Mit terveztek valójában a nyilasok?

Amit elmondtak a vészkorszakról, annyi volt, hogy a nyilasok zsidókat lőttek a Dunába, halálmenetek indultak Németországba. Arról sem beszéltek, hogy a későbbi bíborost, Mindszenthy Józsefet még veszprémi püspök korában Szálasiék bebörtönözték, mert nem volt hajlandó Tedeumot mondani hatalomra kerülésükkor. És nem hallottunk arról sem, hogy milyen társadalmi berendezkedést képzeltek el a hungaristák.

Kevés szó esett arról is, hogy kik alkották a nyilasok tömegbázisát. Hogy lényegében a munkásmozgalom egyik válfaja volt szervezkedésük, és azért fordultak e szélsőség felé, mert a Horthy-korszakban nem kaptak lehetőséget sorsuk jobbítására. Antiszemitizmusuk nem különbözött a korszak zsidóellenességétől, abban csúcsosodott ki, hogy ők tettlegességhez folyamodtak: magyar állampolgárokat, polgártársaikat gyilkolták le, akikben ellenséget találtak. Mert hát nem a Parlamentben ülő uralkodó osztály a hibás gondolták, hiszen azok is magyarok. Ebben különbözött a gondolkodásuk a kommunistáktól, akik viszont a kapitalistát, a kizsákmányolót tartották ellenségnek.

A hallgatás legfőbb oka az volt, hogy a kommunista diktatúra igyekezett elhatárolódni a fasiszta mozgalomtól, legfőképpen a közös vonásokat akarta elfeledtetni. Azt, hogy mindkét rendszer szigorú tervgazdálkodásra épült. A hungarista államnál persze ez csak terv volt. Ungvári Krisztián történész a XXI. században elmondta, hogy egy 5 éves tervben meg lett volna határozva az ország összes iparcikkszükséglete. Ha valaki éves átlagban például több zsebkendőt fogyasztott volna el, akkor az pazarló életmódnak minősül, hiszen veszélyezteti az 5 éves terv sikerét, ebben az esetben lépnek életbe a szankciók.

És melyek lettek volna a szankciók? Például elvették, és intézetbe dugták volna a gyermeket, amíg a szülőket nagygyűléseken átnevelő táborokban oktatták volna a helyes magatartásra. Úgy, ahogy ezt a Rákosi-rendszerben és a Szovjetunióban tették. A család is veszélybe került volna. – Az, hogy valaki családot alapítson, az külön adománya a munkaállamnak. Addig csak otthonokban lakhattak a dolgozók, falanszterekben – állítja a történész.

– Tehát kaszárnyákban?

– Így van. A családalapítás és az összeköltözés nem automatizmus, hogy kinek van joga a családhoz, azt egy tanács elbírálja, és akkor lehet házasodni. Persze szigorúan a fajvédelem érdekében.

A címben idézett latin szállóige természetesen – mint a világ történetében első elhangzása óta mindig – a mának szól. A rendszerváltás utáni húsz év nem hozta el a Kánaánt – sokan leszakadtak, sok fiatal reménytelen, már pályakezdésekor kilátástalan az élete, munkanélküli. A demokratikus kormányzatok nem találják a választ, a reménytelenségbe süppedt fiatalok maguk keresnek megoldásokat – nem mindig a legjobb utat találják meg.