Elkezdődött az iskolahét, Aurelio új istennőre lelt

Kezdetét vette a VV6 iskolahete. A nappaliból osztályterem lett, iskolapadokkal, tanári asztallal és táblával, a villalakóknak pedig mindennap tanítási órákra kell járniuk. Van órarendjük, iskolaköpenyük, iskolatáskájuk, sőt házi feladatot is kapnak. Egész héten igazi tanárok próbálják majd pallérozni a játékosok elméjét, akiknek a hét végén egy vizsgán számot is kell adniuk a tudásukról.

A villalakók örömmel fedezték fel, hogy a nappali átalakult osztályteremmé, padokkal, tanári asztallal és táblával, majd megkapták az iskolai felszerelésüket. Egy rendes osztályban természetesen napos is van, az első nap Izát érte az a megtiszteltetés, hogy betöltse a posztot. Végül megérkezett az osztályfőnök, a ValóVilág történetéből jól ismert Gregus tanár úr, és elkezdődött az első tanítási óra. Az irodalom óra témája a szerelem volt, a villalakók pedig meg is kapták első házi feladatukat: kívülről meg kell tanulniuk egy-egy szerelmes verset. Krisztián nem volt elragadtatva az ötlettől, meg is jegyezte, hogy ő bizony már 6. óta nem írt leckét.

A rövid szünet után megérkezett Melinda tanárnő, aki a hét folyamán a matematika rejtelmeibe és szépségeibe fogja bevezetni a villalakókat. Az nagyon hamar kiderült, hogy Aureliónak nem a matek volt a kedvenc tárgya, Zsolt viszont kifejezetten remekelt ezen az órán, egyszerűen lenyűgözte tudásával a többieket. A matekóra végeztével elérkezett Aurelio ideje, ugyanis a Villa kapuján belépett Julianna, a tornatanárnő. A tesi óra keményen indult, 100 guggolás, fekvőtámasz, futás. Hiába a sportmúlt, vagy a heti többszöri edzés, az óra végére kiderült, hogy sokaknak van még mit fejlődniük ebből a tárgyból.

A tanítási napnak még mindig nem volt vége, a testnevelés óra után megérkezett Anti bácsi, a történelemtanár. A villalakók azonban már nagyon fáradtak voltak, ami érthető, hisz már túl voltak 3 órán, ami teljesen leszívta az energiájukat és az agyukat, és a tudásvágyuk is csökkent valamelyest. A tanár úr sejtette, hogy milyen lesz az osztálya, ugyanis egy speciális pedagógiai segédeszközzel, egy bikacsökkel állított be az első órára. Az osztály ekkor már nem igazán remekelt: Krisztián elkésett, Zsolt ásítozott és közölte, hogy unalmas az óra, Zsófi pedig kerek-perec kijelentette, hogy szerinte ez az egész őskor csak pletyka, ő más dolgokban hisz.

A villalakókat láthatóan nagyon megviselte az első tanítási nap, de azért rengeteg mindent tanulhattak a számokról, a betűkről, és arról, hogy az egyiptomi férfiak mit akartak csinálni állandóan a nőkkel. Ezzel azonban még nem volt vége a napnak, kaptak ugyanis egy feladatot, egyesével ki kellett állniuk, és el kellett mondaniuk, hogy szerintük ki a legbutább közülük. Szoros verseny volt. Zsolt persze ezt az alkalmat sem hagyta ki, hogy egy kis borsot törjön a barátja, Aurelio orra alá. Bár a versenyt Krisztián „nyerte” Aurelio szorosan követte. Ez a szájhősnek nem esett túl jól, úgy érzi, hogy kommunikatív, nagy a szókincse, és még érettségije is van. Szerinte Iza a legbutább, és a többiek csak azért nem merték őt mondani, hogy elkerüljék a felesleges hisztit és ordibálást. A Villa két legrosszabb tanulója úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad, bebizonyítják a többieknek, hogy nem volt igazuk, így hát szorgalmasan nekiálltak titokban verset magolni.