend elleni összeesküvéssel vádolták meg, egy évvel később, augusztus 4-én pedig el is ítélték, 8 és fél év fegyházbüntetést kapott. Rákosit 1934-ben ismét letartóztatták, és bíróság elé állították a Tanácsköztársaságban betöltött szerepe miatt. Életfogytiglanra ítélték, de szovjet közreműködéssel 1940. október 30-án a Szovjetunióba távozott.

A börtönben töltött évek alatt Rákosiból kis túlzással nemzetközi szenzáció lett, a nemzetközi munkásmozgalom egyik ikonjává vált. A külföldi közvélemény is elkezdett érdeklődni a magyar kommunista politikus iránt, ám ennek a médiafigyelemnek a hátterében jórészt a szovjet propaganda állt.

Rákosi szabadulását követelte több nyugati baloldali író és politikus is: ilyen volt a dán munkásosztályról író Martin Andersen Nexö, Romain Rolland Nobel-díjas francia író, Henri Barbusse kommunista költő és aktivista, valamint Klara Zetkin német szocialista politikus és nőjogi harcos is. 

A többnyire a szovjet Pravdában publikált, Rákosit magasztaló cikkekben a magyar kommunistára rendre kimagasló vezetőként, munkásvezérként hivatkoztak. De még egyes nyugati országok törvényhozásáig is eljutott Rákosi legendája, a Rubicon cikke szerint a magyar politikus bebörtönzésének ügye szóba került a brit és a francia parlamentben is.

Rákosi hazai népszerűségét jellemzi, hogy egy a spanyol polgárháborúban harcoló magyar osztag átnevezte magát Rákosi-brigádra.

A szovjet irányítású propaganda nemzetközi munkáshőst csinált Rákosiból, akiből időközben a magyarországi kommunista mozgalom élő legendája lett.

A párt Rákosi, Rákosi a párt. Ő a nép vezére.

A fent taglalt Rákosi-mítosz érdekes módon nem lökte az egekbe a kommunista párt népszerűségét, ellenben a politikus népszerűségével, ami 1945 után valósággal szárnyra kapott. A második világháború után a Rákosi vezette Magyar Kommunista Párt (MKP) segítséget nyújtott a háborút megszenvedő magyar gazdaság helyreállításában. Az MKP előtérbe helyezte a nemzeti szimbólumokat, a himnuszt és a magyar zászlót, valamint nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti ünnepekre is. A nép ezekért a gesztusokért pedig rendkívül hálás volt.

A kommunista vezetés úgy döntött, hogy Rákosi töretlen népszerűségét felhasználja, így az ő személyi kultusza lett a párt legfőbb programja. A Rákosi-mítoszt egy az egyben a sztálini mintára építették fel, 

ennek az építkezésnek a legfőbb motívuma, hogy a párt és az ország eredményei személyesen Rákosi Mátyásnak köszönhetők.

A már említett világháború utáni újjáépítéseket is a pártvezér számlájára írták, de a vélt gazdasági sikerek sem jöhettek volna létre nélküle, Rákosit el is nevezték a forint atyjának. A propaganda működött, a lakosság nagy része tényleg elhitte, hogy Rákosi Mátyás nem képes tévedni, és hogy mindenhol ott van, egyszerre akár több helyen is.

A pártvezér sikerét látva értelmiségiek, írók, költők is elköteleződtek Rákosi mellett. Illés Béla Kossuth-díjas író például ezt írta róla:

Rá­ko­si szava a tör­té­ne­lem szava. Mér­föld­kő, vi­lá­gí­tó­to­rony, a ha­la­dás száz­mil­lió ló­erős motor­ja.

A Szabad Nép című lap rendszeresen tett közzé olyan olvasói leveleket, amelyekben a polgárok megköszönték Rákosi munkáját. Ezekben az írásokban a szerzők fogadkoztak, hogy jobban fognak dolgozni a jövőben, de voltak olyanok is, akik Rákosi elvtárs közbenjárását kérték.

A szerkesztők csak olyan írásokat jelentettek meg, amiknek a kéréseit aztán a széles nyilvánosság előtt teljesítette a pártvezér.

