A magyar, aki megváltoztatta a divatfotózást

Izgalmasnak és fényesnek tűnt a XX. század elején a riporteri pálya. Így gondolhatta ezt a szegény erdélyi családból származó Munkácsi Márton is, amikor Pestre került. A kezdet ugyan nem volt túl erős, fotó-műterme nem volt sikeres, így mellette dolgozott a Színházi életnek szerkesztőként, majd futball-riportokat is írt.

Aztán egyszer jókor volt jó helyen –szemtanúja lett egy halálos verekedésnek a villamoson és fotói döntő bizonyítékul szolgáltak a tárgyaláson. Ekkor eldőlt, ez lesz az élete. A riportfotó. Jól ment neki, dolgozott a legfontosabb magazinoknak, újszerű fotósorozataihoz újszerű történeteket mesélt, az utca és kastélyok embereiről, koldusokról, mágnásokról . Jól is keresett. De még többet akart. Berlinben ezt meg is igérték neki.

A világhírnévhez eleinte elég volt néhány, hihetetlen mozdulatokat megörökítő fotó. Olyan, amit addig a nagy, nehézkes kamerákkal nem tudtak rögzíteni. Munkácsinak jól jött, hogy rajongott a sportokért, és az is, hogy jól ismerte az itthoni Bauhaus iskola szerkesztési elveit… Fel is használta a képein.

Hitler hatalomra kerülésekor az addigi sokszínű, modern berlini éjszakai élet eltűnt. Aztán a nappali is. Munkácsi zsidó származású volt, lapkiadójához és munkatársai többségéhez hasonlóan. Mindannyiuknak menniük kellett. Munkácsi az Újvilág felé vette az irányt.
Bár Amerikában érdekesnek tartották, mint híres európai fényképészt, de volt még egy pár érdekes és híres európai fényképész ott akkoriban. Munkácsinak megint szerencséje volt. Az is közrejátszott, amikor kiment Amerikába, akkor nem beszélte jól a nyelvet. Nem tudta volna azt a fajta hagyományos, instruáló műtermi fotózást művelni. másrészről a sportfotó felől jött, neki ez egyfajta fontos szempont volt, a testmozgásban, és ezért vitte ki az első fontos megbízásánál a modelleket a tengerpartra, ahol nemcsak a modelleket, hanem a ruhákat is élővé akarta tenni. És a hideg tengerparton futkározó modell fotói megváltoztatták a női magazinok és a divat világát.