6,5 milliárdot keresett eddig a csapat – íme, a receptjük!

Hogyan jutott el a Qarabağ a Newcastle elleni BL-playoffig?

A Qarabağ szó Azerbajdzsánban nem csak egy futballklub neve. Ugyanez a név kötődik a karabahi lóhozis: hegyvidéki nyeregparipához, amelyet a helyi hagyomány a szívósság, gyorsaság és fordulékonyság jelképeként tart számon. Nem véletlen, hogy a Qarabağ FK címerében két ágaskodó ló szerepel – a klub identitásába be van kódolva az a gondolat, hogy a nehéz terep nem hátrány, hanem otthon.

Szerdán este ez a kép kap modern futballos keretet: a Qarabağ a Bajnokok Ligája kieséses rájátszásában (knockout play-off) fogadja a Newcastle-t Bakuban, a Tofiq Bəhramov Stadionban – tét a nyolcaddöntő. A párosítás a pénzügyi erőviszonyok miatt papíron egyoldalúnak tűnhet, mégis érdemes megállni egy pillanatra: a Qarabağ mostani helye az európai térképen nem „egyszeri csoda”, hanem másfél évtized következetes építkezésének eredménye. Ennek a történetnek a kulcsszava pedig az, amit a karabahi ló is megtestesít: állandóság.

A klub, amely régóta „idegenben” él

A Qarabağ eredetileg Ağdam csapata, a karabahi régió egyik sport-szimbóluma. A kilencvenes évek eleji konfliktus következményeként a klub 1993 óta nem a saját városában működik: kénytelen volt elhagyni Ağdamot, és azóta Bakuban játssza a hazai meccseit. Ettől a Qarabağ nem csak klub lett, hanem történet is: a „hontalanság” és a kitartás motívuma nagyon erős körülötte, és ez a nemzetközi szerepléseket is külön jelentéssel tölti meg.

2008. augusztus 5.: amikor minden a helyére kattant

A modern Qarabağ-sztori legfontosabb dátuma 2008. augusztus 5. Ekkor nevezték ki vezetőedzőnek Gurban Gurbanovot, aki azóta is a kispadon ül. A futballban a hosszú edzői ciklus ma már ritkaság – a Qarabağ viszont ebből csinált versenyelőnyt. Gurbanov alatt kialakult egy felismerhető klubmodell:

• világos játékfelfogás (labdabiztos, szervezett futball, európai rutinnal),
• tudatos keretépítés, ahol nem „név alapján” igazolnak, hanem szerepkörre,
• és ami talán a legfontosabb: türelem, ami a selejtezők „kétmeccses idegőrlésében” aranyat ér.

A klub saját bemutatkozó anyaga is hangsúlyozza, hogy az edző kinevezése új fejezetet nyitott, és a finanszírozási stabilizációt is ehhez a korszakhoz köti.

Pénz (2008–2020): stabil háttér, de európai bevétel nélkül nincs ugrás

A Qarabağ anyagi története nem olyan, mint egy állami mega-projekté. Inkább egy stabil szponzori háttér + európai szereplésekből visszaforgatott pénz kombinációja. A klub 2001 óta Azersun Holding-szponzorációt élvez, amit a helyi/regionális sajtó többször is tényként kezel. A 2008–2020 közötti korszakban a Qarabağ mozgástere alapvetően három tényezőtől függött:

• Kicsi hazai piac: az azeri liga kereskedelmi és médiabevételei európai mércével alacsonyak, tehát a „szintlépéshez” külső pénz kell.
• Európai csoportkör mint üzleti cél: a selejtezőkön át eljutni legalább az EL-főtábláig nem csak presztízs, hanem költségvetési tétel.
• Következetes szakmai munka: Gurbanov ciklusa tette lehetővé, hogy a klub ne hullámvasutazzon, hanem évről évre „tudja a dolgát” Európában.

A legjobb példa a pénzügyi ugrásra a 2017–18-as BL-csoportkör, amikor a Qarabağ az első azeri klubként jutott be a főtáblára. Az UEFA hivatalos pénzelosztási dokumentuma szerint a Qarabağ ebben a szezonban közel 17 millió euró – átszámítva körülbelül 6,5 milliárd forint körüli összeget kapott különböző jogcímeken – ez egy olyan ligából érkező klubnál, mint az azeri, óriási levegővétel.

Miért számít ennyit az állandóság?

Gurbanov 2008 óta tartó jelenléte nem romantika, hanem struktúra. Három nagyon kézzelfogható következménye van:

• Rendszeridő: ugyanazt a játékelvet csiszolják évekig – a Qarabağ ritkán néz ki „idegennek” nemzetközi meccsen is.
• Európai rutin: selejtezők, idegenbeli poklok, visszavágók menedzselése – ezekben a klubnak óriási tapasztalata gyűlt.
• Reális önkép: nem akarják ledominálni azt, akit nem lehet; inkább okosan csökkentik a különbséget.