Ezek a nyilvános szereplések rendszerint szigorú menetrend és koreográfia mentén működtek. A helyi sajtó azt közvetítette a nép felé, hogy a pártvezér nemcsak megközelíthető és megérinthető, hanem ő is a nép közül való.

Ez a kép nem is állhatott volna messzebb a valóságtól. Rákosi a legkevésbé sem volt a nép egyszerű gyermeke, ellenben a legmagasabb szovjet körökben mozgott, remek kapcsolatot ápolt például Sztálinnal is. A több nyelven, többek között angolul, németül, olaszul és oroszul is beszélő Rákosi egy nagy nemzetközi szovjet delegáció tagjaként tárgyalt amerikai tisztviselőkkel is. De részt vett az orosz diktátor 70. születésnapján is:

A Rákosi-kultusz már 1945 után jelen volt Magyarországon, de elsősorban csak a párthoz közeli sajtóban. A negyvenes évek végére és az ötvenes évek elejére azonban totálisan letarolta az országot a Rákosi-mítosz, monumentális méreteket öltve jelent meg a mindennapokban. A következetes propaganda eredménye az lett, hogy amikor például elhangzott a pártvezér vagy Sztálin neve egy beszédben, a tömeg ütemes „Éljen Rákosi, éljen a Párt!” bekiabálásokkal fejezte ki szeretetét.

1948-ben jött el a fordulat, amikor Rákosiék elkezdték bekebelezni az országot. A kialakuló egypártrendszert úgy próbálták legitimálni, hogy Rákosit a magyar történelem nagyjai közé emelték. A kommunista diktátor így került egy polcra Kossuthtal és Rákóczival. Az 1948 nyarán létrejött Magyar Dolgozók Pártjának programja azt próbálta hangsúlyozni, hogy ők a 100 éves 1848-as szabadságharc szellemi örökösei. A néppel igyekezték elhitetni, hogy a forradalom értékein alapuló politikai szándékot csak az egypártrendszer által nyújtott előnyök által lehet érvényesíteni. Az 1949-es májusi választásokon valósult meg a teljes hatalomátvétel, augusztusban az új vezetés már el is fogadta a sztálini mintán alapuló alkotmányt.

Az 1949-es kampány lényegében olyan volt, mint a Rákosi-kultusz későbbi kiteljesedése, csak kicsiben.

Imádták és rettegtek tőle

Rákosi kultuszának legalább annyira része volt a rettegés, mint az imádat. Rákosi a beszámolók szerint nem válogatott az eszközökben, sokan emiatt Sztálin legjobb tanítványának tartották. A pártvezér egy alkalommal elraboltatta Nagy Ferenc egykori kisgazda miniszterelnök ötéves fiát, és megzsarolta Nagyot, hogy ha nem mond le, akkor nem láthatja többet a gyerekét. A kommunista pártvezér még azt is megtiltotta Nagynak, hogy visszatérjen Magyarországra. Rákosi gondolkodás nélkül bebörtönzött bárkit, a saját párttársait is – vagy jobb esetben emigrációra kényszerítette őket.

A legemlékezetesebb ilyen ügy Rajk Lászlóé volt, akit a Népbíróság ítélete szerint a hűtlenségről és kémkedésről szóló 1930. évi III. tc.-re hivatkozva akasztottak fel.

A Sztálin–Rákosi-tengely

Sztálin hetvenedik születésnapjának tiszteletére Budapesten megindult a trolibusz-közlekedés a 70-es járattal. Hasonló ünnepséget rendeztek Rákosi 60. születésnapja alkalmából is, amire egy éven keresztül készültek. A XXI. század 2012-ben készített filmet az ünnepi készülődésről és a Rákosit övező személyi kultuszról (lásd az alábbi videóban), de korabeli felvételek a diktátor életének nehezebb periódusaiba is betekintést adnak.

Rákosi legfontosabb politikai kapcsolata Sztálin volt, aki rögtön maga mellé vette, miután a magyar kommunista politikus kiszabadult a börtönből. 1940. november 7-én az orosz diktátor mellé állhatott a Vörös téri felvonuláson, Rákosi ezek után mindenben követte Sztálin útmutatásait, többek között ezért is nevezték a legjobb tanítványának. A koncepciós perek intézményrendszerét is tökéletesen átvette a Sztálintól, egyes adatok szerint 1950-től 1953-ig egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, közülük csaknem minden második vádlott ellen vádat is emeltek. A Rákosi-rendszerben nagyjából 300 ezer földbirtokost, gazdát, katonatisztet, gyártulajdonost internáltak.

Ezért is érintette rendkívül érzékenyen Rákosit Sztálin 1953-as halála. Rákosi pozíciója ezután jelentősen meggyengült, még abban az évben a magyarországi választások után egy pártdelegációval együtt Moszkvába rendelték.

Rákosit a szovjet Kommunista Párt vezetői alaposan leteremtették, a magyar diktátort a párttársai előtt beképzeltnek nevezték, azt állították róla, hogy kollektív módon képtelenség vele együtt dolgozni. Lavrentyij Pavlovics Berija, a szovjet titkosszolgálatok vezetője ingerülten a magyar delegáció tudtára adta, hogy olyan miniszterelnökre van szüksége Magyarországnak, aki nem zsidó.

Rákosinak le kellett mondania Nagy Imre javára, később pedig a Központi Vezetőség június végi ülésén önkritikára kényszerítették.

A források megemlítik, hogy az önkritikát mindössze pár felső vezető hallotta, a párttársak mit sem sejtettek a háttérben folyó problémákról. Rákosi ezután is a párt vezetője ő maradt, de már csak első titkárként, a főtitkári tisztséget pedig megszüntették. A Rákosit gyűlölő Lavrentyij Beriját 1953 decemberében belpolitikai harcok folytán letartóztatták, majd kivégezték, így Rákosi is visszaszerezhette a hatalmát. Ám teljesen már nem tudta visszaállítani a korábbi állapotokat, 1956-ig folyamatosan hatalmi harcot vívott Nagy Imrével, akinél Rákosinak sokkal jobb kapcsolatai voltak Moszkvában.

Rákosi még 1955-ben elérte, hogy Nagy Imrét leváltsák, és az ő embere, Hegedüs András lépjen a helyébe.

De hiába ügyeskedett Rákosi, 1956. július 18-án Moszkvából lemondatták, arra hivatkozva, hogy gyógykezelésre van szüksége. A szovjet vezetés állítólag nagyon elégedetlen volt Rákosival, aki addig sanyargatta a magyar népet, míg az 1956 őszén fellázadt.

Tisztelt Központi Bizottság!

Kérem a Központi Bizottságot, hogy mentsen föl a KB első titkárának és a Politikai Bizottság tagjának tisztsége alól. Kérelmemnek egyik indítéka, hogy 65 éves vagyok, és betegségem már két éve kínoz, mind súlyosabbá válik, és akadályozza a KB első titkárának tisztségén végzett munkámat.

Ezenkívül a személyi kultusz és a szocialista törvényesség terén elkövetett hibáim megnehezítik a pártvezetőség számára, hogy a Párt figyelmét teljes egészében az előttünk álló feladatokra összpontosítsam.

Felmentésemet kérve továbbra is Pártunk, dolgozó népünk és a szocializmus ügyét kívánom szolgálni.

– olvasható Rákosi lemondásában.

Rákosi Moszkvában később azért lobbizott, hogy Kádár János legyen az utóda, akit egyébként az évek során  többször is börtönbe záratott. Rákosi azt remélte, hogy különféle alkuk által Kádár hátán juthat vissza a hatalomba, de erre már nem került sor.

Kádár János az 1956-os forradalom bukása után hatalomra került, majd az egyik első dolga az volt, hogy Rákosi személyi kultuszát okolja azért, hogy kirobbanhatott az „ellenforradalom”.

Rákosi 1956 után is megpróbált hazatérni és átvenni a hatalmat, de Hruscsov Kádár mellett döntött. A magyar diktátor száműzetésben, Nyizsnyij Novgorodban halt meg 1971. február 5-én.

A luxust kedvelő Rákosi Mátyás életéről korábban itt írtunk bővebben.

Nyitókép: Kovács Márton Ernő / Fortepan