„Mondtam, hogy vigyázz a fegyverrel, ez nem játék!” – interjú Pataky Attilával, akire egyszer pisztolyt fogott Zámbó Jimmy

Három Királyok, ez volt a ti produkciótok neve. Pataky Attila, Zámbó Jimmy és Lagzi Lajcsi három különböző világ. Hogy keveredtetek össze?

Úgy kezdődött, hogy Lajcsit én ismertem természetesen, és meghívtam az esküvőmre, amikor másodszor nősültem. Ott Lajcsi meghallotta, hogy a családdal, nővéremmel, édesanyámmal hogyan éneklünk mi magyar nótát, cigány nótát, és azt mondta: „Rocker, ez ájulás! Én most indítottam el a Dáridómat, de nem akar igazán beindulni, nem jönnél el egy ilyen cigány nótásat énekelni?” Mondom, „Bolond vagy te? Ne hülyéskedj már! Az én utam megvan”. És ebből lett az, hogy rá háromnegyed évre Lajcsi megjelent azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha a Három Királyok elindulna. Elindult, és fergeteges sikere volt, ezt ne tagadjuk – sőt a fergetegesnél is sokkal nagyobb.

Emlékszem olyan nyíregyházi sportcsarnok bulira, ahol elővételes teltház volt, és kint egy sportcsarnoknyi közönség várta, hogy hátha valahogy be lehet jutni. Nagyon nagy dolgokat éltünk meg hárman.

Igaz, hogy Zámbó Jimmy a te rajongód volt, és nagyon felnézett rád? Ezt te érzékelted valamiképpen?

Rajongó nem hiszem, mert nála ez így nem létezett, viszont az igaz, hogy sokra tartott engem. Engem úgy hívott, hogy Bingó – aztán utána senki. Arra tartott, aki voltam.

Hogyan történt az első találkozásotok? Volt-e olyan hatással rád, hogy megjegyezted ezt az alkalmat?

Aki találkozott életében vele, az megjegyezte. Sok mindent összehord a világ, de egy biztos: elképesztően szuggesztív egyéniség volt. Az összes mindenével együtt. Meggyőződésem, hogy ha ő nem ide születik, hanem mondjuk Bécsbe, vagy abba az irányba, ahol a showbiznisz nagyobb léptékekben zajlik, akkor körülötte mindig ott lett volna egy 10-15 fős stáb, aki megvédte volna őt a világ dolgaitól. A nagy, lendületes „Jimmység” és kőkeménység mellett, meg akár a szélsőséges megnyilvánulások mellett, ő belül egy elképesztően érzékeny ember volt. És ezért volt az, hogy bármire rögtön ugrott, ami nem úgy alakult, ahogy neki tetszett.

Mit gondoltál a stílusáról és munkásságáról akkoriban?

A hang megvolt, a torok megvolt, azt nem lehet elvenni. A dalok is megszülettek, általa keltek életre, ez is biztos. Az volt, aki volt. A sztársors, a sztárkarma, a sztárélet az nem egy olyan könnyű menet, nemcsak a csillogás, ragyogás, meg a dől a léről szól ez, hanem gyakran eszeveszett magányos tud lenni az ember, és ezek őt mind őrölték. Ő sokkal jobban ráment azokra a dolgokra, amikre talán én nem annyira, vagy éppen más művésztársaim. De ha belenézel a magyar palettába, nagyon sokakat felzabált ez a sztársors.

Nem volt rivalizálás, féltékenykedés köztetek?

Biztos az is volt. Hogy ne lett volna?! Három szélsőséges fazon, három irányból megérkezett. Ennek az elején össze kellett kovácsolódnia. Ma már én is bölcsebben tudnék hozzáállni, mint talán akkor álltam. De azt hiszem, hogy mégis én voltam a mérleg nyelve. Lajcsi és közte én tompítottam a dolgokat, én raktam rendbe, hogy működjön. Megérte, mert hatalmas tömegeknek nagy örömöt okoztunk. Hogy aztán közben ott voltak-e karcolódások és egyebek? Igen, voltak Jimmynek szélsőséges dolgai, volt fegyvertartási engedélye, volt fegyvere.

Valószínűleg, hogyha Amerikába születik, rengeteg cowboyfilmben szerepelt volna, mert imádta a fegyvereket.

Ma már tudok bölcsebben visszatekinteni rá, és úgy vagyok vele, amit egyszer majd talán – ha lesz rá lehetőségem – a gyermekeinek is javaslok, hogy mindenkinek engedjük meg, hogy úgy mesélje el a saját múltját, ahogy ő szeretné. Ehhez joga van mindenkinek.

Állítólag egyszer fegyvert fogott rád. Ez igaz, vagy csak egy városi legenda?

Ez igaz. Tegnap olvastam az egyik újságban, hogy egyszer a Gálvölgyi miatt is elindult az RTL Klubba, hogy levadássza, mert kikarikírozta, megtréfálta és megmutatta egy olyan arcát, amit az ember talán nem szívesen lát. De visszatérve a kérdésre: Miskolcon úgy beszéltük meg, hogy én lépek fel utoljára – tehát Lajcsi, ő és én –, mert otthon vagyok Miskolcon, ott én vagyok a záró szám. És akkor valahogy ő ezt magában túlspilázta, és átjött az öltözőbe, hogy „figyelj ide, tudod, hogy a Király utoljára lép fel!”

Mondtam, hogy vigyázz a fegyverrel, ez nem játék, gyerek. Próbáltam őt lenyugtatni és lokalizálni, de akkor éppen elvadult állapotban volt.

Kész. De megoldottuk azt is, és tulajdonképpen én azt mondom, hogy a produktum maradjon meg. Az ember gyarló. Mindenkinek vannak gyarló napjai, neki is voltak, és kész. De, amikor felmentünk a színpadra, teljesítettünk.

Mit szólna ő most a 2022-es valósághoz, ahhoz, hogy milyen új zenék jönnek, milyen sztárok vannak?

Talán az évek ő rajta is kanyarítottak volna. Hiszem, hogy a sorják eltűntek volna, és talán simulékonyabban vagy feldolgozhatóbban tudna hozzáállni az élethez, ha ma itt lenne velünk. Nem tudom. Meggyőződésem, hogy egy könnyebb életű Jimmyvel beszélgethetnénk.

Megrázott a halálhíre?

Az komoly döbbenet volt mindenki számára, még ha ott is volt ez a fegyvermánia az életében. Csapás az embernek, csapás a művésznek, csapás azoknak, akik szerették a dalait, nagyon nagy csapás a családjának. Túl sok nagy csapás ahhoz, hogy aztán nekiállj és elkezdj ebben is turkálni, hogy hogyan volt, mint volt. Meghalt. Nem mindegy már? Tedd fel a dalait, amit szerettél, arra emlékezz. Édesanyám arra tanított, hogy hagyjam a sok koszos terhet, mert csak agyonnyom. Én is azt mondom, hogy hagyjuk azokat a dolgokat, amik nem sikerültek ötösre. Nézzük azokat, amiket viszont ötösre megcsináltunk, akár ő is.

A Zámbó Jimmy élete ihlette sorozat, A Király streamelhető az RTL+-on. Kattints ide, és nézd egy hónapig ingyen!