Megszülte gyermekét, majd útnak indult – megrázó történeteket meséltek a határnál dolgozó önkéntesek

Kemecsén, 60 kilométerre a záhonyi határátkelőtől rendel 12 órája Kiss Csaba háziorvos, újabb 12 óra múlva végez majd, de amikor a Házon kívül stábja ott járt, nem ment haza pihenni. A 24 órás műszak után elindult a határra, hogy ott segítsen, ahol csak tud – önkéntesként.

Pedig már önmagában a rendelései sem telnek eseménytelenül. „Volt egy kislány, akit húsklopfolóval vertek fejbe, őt beküldtük a baleseti sebészetre, mert felmerült, hogy agyrázkódása is van, meg volt egy másik, akinek elég csúnya másodfokú égés lett a kezén, mert játék közben a kályhához nyúlt és nagyon csúnyán leégette a fél kézfejét” – mesélte. És négy napja a háziorvosi szoftver sem működik, ezért kézzel kellett mindent kitöltögetni, receptet, beutalót írni az összes rendelésén.

Saját praxis, három idősotthon, ügyelet, kórházi rendelés – ennyi minden van Kiss Csaba asztalán, otthon meg felesége, három gyermeke és mentett állatkái várják. Egyébként folyamatosan telefonál, ha éppen nincsen beteg. Amikor a Házon kívül stábja ott volt, egy gyermeket hoztak vissza, akit megcsípett a darázs, utána egy lázas kisfiúval érkeztek.

Általában három-négy órát alszik, osztotta meg az RTL riporterével. 

Majd ha elcsitulnak itt a dolgok, akkor meg kell próbálni visszább venni ebből, igen, ez egyértelmű 

– ismerte el.

A menekülőknek gyógyszeradományokat visz, vannak köztük vitaminok, lázcsillapítók, vérnyomáscsökkentők, hányáscsillapító gyógyszerek, szívgyógyszere, vérhígítók, de van benne olyan hányáscsillapító is, amit onkológiai kezelteknek szoktak adni.

Nagyon örülnek mindennek, de bátorítani kell őket, hogy elfogadják az adományokat

Kiss Csaba doktor után a Házon kívül stábja Beregsurányba utazott, a Máltai Szeretetszolgálat és az önkormányzat közös tranzitpontjához. Előbbi a menekülők elhelyezésében, utóbbi az ellátásban segít. Egy 12 órás műszakban 30-35-en dolgoznak, az RTL riportere is beállt közéjük.

„Most ugye reggel van, ilyenkor azokat indítjuk útjukra, akik beragadtak éjszakára, azért van a nagy nyüzsgés ott a sátorban” – osztotta meg Vándor Attila, a Máltai Szeretetszolgálat veszélyhelyzet-kezelési munkatársa.

Elsőként az ellátásban tudták riporterünk hasznát venni, az önkéntesek napi 1200 szendvicset készítenek. Kolbászt, paprikát, sajtot, uborkát pakolgatnak a kenyerekre, és már ezzel is nagy örömöt szereznek.

Hát a gyermeknek azt az örömet látni, amikor átadtam neki egy kis játékot, vagy egy csokoládét, vagy egy valamit, nagyon megható volt, és úgy örült a kis szeme, a mosoly rajta, az anyukájának meg könnybe lábadt a szeme 

– mesélte Meskó Klára, aki nyolcadik napját tölti a menekültek közt.

Az ételek nagy része civil adomány. „A gyerekeknek nagyon sok édes, apró csoki kell. Abból volt nagyon hiányunk, de most már aki csak kérdezi, hogy adományba mit hozzon, attól azt kérjünk. Gyümölcsre nagyon nagy szükség van, banán kellene igazán, ami a legjobban megy” – osztotta meg Lukácsné Pősze Andrea.

A menekülők a kultúrházban tudnak egy kicsit pihenni. Róluk ma a civilben egyébként gazdasági vezetőként dolgozó Nagyné Lőrincz Laura gondoskodik. Életében először csinál ilyet. „Ide húzott a szívem. Ez nyugtatja meg a lelkemet, hogy itt tudok lenni, itt tudok segíteni, és a hosszú hétvégén nem wellnessezni szeretnék, hanem itt lenni” – magyarázta.

Úgy látja egyébként, a menekülő gyermekeket bátorítani kell arra, hogy fogadják el az adományokat, maguktól semmit nem kérnek.

„Persze, lehetne hazamenni, de nincs, aki beugorjon a helyemre”

Vissza Kiss Csaba háziorvoshoz, aki reggel hétkor, négy óra alvás után indult útnak Záhonyba.

Az ember azért lett orvos, hogy pont ilyen helyzetben, amikor a legnehezebb, amikor a legnagyobb szükség van, akkor menni kell és az embernek a kényelmét meg az egyéni érdekeit sokszor átmenetileg nyilván félre kell tenni 

– fogalmazott.

Egyelőre ugyanis kevés az önkéntes orvos a határ mentén. „Persze, lehetne hazamenni, aludni, lehetne pihenni, a családdal lenni, meg sok minden mást is csinálni, de annyira még nem vagyunk sokan, hogy most a helyemre bárki be tudna most ugrani” – vázolta fel a helyzetet.

Csaba amúgy is gyerekkora óta önkénteskedik, állatokat ment, madármentőállomást üzemeltet Nyíregyházán, és a Debreceni Egyetem különleges mentőcsoportjával is dolgozott. „Voltam velük Mianmarba, Nepálba, meg Haitin is a földrengés után, úgyhogy van azért tapasztalat ilyen katasztrófahelyzetben” – árulta el.

A Házon kívül stábja reggel nyolckor már a menekültszállónak átalakított záhonyi középiskola épületénél volt. Öt perc múlva már egy négyéves kisfiút ápolt Kiss doktor, aki száraz köhögésre panaszkodott. A kisfiú ellátása után szortírozni kellett az adomány gyógyszereket, már egy kisebb gyógyszertárat alakítottak ki az elmúlt hetekben. Aztán már kapcsolta is be a laptopját, mert az otthoni betegei sem maradhatnak ellátatlanul.

Közben a folyosón reggeliztek vagy ruhákat válogattak a menekülők. A gyerekek játszanak a nekik kialakított játszószobában. Néhány napnál tovább senki nem marad. „Ez egy átmeneti szálláshely. Itt pár órát, esetleg pár napot töltenek el az arra rászorulók, és a megfelelő segítséget megkapják” – mutatott rá Kéri Anikó, aki a Vöröskereszt gyors beavatkozási egysége, a HERO egészségügyi koordinátora, egyébként mentőtiszt Budapesten, és szakápoló egy kórházban. Harmadik hete dolgozik a határon önkéntesként.

Kési Anikó arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nagyon köszönik a civil felajánlásokat, bontott gyógyszereket nem használhatnak fel, mert sajnos érkeztek olyanok is.

A legtöbben egyébként kifáradva és kiszáradva érkeznek Magyarországra, Kiss Csaba még egy magas vérnyomású idős ukrán asszonyt is ellátott, míg ott voltunk.

Beregsurányban eközben folyamatosan töltik fel a menekülőknek szánt készleteket. A ládák a kultúrházba, a csomagok az induló buszokon ülőkhöz kerültek. Enni- és innivaló mindenkinek jutott, a gyerekek külön csomagot is kaptak, riporterünk is segített kiosztani a pakkokat.

Selyebi Klára Budaörsről érkezett és rendszeresen önkénteskedik, noha teljesen más a szakmája: „Én egy távközlési cégnél dolgozom aktivízorként, ilyen mobilszolgáltatóknak állomásokat építünk, annak a jogi részét ügyintézem. Tehát teljesen más szektorból jöttünk. Ugye nem egy multicégnek a dolgait intézed, hanem itt személyesen tudsz embereknek segíteni” – mondta a nő.

