Magyar fajkutatás a XXI. században

A székesfehérvári Bessenszky Dániel 1939 őszén vonult be. Arra pontosan emlékszik, hogy származását igazolnia kellett a sorozásnál.

„Amikor bevonultattak bennünket, igazolni kellett nagyszülőkig bezárólag, hogy tiszta keresztény származásúak vagyunk. Az gyakorlatilag 10 keresztlevél beszerzését jelentette” – mondta Bessenszky Dániel.

Hiába volt a keresztlevél. Azt, hogy valaki tiszta magyar fajú, tudományosan is igazolni és bizonyítani akarták. Több mint tízezer újonc adatait vették föl: méricskélték őket.

A honvédorvosok úgynevezett fajta-meghatározási lapot töltöttek ki a kiskatonákról. Szerepelt ezen az illető testmagassága, vállszélessége, de például az ülőmagassága is. Tartalmazza a szem-, a haj- és a bőrszínt. Ez utóbbiban világos, barnás és barna kategóriákat. Egy dolog hiányzik a lapokról: az újoncok aláírása. Végül a kutatók méréseik alapján csoportokba sorolták be a magyar embert. 8 különböző fajtába. Például északiba, ugorosba, és alföldibe. Külön skatulyába kerültek a cigányok és ahogy írták: a zsidókeverékek, meg vegyesek is.

Kiszely István antropológus szerint a Kárpát-medence lakói vonásaikban különböznek a többi európai néptől. Itt él a legkevesebb 0-s vércsoportú ember, és a legtöbb B-s, illetve AB-s típusú. De rögtön hozzáteszi: ez sem jelenti azt, hogy másfajták, jobbak vagy rosszabbak lennénk.

„Más egy turáni típushoz tatozó embernek a vérnyomása, más a pulzusszáma, mint mondjuk egy nordikus, egy észak-európai szőke-kék szemű embernek” – mondta Kiszely.

A fajkutató orvosok, tudósok úgy tartották vidéken él 'a tiszta magyarfajta'. A városokban betelepített németekkel, illetve zsidókkal keveredett a lakosság. Az akkori kutatókat származástól és politikai nézetektől függetlenül az a gondolat foglalkoztatta, hogyan lehet úgy házasítani az embereket, hogy ideális utódok szülessenek.

Ugyanebben az időszakban Németországban az antik görög szobrokhoz hasonlították az ideális, azaz tenyésztendő emberfajtát. Szóval csak olyan gyerek láthatta volna meg a napvilágot, aki ha felnő biztos, hogy az antik görög vagy római szobrokhoz fog hasonlítani.

„Itt nem az a probléma, hogy nem jó, ha valaki úgy néz ki, mint egy görög félisten, hanem a kérdés az, hogy mi legyen azokkal, akik nem úgy néznek ki. Itt kezdődnek a problémák” - mondja Ungváry Krisztián történész.

A magyar honvédorvosok 1938/39-ben különböző mérő eszközökkel kutatták a magyar fajtát. Mással, mint a németek. Saját maguk készítették a tolómércéhez hasonló felszereléseket. Indoklásként csak annyit írtak: azért, mert a magyar ember más. Másmilyen mérce alá is kell venni. A végső következtetés azonban nálunk is ugyanaz volt: „a fajtát a testi tulajdonságokkal egyenlő mértékben határozzák meg a lelki tulajdonságok”.

„Elvileg sem képzelhető el, hiszen az ember lelki konstitúciója egészen más tényezőktől függ” - cáfolja az elméletet Tringer László, a SOTE pszichiáter főorvosa.

Hasonlósági táblák, elkülönítő jellegek: hatalmas ábrák és grafikonok születtek a harmincas évek magyar kutatásaiban. A honvédorvosok saját elhatározásukból kezdték a tudományosnak vélt méréseket, és nagyon is fontosnak tartották munkájukat:

„Európa államai egymás után helyezkednek faji alapra és megoldást vár a zsidóság kérdése is. Most már nem arról van szó csupán, hogy milyen hely illeti meg az embert a természet rendszerében, hanem országok, nemzetek, egyének élete forog kockán. Szinte forr az egész világ, hogy megtisztítsa magát a létre ártalmas elemtől.”

Az eredmény ismert. Németországban a fajelméleti kutatások a koncentrációs táborok megnyitásához vezettek.

Nézze meg a XXI. század riportját!

A XXI. század riportjait a videótárban nézheti meg.

A teljes adást visszanézheti az RTL Most-on!