„Az idő az ellenségem” – Tompos Kátyára emlékezünk 2019-es interjúnkkal

18 évesen vették fel a Színművészetire, ahol rettegett a vizsgák előtt. Többször ott akarta hagyni az egyetemet, mert a stresszhelyzeteket nem tudta kezelni, de az énekmestere, Bagó Gizella nagy segítségére volt. 

Tompos Kátya mesélt a szüleiről is, orosz származású édesanyjáról és az édesapjáról, akit hatévesen vesztett el. Édesanyja egyedül nevelte, vele oroszul beszélt. Bár felmerült benne, hogy apja halála után miért nem mentek vissza Oroszországba, az édesanyja erre azt válaszolta, hogy ha már egyszer eljött onnan, akkor maradnak. 

A színésznő arról is beszélt, hogyan szerette meg a kétnyelvűségét, és hogyan fedezte fel újra azokat a dalokat, amiket az édesanyja tanított neki gyerekként.

Apai örökség talán a céltudatosságom, Ha valamit elkezdtem, akkor azt bármilyen nehézségek árán végig kell csinálni

– mondta az interjúban.

Elmondta azt is, hogy nincs időérzéke, ezen még dolgoznia kell:

Az idő az ellenségem, nincs időérzékem. Nagyon frusztrál, hogy egy nap csak 24 órából áll.

Ha pedig választania kellet volna a prózai színjátszás és az énekés között, az utóbbit választotta: „Valószínűleg ha csak játszhatnék, az nehezebb lenne, mint ha csak énekelhetnék. Az éneklésbe bele lehet vinni a színészetet.” 

Elárulta azt is, hogy három nagy példaképe van: Ruttkai Éva, Meryl Streep és Juliette Binoche.

Tompos Kátya hosszan tartó betegség után péntek hajnalban hunyt el. Május elején derült ki, hogy a Jászai Mari-díjas színésznő egy igen ritka daganatos betegségben szenved, aminek hallattán rengetegen fejezték ki szeretetüket és támogatásukat. Barátai és kollégái egy jótékonysági rendezvény keretében pénzt is gyűjtöttek egy külföldi gyógykezelésre, ezt azonban Tompos Kátya már nem érhette meg.  

Nyitókép: RTL