A vidámság szabadságra ment a Villában

Iza és Krisztián - részben Viki jóindulatának is köszönhetően - csúnyán összeveszett, és végül úgy döntöttek, véget vetnek a hullámvölgyekkel tarkított románcuknak. Krisztián reggel már úgy ébredt, hogy végleg elfogyott a türelme, és elege volt a macska-egér harcból. Iza is szomorúan ébredt, rádöbbent, hogy mégis csak nagyon szereti a hajdúnánási fiút. Viki már nem bírta a lelki szennyesláda szerepét, ezért Zsófit kérlelte, hogy ne hagyja magára, amikor Iza vergődését kell hallgatnia. Végül Zsófi inkább kimaradt, és mégis csak kettesben vonultak el a nyugi szobába. Izabella már azt is megbánta, hogy egyáltalán belekezdett. Sok újat nem tudott mondani az érzelmeivel kapcsolatban, csak annyit, hogy igenis ragaszkodik Krisztiánhoz, Viki pedig fejben végigkaparta a nyugiszoba mind a négy falát.

Miután mindenki csak nyűglődött, Dr. Kelemen a pszichológus bőrébe bújt, és megnyitotta rendelőjét. Zsolt igyekezett Krisztiánt megvigasztalni, és meggyőzni arról, hogy Iza is ugyanúgy őrlődik, és talán ha lenyugodtak a kedélyek, üljenek le megbeszélni. Krisztián hajthatatlan volt, „kutyának” érezte magát Iza mellett. Az őszinte fiú szerint, az egész „kapcsolat” csak hazugságokra épült, és bármennyire is kedveli a lány, így már nem akar tőle többet semmit. Szerinte Izát egyáltalán nem viseli meg az egész „szakítás”.

A Párbaj előtti feszült pillanatokat a búcsú szele hatotta át. Ádám először Zsófitól akart elköszönni, a fiúnak a cuki lány vattacukor illata, a jólelkűsége marad meg az emlékezetében, aminek hallatán Zsófi igazán elérzékenyült. Aurelio búcsúja természetesen a kelleténél érzelgősebbre sikerült. Minden támogatójához volt egy-egy jó tanácsa, ígérni inkább nem akart semmit, maximum annyit, ha visszatér, néha hozza majd a „bunkó, paraszt” formát.

Aurelio a Párbaj napján ha csak szét nézett a Villában, elérzékenyült. A biztonság kedvéért, a vécétől kezdve a szárítóig mindentől elbúcsúzott. Előtörtek belőle a szép emlékek: a mosdókagyló láttán már a sírás kerülgette. Nem volt olyan négyzetcentiméter a luxusbörtönben, amitől ne vett volna érzékeny búcsút. A legnagyobb fájdalmat mégis az okozta, hogy az ágyától is el kellett köszönnie. Attól az ágytól, amiben a legszebb időkben egyszerre három lány is megfordult, sőt, még Vikivel is eltölthetett ott egy felejthetetlen éjszakát. Majd a nyugiszoba következett, ami mindig menedéket nyújtott neki a kétségbe esett időszakban.

Ádám a Párbaj előtt sem Izától, sem Krisztiántól nem búcsúzott el. Iza ezekután semmilyen szinten nem szerette volna, hogy Ádám térjen vissza. A lányok, mint verebek a dróton, úgy beszélték meg, hogy mindenki a szájhőst várja vissza, aki nem sokkal később hatalmas fölénnyel (majdnem 80%-kal), üvöltve, boldogan tépte fel a Villa ajtaját. Az első dolga az volt, hogy letépte ellenfele kampányképeit. Teo pedig mindössze néhány percnyi örömet engedett meg magának. Majd gyorsan magára vette a pókerarcot, csak hogy Aurelio nehogy elbízza magát. Viki Zsolttal összegezte az este tanulságait. Már sakkozott a macsóval, hogy ki legyen a következő kiválasztott és párbaj ellenfél.

Ha Párbaj, akkor ünneplés. A nyitóbeszédet természetesen Aurelio tartotta, aki mindenkinek köszönetet mondott. És a Cherry Cherry Lady-re mindenki egy emberként pattant fel, hogy elkezdjenek végre önfeledten bulizni. Majd Aurelio magába nézett, és arra jutott, hogy van helye a csapatban és a villában. Ezután aki csak felfért az asztalra, feneket rázott örömében. Viki és Zsolti nem hagyta ünnepelni a szájhőst, azonnal lecsaptak rá, és tunningolták a következő hétre, a következő hódításokra, a következő ostromokra. Vikit csak nem hagyta nyugodni, hogy mi történt korábban Aurelio és Teo között a takaró alatt, aztán vagy az alkohol- vagy az örömmámor hatására, a fiú bevallott mindent a nagyszájú lánynak.

Éjjel egyre véget ért a buli. És ha azt hinnénk, hogy az este elmaradt Iza és Krisztián vergődése, akkor nagyot tévedünk. A jó csajnak már ahhoz se volt kedve, hogy a többiekkel együtt aludjon a hálóban. Rájött, hogy eddig Krisztián miért aludt kint. Majd fogta magát, és ágyneműstől átcuccolt a nyugiba. Krisztián ezt észrevette, és természetesen nem hagyta szó, -vagyis inkább üvöltözés - nélkül. Iza ezt végighallgatta, majd kijött a szobából, leült cigizni, és Krisztián továbbra is mondta a magáét. Zsolt próbálta őket rábeszélni, hogy nyugodjanak meg, menjenek el ketten, beszéljék meg őszintén, ki, mit érez. Krisztián inkább dalba fojtotta bánatát. Horváth Tamás „Tűnj el az életemből” – dalát abszolút mély átérzéssel üvöltötte. Iza végül zokogva aludt el.