„A legszörnyűbb az, amikor otthon robbanásra ébredsz, és fogalmad sincs, hová menj” – Menekültsorsok az orosz-ukrán háború árnyékában
2022. március 9. 10:37
Légiriadó a Kijevből menekülőket szállító vonaton, határon fagyoskodás lázas gyerekekkel, a határátkelőn meginduló szülés. Magyarok és ukránok meséltek a Házon kívül stábjának a velük történtekről. Többen már nem is akarnak hazamenni, sokan tovább utaznak más európai országokba.
Köszönjük, akik befogadtak minket, mert azt gondoltuk, hogy magyar népek nem jók, de nagyon jók! Köszönöm nekik!
– mondta a Házon kívül stábjának a 40 éves Demeter László, aki a fővárosi önkormányzat egyik balatoni üdülőjében lakik most teljes, 30 fős rokonságával, köztük 11 gyerekével. A legkisebb gyermeke egy 2 hetes kislány, Jázmin. Ők is ahhoz a mintegy 191 ezer emberhez tartoznak, akik az ENSZ március 8-i jelentése szerint Magyarországra menekültek a február 24-én kitört orosz-ukrán háború elől.
A Demeter-család a Budapesttől 360 kilométerre lévő Munkácsról indult el egy héttel ezelőtt. Jöttek a nők a gyerekekkel a férfiak után, mert Demeter László és sógora már 8 éve dolgozik Magyarországon kőművesként. Elmondásuk szerint csak így tudják eltartani a Kárpátalján nélkülöző családot. A férfi elmondta, már három éve tervezgeti, hogy Magyarországra költöznek, ezért lehet, hogy inkább itt maradnának a háború után is.
László felesége és a nagymama elmesélte, hogy a gyerekek megfáztak az ukrán-magyar határra érkezve, miközben 6 órát vártak a belépésre. Éppen az utazás előtt mosták ki a ruháikat, és nem volt idejük megvárni, hogy megszáradjanak. Nem akartak koszos ruhákban utazni, úgy átkelni a határon.
Az ukrán-magyar határon jelenleg csak minimális orvosi ellátás várja a menekülteket, ezt segélyszervezetek biztosítják az átkelők közelében kialakított tranzitpontokon.
Leggyakrabban kiszáradás vagy apróbb sérülések miatt kell segíteniük, de komolyabb esetek is előfordulnak.
Csernus János, a Magyar Rescue 4×4 mentőszervezet parancsnoka elmondta, nemrég egy kismama ment oda hozzájuk az egyik tranzitponton azzal, hogy fájlalja a hasát, és már a magzatvize is folyt. Azonnal hívták a mentőszolgálatot, akik elvitték a kismamát a fehérgyarmati kórházba, ahol egy egészséges gyermeknek adott életet.
A Magyarországra érkezők közül sokan rögtön továbbutaznak más európai országokban élő, vendégmunkásként ott dolgozó rokonaikhoz, feltéve, hogy van érvényes útiokmányuk. A tiszabecsi határátkelőnél például már az ukrán oldalon buszok várják őket, az utazásukat is főleg a segélyszervezetek szervezik, akár külföldre is. Sokan mennek Nyugat-Európába, de vannak, akik Csehországba és Szlovákiába indulnak tovább.
Akinek nincsen érvényes, tehát biometrikus útlevele, vagy egyáltalán nincsenek papírjai, azt Tarpára, egy ideiglenes idegenrendészeti állomásra szállítják a határról. A családok ott várhatják meg, amíg elkészülnek az Unióban érvényes irataik. Így tesz az az ötgyerekes ukrán anyuka is, aki Kijev mellől érkezett, és most egy győri család fogadta be otthonába.
A nő elmesélte, hogy a Kijevből a magyar határig tartó vonatút most sem biztonságos.
Kétszer állt meg a vonat légiriadó miatt. Be kellett zárni az ajtókat és le kellett oltani a villanyt. Pedig rengetegen voltak, sokan a földön ültek. De a legszörnyűbb mégis az, amikor otthon robbanásra ébredsz, és fogalmad sincs, hová menj. Nagyon nehéz volt elindulni, otthagyni a szülőket, nagyszülőket, férfiakat… de muszáj volt.
A Házon kívül stábja beszélt egy Kárpátaljáról származó magyar családdal is. Ők egyelőre nem döntötték el, hogy a háború után Magyarországon maradnak vagy hazatérnek, fogalmuk sincs, meddig maradnak. A fiatal nő és a férje felmondtak a munkahelyükön, házukat egyelőre kiadták, a gyerekeket beíratták egy itteni iskolába.
Én magyar szakos tanár vagyok, megvolt a munkám, a férjemnek is. Megmaradtam magyarnak Kárpátalján, nem kéredzkedtem sehová, hogy magyar vagyok. Ott születtem, ott nőttem fel, ott volt az életem, de hát így hozta a sors
– fogalmazott a nő.