Dennis lánglelkű költővé változott

 
De tekintsünk be a súlyos sorok mögé!
A vers alaphelyzete az útkeresés.

„Sokszor kerestem az életben a helyemet,
mindig ott volt bennem igazán a szeretet.”

A költő rögtön a második strófában merész paradoxonnal igyekszik megragadni az érzelmek ellentmondásos természetét:

“Azt, hogy kinek adom oda igazán a szívemet,

nem azon múlt, hogy ki az, akit szeretek.”

Dennis itt bizonyára a catullusi hagyományokra alapozza sorait, aki így írt egykor:

“Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded?
Mit tudom én. Így van: érzem és öl e kín.”

A következő két versszak mögött igazi érzelmi viharok egész sora bújik meg:

„Sok mindent tettem az életben, amiben hibáztam,
úgy érzem a legnagyobb gödörből is, ha nehezen, de kimásztam,
még ha fájt is, túl nagy volt a fájdalom,
úgy gondolom ezzel magamat nem álltatom. 

Mindig kerestem a jót és a szépet,
tudom azt, hogy Édesanyám, ezért féltett,
mert tettem olyat, amit mai napig nem értek,
de ezért vagyok most egy sértett.”

A mű tételmondatát a vers vége tartogatja az olvasó számára:

„Pedig ha igazán magadba nézel és belátod a hibáid,
az a legnagyobb érték, amire egy ember vágyik…”

Szebb végszót magunk sem találhatnánk e poszthoz.