2011. november 3. 8:00
2011. november 1.-én a Villalakók megemlékeztek halottaikról.
Minden Villalakó kapott egy mécsest, amit meggyújtott a medence partjánál. Nagyon szívszorító látvány volt, ahogy kézhez kapták mécseseiket és az égre tekintettek szeretteik után. Imádkoztak azokhoz, akik már nincsenek köztük és odafentről, a mennyországból néznek ránk. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor láthattuk Esztert, Seherezádét, Dyát, Kingát és Verát, ahogy könnyeikkel küszködve meggyújtották gyertyájukat.
Az első könnycsepp után már nem volt menekvés, lehetett látni a szemükben a fájdalmat, a kérdéseket és az újra megélt pillanatokat az elvesztett szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal…
Érezhető volt, ahogy félretéve minden indulatot, haragot, ami a villában uralkodik, hogy itt vannak közöttünk szeretteink és azt suttogják, nyugodtan legyünk, mert itt vannak, szeretnek és látnak bennünket.
Az első könnycsepp után már nem volt menekvés, lehetett látni a szemükben a fájdalmat, a kérdéseket és az újra megélt pillanatokat az elvesztett szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal…
Érezhető volt, ahogy félretéve minden indulatot, haragot, ami a villában uralkodik, hogy itt vannak közöttünk szeretteink és azt suttogják, nyugodtan legyünk, mert itt vannak, szeretnek és látnak bennünket.
A Villalakók nagyon elérzékenyültek, gondolatban gyújtottak egy mécsest a temetőben szeretteik sírjánál. Lélekben velünk vannak, figyelnek minket és nagyon szeretnek!
Szerző: Fecó
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem