A megkoronázatlan király

Ferenc József, aki az Osztrák-Magyar Monarchiát összetartotta, 1916 novemberében meghalt, de ahogy akkoriban mondták: Meghalt a király, éljen a király! A korona Károly főhercegre várt. A snájdig katonatisztre, aki ekkor már két éve a fronton szolgált. A császár is, aki Károlyt sem vonta be a döntéshozatalba.

„Senkit sem engedett be Ferenc József az ország ügyeinek intézésébe, mindegy, hogy Ferenc Ferdinánd, vagy Károly nem hagyott teret ezeknek az embereknek” – mondta Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója.

Károlyt a bécsi Schottenstift Gimnáziumban „Főkárolynak” csúfolták irigykedő osztálytársai társai, bár akkor még nem volt a trón várományosa. A fiú nem tűnt ki igazán semmiben.

„Semmiféle rendkívüli dolog nem volt. A nagy dobása Károlynak a házassága volt 1911-ben. Akkor vette feleségül Zitát, a pármai herceg lányát” – mondta Szász Zoltán történész.

Károlyt a császár halála után alig egy hónappal magyar királlyá koronázták Egy most restaurált film a koronázás teljes menetét bemutatja. Ebben a formában még soha nem látta senki, hiszen több szalagból állították össze a Nemzeti Filmarchívumban.

A koronázást december 30-án tartották, a Mátyás-templomban szinte mindennel készen voltak: a padokat kiszedték a főhajóból, az oszlopokat bíborvörös brokáttal vonták be. Az uralkodó is megtekintette a templomot, minden rendben van-e. Aggodalomra ugyanis minden oka megvolt.

„A Mátyás-templomban feltettek egy új csillárt a koronázás tiszteletére a trónszék fölé, és az leszakadt. Mekkora botrány lett volna egy királygyilkosság!” - mondta Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója.

A kis trónörökös ruháját maga a híres festő, Benczúr Gyula tervezte.

„A díszmagyar, az gyönyörű valami, nem praktikus, de nagyon szép” – mondta Habsburg Ottó.

Zita ruhája egy pesti szalonban készült, egy hónapon át éjjel-nappal dolgoztak rajta. Horthy Miklós egykor Ferenc József szárnysegédje volt, ebben az időben már a Tengerészet parancsnoka volt. A király ezután fején a koronával, vállán szent István palástjával a Kóos Károly tervezte Királydombhoz lovagolt. A dombhoz, amelyhez az ország minden részéből hoztak talajt.

IV. Károly nem volt jó lovas, de baj nélkül fölvágtatott a dombra. A négy égtáj felé suhintott kardjával, annak jeleként, hogy megvédi az országot, bármerről is támadják meg. Mindeddig nem is esett hiba a szertartásban. A király lelovagolt a dombról. Ekkor megbillent a fején a korona. Ezt rossz előjelnek tartották. Utoljára ugyanis Szapolyaival történt ilyesmi, egy hónap múlva már nem is ő volt az uralkodó. Károly fejére is túl nagy volt a hatalmi jelvény.

„Parafával bélelték ki, de miután háború volt, nem volt parafa, importcikk volt, ezért rongyokkal bélelték ki, és ezért billent meg” - mondta Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója.
A koronázás után IV. Károly király azonnal Bécsbe indult, békét akart. A német szövetséges azonban gátolta ebben. Tapasztalatlanságában ügyetlenül próbálkozott azzal, hogy szövetségest találjon terveihez. Egy kockás papíron sajátkezűleg írt levelet azoknak, akiktől segítséget várt. Az udvarban új gúnynevet is kapott váratlan és előkészítetlen döntései miatt: Karl, der Plötzliche, azaz „Hirtelen Károly” – így csúfolták. Az sem tetszett az udvaroncoknak, hogy Károly király felrúgta a merev udvari etikettet és polgári módon, szerényen élt. Munkatársait egyenrangú félként kezelte, leültette és még cigarettával is kínálta őket.

„Olyan szűkös családiasan voltak, hogy a Habsburg Ottó ott szaladgált át a fogadószobán, ahol a miniszterekkel tárgyalt, mert ő egy ilyen családi intim teret képzelt el magának” - mondta Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója.

Ottó nem is bánta, rá – így emlékszik – nagyobb hatást gyakorolt a politika, mint a játék.
„Tény az, hogy az események engem jobban érdekeltek, mint más események. Ami ugye érthető, hiszen a családom most már több mint 600 éve benne van a politikában. Úgyhogy már a természetemben van, hogy érdekel” – monda Habsburg Ottó.

