Hogyan tiltott, tűrt, támogatott a kultúra ura?

Hogyan élte meg a börtönben töltött 5 évet Aczél György? 1954-ben szabadult, ahogy önéletrajzi írásában visszaemlékezik, ekkor tanult meg rettegni. Attól, hogy újra felülkerekedik a szélsőbalos politika, visszatér a koncepciós perek világa. Éppen ezért ennek megakadályozását tekintette élete vezérfonalának.

1956 után a kádárizmus saját arculatának megkomponálásában Aczél kapta az egiyk karmesteri pálcát. Neki kell elhallgattatnia az értelmiséget, mert ők veszélyesek. Képesek zavart okozni, képesek forradalmat kirobbantani. Képesek márciusban újrakezdeni. Ennek pedig elejét kell venni. Elméletileg és gyakorlatilag.

Aczél György tudta a dolgát. Azoktól az íróktól, akik börtönben voltak, bűnbánatot követelt, még kiszabadulásuk előtt. De aztán hagyta élni őket. A Nyugatnak pedig mutogatta a szocializmus kultúrpolitikájának eredményeit, mondván: lám, nálunk ezt is lehet.

Ahogy Makk Károly fogalmazta meg: a szocializmus egy szörnyű dolog gyerekek, de azért nincs itt olyan nagy baj... Persze nem mindenki gondolta ezt így, főleg azok nem, akik tiltva voltak.