Lehet, hogy félreérted a kutyád farokcsóválását és a macskád dorombolását

A kuyta érzései

Számos kutatásnak volt tárgya, hogy a kutyák mennyire képesek megérteni az embereket, de azt kevésbé vizsgálták, hogy az emberek mennyire értik a kutyákat, noha a köztük lévő kommunikáció kétirányú – erről a Washington Postnak beszélt néhány évvel ezelőtt Faragó Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusa.

Játékos morgás, fenyegető morgás

A budapesti egyetem etológiai tanszéke az egész világon vezető szerepet tölt be a kutyák viselkedésének kutatásában. Tanulmányozták az állatok morgását is: erről Faragó Tamás azt mondta, a kutatások általában az ugatással foglalkoznak, ami a kutyák háziasítása során jelentős változáson ment keresztül és a kommunikációjuk elsődleges módjává vált, míg a morgás a kutatók feltételezése szerint korántsem változott ugyanekkora mértékben azóta, hogy a kutyák különváltak a farkasoktól.

A Faragó vezetésével végzett kutatásban embereken vizsgálták, mennyire képesek értelmezni a kutyák azon morgásait, amelyekről három különböző helyzetben készítettek felvételt: az egyikben az állatok kötélhúzást játszottak a gazdájukkal, a másikban az ennivalójukat védelmezték egy másik kutyától, a harmadikban pedig fenyegetve érezték magukat egy idegentől.

A tudósok arra jutottak, hogy az emberek meglehetősen jól képesek megkülönböztetni a morgásokat, 63 százalékban helyes választ adtak. 81 százalékos pontossággal ismerték fel, amikor a kutyák játék közben morogtak, 60 százalékos pontossággal, amikor a táplálékukat védték, és 50 százalékos pontossággal a fenyegető morgást – az utóbbi kettő egyébként hasonló hangzású.

A farokcsóválás ritmusa

Egy frissebb cikk a farokcsóválással kapcsolatos kutatásokat ismerteti, amelyeket Taylor Hersh, a hollandiai Max Planck pszicholingvisztikai intézet munkatársának vezetésével végeztek. Hersh a Washington Postnak elmondta: néhány éve farkasokról készült videókat nézett a YouTube-on, amikor feltűnt neki, hogy a farkasok alig csóválják a farkukat, míg a kutyáknál ez rendszeres. Kíváncsi lett arra, hogy mi változott az elmúlt több tízezer évben, az állatok háziasítása során.

A kutatás eredményei felülírhatják azt a régi elképzelést, mely szerint a kutyák azért csóválják a farkukat, mert örülnek. 

Hersh és munkatársai szerint valójában az embert teszi boldoggá a kutya farokcsóválása, olyannyira, hogy ez is egy szempont lehetett a kutyák tenyésztése során.

Korábbi tanulmányokból tudható, hogy a ritmus – a zenétől a lódobogásig – olyan agyi tevékenységet vált ki az emberben, ami örömérzetet kelt. A kutatók szerint az emberek tudat alatt is örömöt leltek a kutyák metronómhoz hasonlítható farokcsóválásában. Hersh szerint a farkukat csóváló kutyákat az emberek vidámabbnak, barátságosabbnak látták, és szívesebben választották házikedvencnek.

A kutató egy korábbi tanulmányra is hivatkozik, amelyben háziasított ezüstrókákat vizsgáltak. Az derült ki, hogy azok a rókák, amelyeket szelíd és barátságos viselkedésük miatt választottak ki, gyakrabban csóválták a farkukat, mint más rókák. Hersh szerint ugyanez játszódhatott le a kutyák háziasítása során is.

A haldokló macska is dorombol

A macskák viselkedésének és kommunikációjának tanulmányozása elmarad a kutyáéktól, pedig hasonlóan népszerű háziállatok – igaz, nehezebb őket kísérletekbe bevonni. A dorombolásról korábban egyesek azt gondolták, hogy a vér áramlásával függ össze, később kiderült, hogy az állat gégéjében lévő izmok keltik ezt a hangot és rezgést. Ez a macskák elégedettségének legfelismerhetőbb jele, de mégsem csak a boldogságot fejezi ki.

