Békekölcsön: Aki nem vásárol, demokráciaellenes
2012. március 7. 23:55
A békekölcsön-jegyzés elvileg önkéntes volt. Azt hirdették, hogy a jegyzés népszavazás is egyben. Aki pénzét odaadja, az Rákosi Mátyás mellett teszi le a garast. Aki nem vásárol kötvényt, az Rákosi ellen és egyben a nép, a népi demokrácia ellen szavaz.
A logika ismerős volt mindenkinek, ezután csak az következett, hogy aki nem jegyez békekölcsönt, az a nemzet és a szocializmus ügyének árulója. A munkahelyi faliújságra kirakták, és az üzemi rádióban bemondták azok nevét, akik keveset ajánlottak föl.
A falvakban a tanácsi alkalmazott végrehajtó bizottsági titkár volt az agitálással és a jegyzések begyűjtésével megbízva. A kölcsön hivatalosan önkéntes volt, valójában azonban kötelező volt, teljesíteni kellett a központilag meghatározott tervet.
A zsebpénz, azaz a fizetés egy részét be kellett adni a békekölcsönbe, hiszen ha nincs pénz, akkor áru sem kell. Ráadásul a kölcsönnel nyerni is lehetett. A nyertesek többségéről propagandafilm is készült. Aztán a nagy kapkodásban néha előfordult, hogy egy-egy családról – a régi nyersanyagot fölhasználva – kettő is. És valahogy nem mindig emlékeztek a filmesek, hogy az előzőben mi is volt. Egy ilyen, 1952-ben forgatott dokumentumfim-párt találtunk a Nemzeti Filmarchívumban. A család igen meglepődött, amikor megmutattuk nekik a filmet, mert a filmben például jóval több nyereményről beszéltek, mint amennyit a család valóban kapott.
A falvakban a tanácsi alkalmazott végrehajtó bizottsági titkár volt az agitálással és a jegyzések begyűjtésével megbízva. A kölcsön hivatalosan önkéntes volt, valójában azonban kötelező volt, teljesíteni kellett a központilag meghatározott tervet.
A zsebpénz, azaz a fizetés egy részét be kellett adni a békekölcsönbe, hiszen ha nincs pénz, akkor áru sem kell. Ráadásul a kölcsönnel nyerni is lehetett. A nyertesek többségéről propagandafilm is készült. Aztán a nagy kapkodásban néha előfordult, hogy egy-egy családról – a régi nyersanyagot fölhasználva – kettő is. És valahogy nem mindig emlékeztek a filmesek, hogy az előzőben mi is volt. Egy ilyen, 1952-ben forgatott dokumentumfim-párt találtunk a Nemzeti Filmarchívumban. A család igen meglepődött, amikor megmutattuk nekik a filmet, mert a filmben például jóval több nyereményről beszéltek, mint amennyit a család valóban kapott.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem