12:42
XXI. Század
2012. március 26. 16:35
Kegyetlenségig maximalista volt a munkájában, zseniális a színpadon és a kamera előtt, nem csoda, hogy Latinovits riválisának tartották.
Színjátékos. Így hívta magát. Mintha a színészet játék lenne csupán, nem pedig olyan mesterség, amelybe bele kell halni este héttől tízig. Annyira fontosnak tartotta, hogy tökéletes legyen a játéka, hogy még halálos betegen is táncra perdült, ha ezt kívánta a szerepe.
Azt viszont kevesen tudták, hogy milyen gyermekkori görcsökkel küzd, hogy kisiskolásként még kommunikációképtelen volt, hogy a fővárosban nem érezte otthon magát, és hogy mindig elégedetlen volt a munkájával. Kollégái nagy része csak azt látta, hogy gyakran nyúl a pohárhoz. Vajon érdektelenségből, irigységből nem segítettek neki, vagy azért, mert a legtöbb színjátékos ugyancsak ilyen gondokkal küzdött, és hasonlóan orvosolta a problémáit?
És vajon miért döntött úgy a színjátékos fia, Őze Áron, hogy mindazok ellenére, amit gyermekkorában látott a színház világáról, mindazok után, hogy látta apja küzdelmét, ő is színész lesz?
Azt viszont kevesen tudták, hogy milyen gyermekkori görcsökkel küzd, hogy kisiskolásként még kommunikációképtelen volt, hogy a fővárosban nem érezte otthon magát, és hogy mindig elégedetlen volt a munkájával. Kollégái nagy része csak azt látta, hogy gyakran nyúl a pohárhoz. Vajon érdektelenségből, irigységből nem segítettek neki, vagy azért, mert a legtöbb színjátékos ugyancsak ilyen gondokkal küzdött, és hasonlóan orvosolta a problémáit?
És vajon miért döntött úgy a színjátékos fia, Őze Áron, hogy mindazok ellenére, amit gyermekkorában látott a színház világáról, mindazok után, hogy látta apja küzdelmét, ő is színész lesz?
Szenvedély, betegség, irigység kísérte végig Őze Lajos és Áron pályáját. Vajon melyikük hogyan oldotta fel a görcsöket, és van-e kiút a színészek magányos életéből?
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
