A vidéki, egyszerű gyerek az égiekben bízott

Nincs Párbaj kortesbeszédek nélkül. És nincs kortesbeszéd-írás hiszti nélkül. Zsófi szíve szerint inkább csak szívecskéket rajzolna, amin Aurelio azonnal fel is húzza magát, mert elmondása szerint most egy igazán komoly kortes készül. Viki sem engedi el egykönnyen a rajzolós vitát, és folytatódik tovább a „miért rajzolsz írás helyett?”-harakiri. Aminek a vége sértődés, pufogás majd szobából kivonulás lesz. A cuki lány feleslegesnek érzi magát Zsolt csapatában, és Izának önti ki szívét, aki maximálisan megérti a rajzolási kedvét, hiszen ő is éppen egy nyuszit karcolgat a kortesbeszéd helyett. A hálóban folytatódik a tanakodás; Aurelio gyűjti bőszesen a hangzatos szavakat, miközben Viki lázasan körmöl. Viszont ő sem a kortest írja, hanem egy őszinte, szívhez szóló levelet Zsófinak, amit a nyugiban át is ad neki. Az íráson a cuki lány meghatódik, nevetgélnek, majd tisztázták a félreértéseket. Viki mindenképp ki akarja csikarni Zsófiból az igazságot, amit meg is kap: Zsófi elismeri, hogy ő igenis érzi, hogy mindhárom fiúnak tetszik! Viki pedig bevallja a lánynak, hogy Zsolt mellett Krisztiánt is kedveli, bár nem érti, hogy miért. Majd úgy dönt az őszinte fiúnak is megfogalmaz egy levelet. Az irományát egy kis dal kíséretében átadja, amin mindketten meghatódnak, majd azt tanácsolják egymásnak, hogy „kösse fel mindenki a gatyáját”.

Mindenki lázasan készül a Párbajra, a Villalakók szokás szerint nekiállnak keresgélni, rajzolni, vagdosni, hogy igazán kedves emléket adhassanak Krisztiánnak és Zsoltnak. Zsófi és Viki a kézlenyomatukkal ellátott pólóval, Teo egy szivacsból készült emberkével, Aurelio Abonett kenyérből kivágott szívecskével készül. Viki az ajándékozásnál még a telefonszámával ellátott tangájával is megörvendezteti a macsót. Zsolt megígértette villatársaival, hogy ha kint marad, senki ne szomorkodjon! Erre Teo már el is sírja magát. És persze Aurelio szemei sem maradnak szárazon. Iza is lázasan készülődik: egy fekete-fehér karkötőt csomózott szerelmének. Krisztián meghatódott Iza ajándékán, és megígérte, ha nem ő menne vissza a megmérettetésről, szurkolni fog a jó csajnak, és akár szavazótábort is verbuvál neki.

Jönnek a bőröndök, elkezdenek pakolászni a párbajozók, miközben mindketten reménykednek, hogy még nem ér véget számukra a villalét. Zsolt nekiadja a papucsát Vikinek. Krisztián pedig elvonul a nyugiszobába, ahol fohászkodik Istenhez, hogy adja meg neki azt az örömöt, hogy visszatérhessen. „Drága Istenem, arra kérlek, hogy ez az egyszerű, hülye gyerek hadd jöjjön ide vissza, Ámen!”

Mialatt a ValóVilág stúdiójában küzdenek a fiúk a szavazatokért, addig a Villában megy a tanakodás, hogy vajon ki tér vissza. Izának rossz előérzete van, majd amikor szerelme belép az ajtón, Viki nevetésbe tör ki, és azonnal a százalékokról faggatja. Aurelio és Teo nem tudja leplezni csalódottságát. Majd Krisztián félvállról odaszól a szájhősnek, h „Szia, leszünk barátok?”, Aurelio szó nélkül sarkon fordul, és bevonult a szobába, hogy feldolgozza a szomorúságát és haragját. Teo próbál belé lelket önteni, de Aurelio inkább csak fortyog. A bevállalós lány ezután felvázolja, hogy Viki csak a saját játékát játssza, mindkét fiút egyformán visszavárta. Szerinte Viki játéka arról szól, hogy kikészítsen maga körül mindenkit. A búslakodásra Zsolt búcsúja még rátett egy lapáttal, Aurelionak nagyon fog hiányozni a macsó összes beszólása, ugratása, nevetése. És még fel sem dolgozták a Párbajt, máris sakkoznak a jelek rakásával és azzal, hogy vajon ki lesz a következő kiválasztott.

A Párbaj után a Villalakók egyesével bemennek a nyugiszobába, ami erre az alkalomra villa-arcképcsarnokká alakult. A képek láttán mindenki meglepődik, hogy mennyien voltak a játék elején és közben, és mindenki büszke magára, hogy már idáig is eljutott. Itt elmondhatták Zsolt fényképének, hogy szerintük miért nem ő jött vissza. Aurelio szerint semmit nem rontott el, maximum annyit, hogy nem vette elég komolyan párbaj-hetet. Majd a szájhős rádöbbent, hogy szinte mindenkit elvesztett, akit szeretett, számára már csak egyedül Teo maradt. Ki tudja meddig…