Marjan Debevere több mint háromezer macskát fotózott londoni menhelyeken. A BBC-nek azt mondta, nincs köztük két egyforma. Van, amelyik soha nem dorombol, van, amelyik állandóan. Sok haldokló macskát látott dorombolni, amikor örökre elaltatták – ez cáfolja azt a feltételezést, hogy csak boldogságukban adják ki ezt a hangot.

Gary Weitzman állatorvos szerint a dorombolás idegességet, félelmet és stresszt is kifejezhet. Valószínű, hogy nyugtató és gyógyító hatása is van az állat számára. 

A macskák már néhány napos korukban elkezdenek dorombolni, így az anyjuk is könnyebben rájuk bukkan etetéskor. Ez egyes felnőtt macskáknál is megmarad, amelyek evés közben dorombolnak, vagy amikor a gazdájukat próbálják rávenni az etetésre. De dorombolhatnak azután is, hogy stresszes helyzetben voltak, például ha egy kutya megkergette őket.

A kutatók a dorombolás hangját rögzítve egy magasabb frekvenciájú, nyávogásra hasonlító összetevőt is azonosítottak, ami a kiscicák vagy épp a csecsemők sírására hasonlít: Celia Haddon, a macskák viselkedésének szakértője szerint az emberek természetes módon érzékenyek a csecsemők sírására, így a dorombolásra is hasonlóan reagálnak.

Weitzman szerint a dorombolás az embereket hasonlóan megnyugtatja és kényezteti, mint amikor a hullámokat nézik a tengerparton. Azt feltételezi, hogy az emberek még szelektálhattak is ez alapján: szívesebben fogadták be azokat a macskákat, amelyek genetikailag hajlamosabbak dorombolni.

Olvass a macskád arcáról

A macskák arckifejezése ugyanakkor nem sokat árul el számunkra arról, hogy mit éreznek az állatok. Egy tanulmány viszont arra a megállapításra jutott, hogy mi vagyunk nagyon rosszak a macskák arckifejezéseinek értelmezésében. Georgia Mason, a kanadai Guelph-i Egyetem kutatója a Washington Postnak azt mondta: a macskák üzennek nekünk az arcukkal, és ha ügyesek vagyunk, felismerhetjük ezt. 

A kutatók néhány évvel ezelőtt 85 országban hatezer résztvevővel – főleg macskatartókkal – nézettek meg rövid macskás videókat, nekik azt kellett eldönteniük, hogy milyen hangulatban vannak az állatok. Az átlagos eredmény 60 százaléknál is gyengébb, a résztvevők 13 százaléka teljesített 75 százalék felett. 

A nők eredménye jobb volt a férfiakénál, de nem sokkal. A legjobb eredményük azoknak volt, akik hivatásszerűen foglalkoznak macskákkal, például az állatorvosoknak. Mason szerint ők talán épp ezen képességük miatt lettek állatorvosok, de a munkájuk során is meg kell állapítaniuk, hogy egy macska jobban van-e, vagy meg kell változtatni a kezelést.

A vizsgálat résztvevőinek nem azt kellett eldönteniük, hogy egy macskát boldognak, szomorúnak vagy épp éhesnek látnak, mert ezt még a kutatók sem tudják megállapítani (nem vagyunk Dr. Dolittle – mondta erről Mason), elég volt azt megválaszolni, hogy pozitív vagy negatív érzelmet vélnek felfedezni.

A kutatók szerint az eredmények azért értékesek, mert az emberek a kutyáknál általában kevésbé kötődnek a macskákhoz és lazábban bánnak velük, de annak bizonyításával, hogy a macskáknak is vannak arckifejezéseik, az állattartók és az állatorvosok is eszközt kapnak ahhoz, hogy jobban megértsék a macskákat.

Nyitókép (illusztráció): iStock / Getty Images Plus