Tolmácsként is többen önkénteskednek Beregsurányban. Varga Mihály a határ túloldaláról jár át minden nap, hogy segítsen – addig, amíg harcolni nem fog. Azt mondta, Kárpátalján „egyelőre csend van, de haptákban állnak”. Számára nem kérdés, hogy ha az oroszok oda is behatolnak, megvédi a hazáját. „Az, hogy én magyar vagyok a túloldalt, az nem azt jelenti, hogy nem fogom bírni őket! Kárpátalja Ukrajnához tartozik. Tehát akkor ugyanúgy jöhet az én házamba az ellenség, mint bárhova” – fejtette ki álláspontját a férfi.

Megszülte a gyermekét, és azonnal útnak indult

Bülümü Ludmilla is tolmács, húsz éve költözött Magyarországra, az első pillanattól a határon van. Elmesélte az egyik megrázó esetét, amikor egy ukrán anyuka 25-én, a háború kitörése utáni napon megszülte a gyermekét, de már nem tudta kórházba vinni, mert azt addigra lebombázták.

A földszinten lakott, és a tizedik emeletet eltalálta a rakéta. Ő abba a percbe a gyereket betakarta egy pléddel és elindult vonattal, busszal, gyalog, ahogy csak tudott. Ide eljött a határra, és akkor itt már tudtunk rajta segíteni. Hálistennek jól vannak. Hát az így egy picit megviselt lelkileg

– idézte fel.

Ahogy a menekülők cserélődnek, az önkéntesek úgy teszik rendbe a pihenőt, fertőtlenítenek, vonzóvá, csalogatóvá teszik a helyet, de arra is figyelnek, hogy minden praktikus legyen. A Máltai Szeretetszolgálat azoknak is segít, akik a határ túloldalán maradtak. „Folyamatosan viszünk át élelmiszeradományokat vagy egyéb adományokat. Ezeknek a transzportját 3,5 tonnás teherautókkal oldjuk meg, és ezekre is kellenek önkéntesek” – mesélte Szabján Imre, a Máltai Szeretetszolgálat Vészhelyzet-kezelési munkacsoport vezetője.

„Néha az ember belefárad, de haladni kell”

Közben Záhonyban mindjárt dél van, Kiss Csaba ekkorra már 81 saját beteget látott el telefonon a menekült betegek mellett, és ez eddigre már meglátszott rajta. „Hát azért igen, néha egy kicsit belefárad az ember napközben. De hát haladni kell, mert azért egész nap jönnek a telefonok, a menekültek is. Most is nemsokára érkezik egy házaspár, azt mondták, hogy a hölgy cukorbeteg és rosszul van, úgyhogy mindjárt az ő ellátását fogom megkezdeni” – mondta Kiss Csaba, aki már készült is a következő feladatra.

Megérkezik az idős nő, kiderült, hogy lassan egy napja nem adta be magának az inzulint, mert spórol vele. „Most ott tartunk, hogy 22 fölötti a cukra, tehát most ha ez még egy kicsit tovább emelkedik, akkor abból komolyabb baj is lehet. Úgyhogy próbálnánk elkerülni, hogy itt most kórházba kelljen menni, megpróbálunk minél hamarabb inzulint hozni” – értékelte a helyzetet az orvos.

Miután kinyomozta, hogy milyen inzulinra van szükség, kiderült, hogy Barabáson a Vöröskereszt hűtőjében van készleten. Nemsokára meg is jött az életmentő inzulin, de az asszony mégis bizalmatlan, retteget, hogy gyógyszer nélkül marad. Nagy nehezen meggyőzték a nénit, majd lefektették, amíg megérkezik az inzulin. Addig az orvos is elaludt néhány percre, majd gyorsan felébredt a félálomból, és adta is be a gyógyszert a nőnek.

A Házon kívül riportját az alábbi videón nézheti meg.