Ennek a logikának az eredménye, hogy a Qarabağ az UEFA-nál is évek óta „visszatérő név”, a BL-történeti oldalukon is látszik, mennyire rendszeressé vált a nemzetközi jelenlét.

A 2025–26-os BL-idény: ezúttal nem csak „szép részvétel”

A mostani szezonban a Qarabağ eljutott oda, ahová korábban még nem: BL-kieséses párharcot játszhat. Ezt azzal alapozta meg, hogy a liga-/alapszakaszt 22. helyen, 10 ponttal zárta (3 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség). A Newcastle 12. helyen, 14 ponttal végzett (4–2–2), így lett belőle ez a párosítás. A lényeg itt nem az, hogy „hányadik lett”, hanem hogy a Qarabağ a megújult BL-formátumban elég meccset és elég pontot tett össze ahhoz, hogy a nagyobb ligák középmezőnyéből érkező csapatokkal egy polcra kerüljön – legalábbis a sorsolás pillanatában.

A jelen: BL-pénzek és a „valódi” különbség

Ma a Qarabağ lehetőségeit még inkább meghatározza az UEFA-tól jövő bevétel, mint 10–15 éve. A megújult BL pénzügyi modelljében a 36 csapatos liga-/alapszakasz résztvevői garantált indulási díjat kapnak, amelyet teljesítmény- és „érték pillér” tételek egészítenek ki. Egy független, sportszintű pénzügyi elemzés szerint a garantált alapösszeg 18,62 millió euró körül van a 2025–26-os modellben. Egy ilyen szám önmagában jelzi, miért életbevágó a Qarabağ számára minden egyes európai tavasz: a hazai piac ezt nem tudja kitermelni.

Ezzel szemben a Newcastle – Premier League-klubként – teljesen más bevételi ökoszisztémában él. A párosítás tehát gazdaságilag két világ találkozása. A Qarabağ esélye ebből a szempontból nem az, hogy „utoléri” az ellenfelet, hanem hogy rendszerrel, meccskezeléssel, és hazai pályán hozott rész-sikerekkel olyan helyzetbe kényszerítse, ahol a különbség nem tud érvényesülni.

Mitől lehet veszélyes a Qarabağ egy ilyen párharcban?

A Qarabağ tipikus európai fegyverei jól illenek a kétmeccses logikához:

• türelem (nem rohan bele a meccsbe),
• szervezettség (különösen, ha az első 60 percet kontroll alatt tartja),
• hazai környezet (utazás, időeltolódás, szokatlan ritmus),
• és a legfontosabb: a klub hosszú ideje „ebben él” – a selejtezők világa a Qarabağ természetes közege.

Okosan a nehéz terepen

A karabahi ló legendája arról szól, hogy a hegyek közt nem a „legnagyobb” marad talpon, hanem az, amelyik bírja a terepet, okosan osztja be az erejét, és jól fordul. A Qarabağ európai története ugyanez futballnyelven: egy klub, amely 2008 óta ugyanazzal az edzővel, stabil háttérrel, és évről évre felépített rutinnal jutott el oda, hogy a BL-ben már ne csak „vendég” legyen, hanem tétmeccset játsszon a kieséses szakasz kapujában. Hogy ez elég-e a Newcastle ellen, az más kérdés. De hogy a Qarabağ idáig jutása nem véletlen, hanem modell – az vitán felül áll.

A Qarabağ–Newcastle párharc jól mutatja, mennyire más léptékből érkezik a két klub. A Transfermarkt becslése szerint a Qarabağ 2025/26-os keretének összértéke kb. 28,65 millió euró, miközben a Newcastle-é kb. 711,55 millió euró – nagyjából huszonötszörös különbség. A „csillagok” szintjén még látványosabb az eltérés: a Qarabağ legértékesebb játékosai közé tartozik Leandro Andrade (kb. €3,0m) és Kady Borges (kb. €2,5m), míg a Newcastle-nél több olyan futballista is van, akinek önmagában €40–75 millió körüli piaci értéket ad a piac (például Malick Thiaw és Tino Livramento €40m, Bruno Guimarães és Sandro Tonali €75m). A bérszinteknél is két külön világ találkozik. A Capology 2025/26-ra a Newcastle teljes bértömegét kb. £118,872 millió/év körülire becsüli, és ugyanitt Bruno Guimarães a legjobban fizetett játékosként szerepel kb. £8,32 millió/év (heti £160k) alapbérrel – fontos megjegyezni, hogy ezek becslések, nem hivatalos klubadatok. A Qarabağnál ezzel szemben nincs olyan, megbízhatóan frissített nyilvános bértábla, ami név–összeg bontásban vállalhatóan idézhető lenne. Még a mezszponzoráció is jelzi a léptékkülönbséget: iparági források szerint a Newcastle Sela-megállapodása évi ~£25 millió körüli nagyságrend. A Qarabağ főtámogatójának (Azersun) szerepe régóta dokumentált, de a támogatás konkrét éves összege jellemzően nem nyilvános.

Nyitókép: Gurban Gurbanov (UEFA/Scoreplay)