2026. január 13. 11:14
Xabi Alonso ambiciózus edzőként érkezett, aki egy új játékstílust akart megvalósítani a Real Madridnál, de a folyamatos eredménykényszer mellett elfogyott a klubvezetés türelme. Álvaro Arbeloa élete lehetőségét kapta meg.
Xabi Alonso madridi korszaka: egy projekt, amelyhez nem volt elég idő
Amikor a Real Madrid hivatalosan bejelentette Xabi Alonso távozását, a közlemény hideg, tárgyilagos mondatai mögött egy sokkal összetettebb történet húzódott meg. „Közös megegyezéssel” – állt a klub kommunikációjában, ám a szavak mögött ott volt egy félbehagyott projekt, egy ambiciózus edző elképzelései és egy olyan intézményi környezet, amelyben a türelem mindig is ritka erénynek számított.
Xabi Alonso mindössze hét hónapot és 17 napot töltött a Real Madrid kispadján.
Ez az időtáv egy középcsapatnál akár egy tanulási fázisnak is számíthatna, a Bernabéuban azonban már ennyi idő is elég ahhoz, hogy végleg megítéljenek egy edzőt. A katalánok elleni, 3–2-re elveszített Szuperkupa-döntő lett az utolsó mérkőzés, de korántsem ez volt az egyetlen oka Alonso menesztésének. Sokkal inkább egy hosszabb ideje húzódó folyamat zárult le, amelyben a bizalom sosem vált teljesen kölcsönössé.
Egy új stílus ígérete
Xabi Alonso kinevezésekor a Real Madrid nem pusztán egy korábbi klublegendát választott vezetőedzőnek, hanem a modern futballfelfogás egyik képviselőjét. A baszk szakember Bayer Leverkusennél elért sikerei – a labdabirtokláson alapuló, intenzív letámadással és rugalmas pozíciós játékkal operáló futball – egyértelmű üzenetet hordoztak: Alonso nem a múltból akart élni, hanem új irányt jelölt ki.
Madridban azonban ez az irányváltás azonnali eredménykényszerrel találkozott.
Alonso rendszere időt igényelt volna: automatizmusokat, pozíciós fegyelmet, a támadó- és védekező fázisok közötti finom egyensúlyt.
A Real Madrid kerete világsztárokból áll, de nem feltétlenül olyan profilú játékosokból, akik gond nélkül alkalmazkodnak egy új struktúrához. A klubvezetés – élén Florentino Pérez elnökkel – hivatalosan támogatta az elképzeléseket, a háttérben azonban egyre több kérdőjel jelent meg.
Feszültségek és félreértések
A szezon során Xabi Alonso többször is a kritikák kereszttüzébe került. A csapat játéka sokszor akadozott, különösen a nagy rangadókon hiányzott az a kontroll, amelyet a szurkolók és a vezetőség elvárt volna.
A Viníciusszal kapcsolatos nyilvános incidens – amikor a brazil sztár az El Clásicón történt lecserélése után látványosan elégedetlenkedett – csak olaj volt a tűzre.
A jelenet bejárta a világsajtót, és sokan ebből próbáltak mélyebb konfliktust olvasni az edző és az öltöző viszonyáról. A valóság azonban árnyaltabb volt. Vinícius valóban nehezen viselte, hogy Alonso időnként taktikai okokból visszafogta vagy lecserélte, de a kapcsolatuk nem romlott meg végzetesen. A háttérben inkább arról volt szó, hogy Alonso megpróbálta a csapatot a saját rendszerébe helyezni – még akkor is, ha ez egyes sztárok szerepének újragondolását jelentette.
Az öltöző hangja: tisztelet és lojalitás
Ha egy edző valódi megítélésére kíváncsiak vagyunk, érdemes figyelni arra, hogyan búcsúznak tőle a játékosai. Xabi Alonso esetében a reakciók meglepően egységes képet mutattak. A futballisták többsége nyilvánosan fejezte ki háláját és tiszteletét, ami erősen árnyalja azt a narratívát, miszerint az edző „elvesztette az öltözőt”.
Kylian Mbappé volt az első, aki megszólalt. Az Instagramon közzétett üzenete egyszerre volt személyes és beszédes:
„Rövid volt, de öröm volt játszani neked és tanulni tőled. Köszönöm a bizalmat az első naptól kezdve. Olyan edzőként emlékezem rád, akinek világos elképzelései vannak és nagyon érti a futballt. Sok sikert a következő fejezethez.”
A francia sztár szavai különösen nagy súllyal estek latba, hiszen Mbappé érkezésekor sokan attól tartottak, hogy Alonso nehezen találja majd meg vele a közös hangot. Ehhez képest a kapcsolatuk inkább szakmai tiszteleten alapult.
Arda Güler még érzelmesebb hangot ütött meg:
„Minden beszélgetés, minden részlet, minden elvárás segített abban, hogy formálódjon a játékom és magasabb szintre jussak. Mélyen hálás vagyok mindazért, amit a pályafutásomhoz hozzátettél.”
