Pozitív rezgések a hálószobában

A villalakók számára egészen más volt a tegnap éjszaka, mint az eddigiek. Végre együtt alhattak Attilával a magabiztos szellemi vezetőjükkel, a biztonságot nyújtó apa figurával, a fényes-tekintetű bölccsel, a nyugalom szigetével, azzal a remetével, aki saját magát száműzte idáig a szaunába. Attila. Igen Attila az, aki megtisztelte rémült kis csapatunkat jelenlétével és fogcsikorgatásával segítette álomba szenderedni a szorongókat és megadta ritmusát az éjszakának. Srrrr –srrr….reccs…roppp. Attila fogcsikorgatása olyan pozitív rezgéseket hozott a hálóba, hogy nem csak pihentető alvásunkat segítette de egyben a lelkünket is megtisztította. Attila.
- „Egyszerűen szeretem – nyilatkozta Shádi – szeretném ha megfogná a kezem…de nem”
Mondta kora reggel Attila jó barátja az okosan csillogó szemű, mosolygós arab fiú.
Attila jelenléte azért fontos mindenkinek mert az okos taktikus, az őszinte barát, a guru, saját magát száműzte – félszegségből és szerénységből - a villa egyik elszigetelt helyére a szaunába. A bölcs mester saját gondolataiba temetkezve a villalét szebbé tételén meditálva töltött 45 nap után, mint Mózes tért vissza a lakók közé. Nyugodt léptei és jóságos mosolya mindenkit felderített. Attila.
- „Soha nem tudna nekem ártani. Megnyugtat a közelsége.” – sóhajtott Csaba a jó barát.

Egy ilyen nyugodt éjszaka után mindenkinek érdemes elgondolkoznia azon mit veszítünk nap mint nap amikor megfosztja csapatunkat társaságától. Attila! Szeretnénk, ha soha többé nem hagynál el minket! Szeretnénk, ha csodálatos kisugárzásod és aurád mindig, minden percünket bearanyozná. Attila kérlek, soha ne költözz ki tőlünk, kérünk légy velünk, légy vezérünk!
Szeretünk.