Őze mindent teljes gőzzel csinált

2010.02.16.

Veress Krisztina

Színjátékos. Így hívta magát. Mintha a színészet játék lenne csupán, nem pedig olyan mesterség, amibe bele kell halni este héttől tízig. Annyira fontosnak tartotta, hogy tökéletes legyen a játéka, hogy még halálos betegen is táncra perdült, ha ezt kívánta a szerepe.

Azt viszont kevesen tudták, hogy milyen gyermekkori görcsökkel küzd, hogy kisiskolásként még kommunikációképtelen volt, hogy a fővárosban nem érezte otthon magát, és hogy mindig elégedetlen volt a munkájával. Kollégái nagy része csak azt látta, hogy gyakran nyúl a pohárhoz. Vajon érdektelenségből, irigységből nem segítettek neki, vagy azért, mert a legtöbb színjátékos ugyancsak ilyen gondokkal küzdött, és hasonlóan orvosolta a problémáit?

És vajon miért döntött úgy a színjátékos fia, Őze Áron, hogy mindazok ellenére, amit gyermekkorában látott a színház világáról, mindazok után, hogy látta apja küzdelmét, ő is színész lesz?

Szenvedély, betegség, irigység kísérte végig Őze Lajos és Áron pályáját. Vajon melyikük hogyan oldotta fel a görcsöket, és van-e kiút a színészek magányos életéből?

Nézze meg a XXI. század riportját itt!