Marhapörkölt, borjúpörkölt, birkapörkölt, csirkepörkölt, kakaspörkölt, vaddisznópörkölt, nyúlpörkölt, őzpörkölt, szarvaspörkölt, fácánpörkölt, csülökpörkölt. Pörkölt az egész világ.

De vannak extrémebb változatok is: mi, magyarok például kakastaréjból vagy kakastökéből is pörköltet készítünk. De halikrapörkölt is létezik, meg borjúpofa pörkölt.

Természetesen zöldség is lehet az alapanyag, például patiszon. Na meg gomba.

A pörköltöt az 1780-as évektől emlegetik különböző írásos emlékeinkben. És bár ősi magyar, és jellegzetes alföldi pásztorétel, természetesen nem csak nálunk népszerű, hanem szinte a világ összes országában.

Vannak egészen különlegesek is, Új-Zélandon például oposszumból is pörköltet főznek, Afrikában pedig struccnyakból.

De hogy milyen a jó pörkölt? Persze mindenki másképp csinálja, és ezt szereti is hangoztatni úton, útfélen. Házibuliban, villamoson, kocsmában, színházban, moziban, koncert alatt, ballagáson – tulajdonképpen mindenhol arról beszélünk, hogy mitől különleges a pörköltünk.

Ezt tette Csuja Imre is, aki a Hungary’s Got Talent szünetében kápráztatta el, vagy inkább fárasztotta le Horgas Esztert a marhapörkölt-készítési szokásaival.

A fuvolaművész kezdetben még viszonylag jól tudta álcázni azt, hogy annyira nem köti le a téma.

Aztán már annyira nem, hiszen ott már általában gond van, ha egy nő a hajába túr.

Végül Csuja csak abbahagyta, és következhetett a következő produkció. Annyit mindenesetre megtudtunk, hogy sok érdekesség nincs a pörköltjében, maximum annyi, hogy kevesen tudnak így beszélni arról, hogyan főznek.

Nézzék: