A Fidesz szellemi elitje előtt beszélt arról Körösényi András, hogy Orbán Viktor egy választott diktátor

Körösényi András politológus, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára és a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora két héttel ezelőtt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadást egy konferencián, ahol a közönség soraiban ott ültek a Fidesz, illetve a hazai kormánypárti jobboldal szellemi holdudvarának legismertebb, legbefolyásosabb tagjai, például Schmidt Mária történész is. A Válasz Online megszerezte Körösényi beszédének szövegét,

amely meglehetősen nyíltan kritizálta az Orbán Viktor miniszterelnök és kormányának politikáját támogató, magát konzervatívnak tartó jobboldali értelmiséget, amelynek képviselői ott ültek a nézők között.

Körösényi mondandójának lényege az volt, hogy az általa „új jobboldaliságnak” nevezett eszmeiség nagyon távol áll attól, amit konzervatívnak nevezhetünk. A politológus szerint az új jobboldal értelmisége valójában csak az Orbán Viktor által Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) nevezett, a 2010-es országgyűlési választáson aratott első kétharmados Fidesz-győzelem után megalapított rezsim politikai-ideológiai programadója, igazolója kíván lenni.

Körösényi szerint a konzervatívok a politikai cselekvés szintjén támogathatják ugyan a NER-t „pragmatikus vagy politikai okokból, érdekből, vagy a kisebb rossz okán, de aligha támogathatják feltétel nélkül, úgy, mint a konzervatív beállítódás és politikai eszmeiség megtestesülését”.

A politológus nézetei szerint négy olyan jellemzője van a NER-nek, ami miatt nem tekinthető konzervatívnak.

Az első a politikai radikalizmus. A 2010-es „fülkeforradalom” (ahogy Orbán Viktor nevezte az első kétharmados Fidesz-győzelmet) és az ott szerzett parlamenti szupertöbbség alapján létrejött rezsim radikalizmusa a permanens alkotmányozásban, az intézményi struktúrák folyamatos átszervezésében, a hatalommegosztás, a képviseleti rendszer kiüresítésében, és egy kiterjedt kormánypárti propagandagépezet létrehozásában ragadható meg.

Az egyre több területet érintő átpolitizálás, ellenségkép-konstruálás és a politikai diszkrimináció szintén e radikalizmus vonásai közé tartozik.

A második jellemző az intézményellenesség, és azon belül különösen a „joguralom” elutasítása. Körösényi szerint az új jobboldallal szemben azonban a konzervatívok mindig határozottan kiálltak az öröklött és bevált, korábbi nemzedékek tapasztalatát magukba sűrítő intézmények megőrzése mellett, és elutasították azok folytonos felforgatását vagy kiiktatását. A politológus úgy véli, „az Orbán-rezsim permanens intézményátalakító hevülete vetekszik az egykori reformkommunistákéval”.

Az új jobboldal harmadik jellemvonása az autoriter (vagyis önkényes, tekintélyelvű) hatalomgyakorlás feltétlen támogatása. A hatalomgyakorlás autoriter jellege markánsan jelen van az Orbán-rezsimben Körösényi szerint. Ennek három jele van:

• Az önkényes módon működő hatalom, amely nem tartja tiszteletben a fennálló törvényeket, konvenciókat, eljárási szabályokat, hanem folyamatosan felülírja azokat. Példaként a folyamatosan átírt Alaptörvényt, a rendkívüli jogrend kiterjedt alkalmazását, illetve az idei pedagógussztrájk rendeleti úton történő ellehetetlenítését említette.
• A hatalommegosztás intézményeinek a különböző eszközökkel történő meggyengítése. Ez pedig az önkényuralom melegágya. Az Orbán-rezsimet pedig a politikai hatalom egy kézben koncentrálása jellemzi. 
• Az uralom karizmatikus jellege (azaz Orbán Viktor személyes meggyőző erejéből, tévedhetetlenségének feltételezéséből eredő hatalomgyakorlás).

A negyedik jellemvonás a népakaratra vagy a választók többségére történő folyamatos hivatkozás. Körösényi szerint azonban a konzervativizmus csak korlátozottan híve az egyenlőségnek, sőt, közelebb áll egy arisztokratikusabb felfogáshoz, a tekintély, a hierarchia és/vagy a kvalitás elsőségéhez.

A korlátlan népszuverenitás által az új jobboldal a népre hivatkozik, de valójában szabad mandátumot, korlátlan felhatalmazást vindikál a többség által megválasztott népvezér számára, aki így (kétharmados parlamenti többséggel) egyfajta választott diktátorrá válik

– fogalmazott a politológus, aki szerint a hatalmat gyakorlók választások révén történő kiválasztása, illetve megerősítése és az autokratikus (önkényes) hatalomgyakorlás nem zárja ki egymást. 

Bár Orbán Viktor rendszeresen hivatkozik a józan észre, a nép egyszerű bölcsességére, Körösényi szerint „a tömeg vagy a nép azonban aligha tekinthető feltétlenül valamiféle autonóm józan ész megtestesítőjének, akit a konzervatív politikusok illetve az elit követhetne”.

A valóságban ugyanis (különösen ha a politikai táborral történő azonosulás erős) gyakran éppen a fordítottja történik: a választók követik pártjukat vagy annak vezetőit véleményük kialakításában.

A politológus szerint erre jó példa a Fidesz-szimpatizánsok oroszbarátsága, amely 2010 előtt meglehetősen alacsony volt, hiszen a magyarokat – de a jobboldaliakat különösen – inkább az oroszellenesség jellemezte. Körösvényi szerint az „oroszbarátság” Orbán Viktor 2009-2010-es pálfordulását követően emelkedett fel és maradt töretlenül magas szinten, egészen az Ukrajna ellen idén február végén kezdődő orosz invázióig.

Nyitókép: Koszticsák Szilárd / MTI