A trónörökös nagycsaládban – nyolcan voltak testvérek – nem érezte magát magányosnak, bár kisgyerekkorában nem lehetett barátja.

„Akkor nem volt, a testvéremen kívül nem volt senki, nézze a többiek máshol voltak, úgy hogy erre nem tudok visszaemlékezni, és mivel én ebbe beleszülettem, ez nem volt természetes” - monda Habsburg Ottó.

1918-ban kitört az őszirózsás forradalom Bécsben is, Budapesten is. A király még vonakodva kinevezte Károlyi grófot miniszterelnöknek, de akkor már géppuskások álltak az Astoria kereszteződésében. 1918 novemberében két nap különbséggel, mind az osztrákok, mind a magyarok aláíratnak vele egy nyilatkozatot, hogy lemond – no, nem a trónról – hanem az államügyekben való részvételről. Kedvenc ceruzájával írt szignója csak ennyi volt: Karl. Menekülés, előbb egy vidéki kastélyba, majd Svájcba.

Ma már megállapíthatatlan, hogy 1921. márciusában IV. Károlyt milyen – valamelyik nagyhatalommal kötött, netán a pápával, XV. Benedekkel – szóbeli vagy írásbeli megegyezés bírhatta rá élete legveszélyesebb kalandjára. Károly Sanchez nevű spanyol kertészének útlevelével zsebében, fekete szemüvegben, festett bajusszal Svájcban vonatra szállt, hogy visszafoglalja Magyarország trónját. Horthy elutasította a kérést.

Károly maradék méltóságát mentve távozott a palotából. Jogilag neki volt igaza, Magyarország államformája hivatalosan ekkor még királyság. Károly októberben már komolyabb előkészületek után tért vissza, immár repülővel. Vannak hívei és Sopronban négy vonatot töltöttek meg a rá fölesküdött katonák. Ha többre nem, ez arra talán elegendő lett volna, hogy Budapestet egy rajtaütéssel elfoglalják. De késlekedtek. Mindenhol megálltak, miséztek és feleskették a helyőrséget.

Budaörsnél egy napos csetepaté után IV. Károly a kormánycsapatok előtt letette a fegyvert – azt mondta, nem akar polgárháborút. Horthyék elfogták a királyt és a Tihanyi Bencés Apátságba vitték. November 6-án a Nemzetgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását – Magyarország király nélküli királyság lett. Az uralkodót kényszerlakhelyre száműzték. A Portugáliához tartozó Madeira szigetén a királyi család szó szerint nyomorogott. Hallatlanul értékes gyémántjaikat, mesés ékszereiket szerették volna pénzzé tenni.

„Ezeket egy ügynök megfújta, hogy elviszi Londonba és értékesíti, eltűnt, a mai napig nem tudjuk, mi is történt” - Szász Zoltán történész.

A nyirkos, nem fűthető, egy bankártól kölcsönbe kapott ház és a sziget párás klímája nem tett jót a király egészségének. IV. Károly 1922. április 1-jén elhunyt. De tudják, meghalt a király, éljen a király, II. Ottó. Ettől kezdve a 10 esztendős főherceget szólították őfelségének.

„Nem szerettem először hallani, mert az az apám volt. Nézze, egészen természetes volt, az apám meghalt, nekem kellett most a feladatait átvenni. Az anyám sokat tett ebből a szempontból, rengeteget tett. Nagyon erélyes asszony volt, átvette ezeket a dolgokat” – mondta Habsburg Ottó.

Ottót soha nem koronázták meg, Európa Parlamenti képviselőként mégis sokat tett országáért. És itt véget is ér Károly király története. Legalábbis látszólag.

2004 októberében II. János Pál pápa Károlyt boldoggá avatta. Az utolsó apostoli magyar király nemcsak példamutató keresztény életével érdemelte ki a belépést a szentté avatás előszobájába, hanem béketörekvésével és azokkal a szociális intézkedésekkel, amelyekkel népe szenvedéseit akarta csökkenteni. És talán nem véletlen az sem, hogy éppen Karol Wojtilának hívták azt, aki a szertartást végezte.

„Miért lett Karol? Mert az apja annyira tisztelte Károly királyt, hogy fiának a Karol nevet adta. Így lett Karol Wojtila alias II. János Pál” – mondta Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója.