Itt a vége... egyelőre! X. rész

Napsütötte derűs reggel, a verebek kedves betétdalokat dúdolnak a konyha párkányán, a sráckoszorú pedig a bajnokok reggelijét fogyasztja, ugyancsak harmóniában. Bálint még erre a hangulatra is lapot kér, majdnem szétreped a derűtől. Randija lesz Eleonórával, Szentendrén, egy gyakran látogatott hotelben. A fiúk ízléstelenkednek kicsit, hogy az exasszonnyal közös romantikus fészket szennyezi be ezzel a szexéhes amorózó, Bálintot és vidám szerszámát azonban hidegen hagyja az élcelődés, lelki szemei előtt már a wellness-testnedvcsere lebeg.


 

Klasszikusból idézve: a helyzet fokozódik, merthogy Zsófi is éppen a szentendrei helyszínre érkezik, igaz, őt valami üzleti ügy hozta ide. Ebből vagy botrány, vagy édeshármas lesz, mi mindkettőnek örülünk!
 
Jocek kis chipsszel pattintja helyre a vércukorszintjét, közben valami alsópolcos mesekönyvvel gyakorolja a betűértést, kell hát az agymozgató energia. Közben persze Szonja hívja mobilon, egy perc nyugta sincs, ugyanis a lánynál befüstölt a bojler, javítani kell. Így jár az emberfia, ha a szakértő-szerelő szerepkörében tetszeleg. 

 
Begurul a penzióba Bálint, persze az első dolga, hogy bekamuzza a recepciósnak, hogy az asszonyt várja. Te jó ég, így használhatja csak a kedvezmény kártyát, spúrság ez a javából.

 

De ha valaki garasoskodik, végül ráfizet, ahogy Bálint is. Némi bemutató következik a szituációs komédiák alapvetéseiből. A félrevezetett portásnéni felküldi Zsófit, aki zavartan ugyan, de felsündörög és szembetalálja magát volt férje erkölcstelen himbálózásával. Beindul a „magyarázzuk ki magunkat” dömping, de Bálint vagy lustaságból, vagy becsületből, de színt vall exnejének. Ő pedig meglepően jófejnek bizonyul, elfogadja a dolgot. A bökkenő akkor üt be, mikor megérkezik a kamuasszony Leonóra képében, fülig dekoltázsban. Ha a kellemetlen szó mellé kellene egy jelenet a szótárba, akkor ez a találkozás tökéletes lenne. Pici asszonyi izmozás után Zsófi elballag, Leonóra pedig színt vall: nem féltékeny típus, jobban izgatja a bűn és a vetélkedés. Bálint merevedése jól hallhatóan kezit’ csókolomot köszön, magyarul hősünk rendesen beindul a nő hozzáállásától.

 
Dávid a reggeli szeánszból erőt gyűjtve felkötötte a pantallóját és elballagott minden idők kardiológusához, hogy végre összehozzon egy randit. A szívspecialista femme fatale elpanaszolja, hogy valaki bemószerolta a kórház igazgatójánál. Na vajon ki? - teszi fel a kérdést tévéképernyőt szétfeszítő iróniával Dávid. Persze, hogy Tamara. Na, de majd rápirítok, ne tessék ezen pironkodni. Addig meg üljünk már össze egy vecsernyére, legfeljebb táplálkozik a doktornő egy egészségeset és békében szétválunk, mintha mi sem történt volna. A doktornő végül rábólint a randira, gyúljanak hát örömtüzek a határon!


 
Aztán Dávid, mivel becsületes Casanova, el is korzózik nagybirtokos nejéhez, hogy vért húzzanak a becsületsértésért. Tami tagad, mint fülön csípett politikus a végítélet órájában. Dávid fröcsög és elhatárolódik pletykás leánygyermekétől is, aki feltehetően gátlástalanul beárulta Tamaránál apja szexuális vágyálmait. A családi szál ezzel le is tudódott (legalábbis egyelőre).
 
Zsófi begyűjti a csemetéket az iskolában, de az elsőszülött homlokát látványos sérülés díszíti. Kiderül, hogy Eleonóra gyermeke kezdte a közelharcot, ugyanis megvádolta a feddhetetlen édesapát (Bálintot) és Eleonórát, miszerint szerelmesek (végre ebbe a derűs eseményfolyamba is beköszöntött a konfliktus).


 
Vendettaszerű leszámolás otthon: Bálint ezt mégis hogy képzeli, egy feladata volt, mégpedig az, hogy a nemi életét ne kösse a gyermekek orrára. Ez se ment, szégyellheti magát, és persze rögtön szakítania kell Eleonórával. Bálint a hipszterbajszos párnák között ocsúdik fel: valóban egy felelőtlen mókus, márpedig ebben a korban illik már igazi kultúrlényként viselkedni, legfőképpen a gyerekek érdekében. Hamut szór a fejére és ígéretet tesz a kapcsolat elásására, nyomtalanul persze.