A török tehetség számára Alonso valódi mentor volt, aki hitt benne akkor is, amikor mások még csak lehetőséget láttak benne.
Rodrygo szintén a személyes kapcsolatot emelte ki:
Köszönök minden egyes napot, a bizalmat, a tanulást és a közösen megélt pillanatokat. Sok sikert a folytatáshoz.
A sor gyakorlatilag végtelen: Courtois, Valverde, Tchouaméni, Rüdiger, Carvajal – mindannyian hasonló hangnemben búcsúztak. Ezek az üzenetek egyértelműen azt sugallják, hogy Alonso emberileg és szakmailag is megbecsült figura volt az öltözőben.
Eredmények számokban – és a mögöttes kontextus
Papíron Xabi Alonso mérlege nem volt katasztrofális. A Real Madrid a bajnokságban a második helyen áll, négy ponttal lemaradva a Barcelonától. A Bajnokok Ligájában a csapat a liga-fázis 6. fordulója után a közvetlen továbbjutást jelentő hetedik helyén áll, a Király-kupában pedig ott van a nyolcaddöntőben. A Klubvilágbajnokságon Alonso elődöntőig vezette a csapatot, igaz, ott a PSG ellen fájó, 4–0-s vereségbe futott bele.
Madridban azonban a számok önmagukban ritkán elegendők. A kérdés mindig az: hogyan születnek az eredmények? Alonso futballja sokszor ígéretes volt, de nem mindig meggyőző. A vezetőség szemében ez azt jelentette, hogy a projekt kockázatos, és a szükséges türelem ára túl magas lehet.
Florentino Pérez dilemmája
Florentino Pérez karrierje során számtalanszor bizonyította, hogy hajlandó nagy döntéseket hozni, akár rövid távon is. Alonso esetében azonban különösen nehéz helyzetben volt: egy klublegendáról, egy modern edzőről és egy hosszú távú elképzelésről kellett volna döntenie. Végül a Real Madrid klasszikus reflexei győztek: amikor a bizonytalanság nő, a váltás tűnik a legbiztonságosabb opciónak.
A Szuperkupa-döntő veresége csak megadta a végső lökést. Bár Alonso addigra közelebb került az öltözőhöz, mint valaha, a klubvezetés szemében ez már nem volt elég.
Arbeloa, a „házon belüli” válasz – madridi múltból madridi padra
Álvaro Arbeloa kinevezése nemcsak azért számít „házon belüli” megoldásnak, mert évek óta a Real Madrid utánpótlásában dolgozik, hanem azért is, mert játékosként is a klub egyik meghatározó korszakának részese volt.
A Liverpooltól 2009-ben érkezett vissza Madridba, és 2009 és 2016 között hét idényt töltött a fehér mezben, egy olyan időszakban, amikor a klub újra Európa csúcsára akart jutni – és végül el is jutott. Arbeloa kétszeres Bajnokok Ligája-győztes a Real Madriddal: ott volt a 2014-es „La Décima” megszerzésénél, majd 2016-ban, az Atlético Madrid elleni tizenegyespárbajjal záruló döntőnél is a keret tagjaként ünnepelhetett.
Nem volt klasszikus értelemben vett sztár, de a Real Madridnál mindig nagyra értékelték azt, amit képviselt: taktikai fegyelmet, alkalmazkodóképességet és feltétlen lojalitást. Olyan edzők alatt dolgozott játékosként, mint José Mourinho és Carlo Ancelotti, így testközelből tapasztalta meg, mit jelent a legmagasabb szintű követelményrendszer – és azt is, milyen gyorsan válik kérlelhetetlenné a klub, ha az elvárások nem teljesülnek.
Nyitott kérdések
Álvaro Arbeloa előtt hatalmas kihívás áll. Vajon képes lesz-e rövid távon stabilitást hozni, miközben a csapat még mindig keresi az identitását? És mi lesz Xabi Alonso öröksége? Egy félbemaradt projekt, amelyből később mások profitálhatnak, vagy egy elhibázott kísérlet, amely túl korán ért véget?
Egy dolog biztos: Xabi Alonso madridi időszaka sokkal összetettebb volt annál, mint amit a „közös megegyezés” két szava sugall. Egy edző, aki vízióval érkezett, játékosokat nyert meg magának, de nem kapta meg azt az időt és türelmet, amelyre szüksége lett volna ahhoz, hogy elképzeléseit maradéktalanul megvalósítsa. A Real Madrid pedig ismét a jól ismert útra lépett – az azonnali válaszok útjára.
Nyitókép: Xabi Alonso a pályán próbálta megnyugtatni Vinícius Juniort a liverpooli vereség után – a felszíni gesztusok mögött azonban egyre nőtt a feszültség közöttük.Fotó: Carl Recine / Getty Images