 
Keserédes fényárban lopott randevút hoz össze Bálint és Leó a Margitszigeten. Bálint szerencsétlenül próbálja felvezetni a tényt, miszerint szakítaniuk kell, persze úriember lévén előbb udvarol egy picit, csak ezután döngöli földbe a láthatóan fülcimpáig szerelmes nőt. Mindössze a keserűség marad a szájakban, globális szomorúság. Ám Leonóra nem egy egyszerű tyúk, aki az első lepattintástól összeomlik, rögtön gellert kap a szerelemtől és visszakézből minden büszkeségét a villamoson hagyja, hogy visszakönyöröghesse magát Bálinthoz. Akármilyen áldozatot meghoz, ha kell, a gyereket lenzsákkal a fején járatja, hogy semmit se lásson a viszonyukból! Az eddig kikapós Bálint azonban úgy fest, tényleg átlényegült erkölcsileg. Hajthatatlan jéghegyként utasítja el a nőt. Elsők a gyerekek, szív hasadj meg, lélek szikkadj porrá! Richard Clayderman billentyűfutamaira szomorkásan búcsút int a lehetséges szerelemnek, majd egy dobozos sörrel az emeletre távozik búslakodni.


 
Váltunk, és az életvidám események felé fordítjuk orcáinkat! Dávid a nagy esti vacsorára készül, kicsit furcsa ellenpontja mindez a múlt eseményeinek, hisz ha emlékszünk, az első epizódok egyikében épp ilyen vidáman fütyörészve főzőcskézett frigid nejének is. Nem túl jó ómen!


 
Dávid preferálja a luxust, így különleges japán marha lesz a menü, közben azonban pánikol is kicsit, rég csőrözött úgy, mint a gimiben szokás. A srácok derekas tanácsokkal látják el, a lényeg, hogy határozott legyen, de érzékeny.
 
Sok nyelv, kevés tökölés. Ebben maradnak.
 
Beindul a záróakkord, ki-ki a maga végzete felé húzza a vitorlákat. Dávid a dokinővel estebédel. Bálint Zsófihoz megy raportra. Jocó meg egy csokrétával megy Szonjához bojlert szerelni, pedig csavarhúzóval valószínűleg könnyebb lenne!
 
Lássuk szépen sorban, ki mire jut a saját háza táján!
 

Bálint:

 
Impulzív párbeszédet folytatnak nejével a modern válási klisékről, majd megállapodnak, hogy Bálint hiába igyekszik, az évek során felgyülemlett kakit egy pozitív lehúzással nem lehet eltüntetni. A kapubejáróban összecuppanak ugyan, és Bálint bedobja az „érted élek” fordulatot, azonban akkora kosarat kap Zsófitól, hogy beleremeg a világ összes palánkja.


 

Jocó:

 
Kis esti falatozgatás alakul a találkozóból - lehet, hogy elmebeteg ez a Szonja, de legalább házias. Kicsit nyöszörögnek a múlton, ki milyen szexi volt tízen-, vagy épp huszonévesnek. Szoni még egy narancssárga cicanacit is húz a nosztalgiázás kedvéért. Egészen meghitt lesz a hangulat, mígnem a szőkeség hoz egy kis desszertet. A szomorú tény azonban, hogy nem egy falatnyi fehérneműben tipeg elő a konyhából, hanem egy „babánk lesz” tortával!


 
Joci sokkot kap, és kérdések tódulnak az agyába: hogyan, miért, minek, mi történt? Ne már! Aztán faggatózni kezd, hogy ugyan ha nem szeplőtelen a fogantatás, akkor mégis hogyan történt!? Szonja bizony elment a kórházba a lefagyizott cuccosért, és magába ültettette. Szerinte ez egy lehetőség, egy újabb lépés a boldog család felé. Joci szerint inkább bizonyíték arra, hogy elmebeteg. Szonja kiakad, Joci nem különben, csúnya üvöltözéssel válnak el.
 
A zárótanulság ebben az esetben kettős. Egyrészről, ha szakítasz valakivel, tedd meg tényleg, illetve soha ne hagyj spermamintát egy szuicid, zavaros lelkű nő birtokában!
 

Dávid:

 
A doktornővel úgy eszegetik a steaket, mint Nemecsekék a gittet, kis bókolás is belefér, a dokinéni szép, Dávid pedig remek szakács. Tegeződésbe fordulnak, de a pezsgő annyira habzik, hogy rögtön a fejekbe száll. Olyannyira, hogy a szívgyógyász rögtön visszavonulót is fúj, azonban Dávid lesből támad, és úgy lesmárolja, hogy a fal adja a másikat. Mármint szó szerint!


 
A dokinéninek még púp is nő a fejére, majd szerencsétlenül megismétlik a csókot, azonban hiába a menővacsi és a nyelvlecke, a frigid doktornőnk tartja magát jelleméhez és nem érez tűzijátékot, csak egy
kis fokhagymaszagot, azt is csak a fűszervaj okán. Meredt döbbenettel búcsúznak, Dávidnak valószínűleg lézió keletkezett az agyában.
 

Nos a tanulság éppen annyi, amennyit már az első résztől tudunk: az élet baromi nehéz, a párkapcsolatok még nehezebbek, a nőket a kutya se érti, de a férfiakra sem lehet mindig számítani. Ez van srácok!
 
Találkozunk legközelebb!