Felfedeztek egy emberi testben élő entitást, amiről nem tudják, hogyan került oda és mit csinál

Egyeseknek félelmetes gondolat lehet, hogy a testünkön belül létezhet élet, ami „nem a miénk”. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a testünkben csak mi élünk, de ez koránt sincs így. Az emberi testben valójában egy egész ökológiai rendszer létezik, amelynek tagjai megvédenek, táplálnak és néha bizony ki is használnak minket.

Ezt a rendszert mikrobiomnak hívják, aminek a tagjai a mikrobák. Nem túlzás azt állítani, hogy tele vagyunk ilyen kis élőlényekkel: érdekes adat, hogy a testünk több mint tízszer annyi mikrobiális sejtet tartalmaz, mint emberi sejtet, miközben előbbiek össztömege összesen csak 200 gramm körüli.

Ennek a rendszernek a rendszer létezését nagyon sokáig nem ismerték fel, az orvostudomány az 1990-es évek óta foglalkozik kiemelten a mikrobiommal, amely mint egy extra szervrendszer van jelen a testünkben, és döntő hatással van az egészségünkre.

A mikrobák vizsgálata és kutatása azért is fontos terület, mert befolyásolhatják az ingerületátvivő anyagok termelését, aminek zavarai többek között olyan betegségeket okozhatnak, mint a skizofrénia, a bipoláris zavar vagy a depresszió. 

 A tudományos sajtóban nemrégiben végigfutó hírben – miszerint egy „új entitást fedeztek fel” az emberi szervezetben – tehát nem az a pláne, hogy valamik élnek a testünkön belül, hanem hogy nem lehet tudni, hogyan kerültek belénk és pontosan mi a céljuk.

Obeliszkek

A január végén megjelent hírek szerint kutatók egy csoportja furcsa entitásokat fedeztek fel a beleinkben és szájüregben. Ezek egy teljesen új, még nem ismert létformák osztályába tartozhatnak, de egyelőre még arról is viták folynak, hogy „élnek-e”.

A kutatás által felfedezett entitásokat „obeliszk” néven emlegetik, mivel ezek a kis RNS-gyűrűk olyan szerkezetbe állhatnak össze, amely rudakra emlékeztet. (Az obeliszk az obelosz, „nyárs, szög, hegyes oszlop” jelentésű görög kifejezés kicsinyítő képzős alakja.) Ezek a fura kis rudak, mint kiderült, rendkívül gyakoriak  a mikrobiomunkban, eddig mégis észrevétlenek maradtak. 

A létezésükben a legnyugtalanítóbb, hogy annak látszólag nincs célja, vagy legalábbis eddig nem ismert, hogy mi lehet az.

Az obeliszkeket egy olyan kutatócsoport fedezte fel, amit Andrew Fire Nobel-díjas genetikus és patológus vezetett. Egy saját fejlesztésű genomkereső szűrő segítségével a szakemberek közel 30 ezer obeliszket találtak az Emberi Mikrobiom Projekt adatbázisában, ami egy világszerte elérhető nyilvános, orvosi és tudományos célra használható adatbázis.

Fire-ék kutatása több ilyen adatbázissal is dolgozott, az eredmények pedig magukért beszélnek: minél több helyen vizsgálódtak, annál több ilyen entitást figyeltek meg. Volt olyan adathalmaz, ahol a bélminták 6,6 százalékában a szájüregmintáknak pedig az 53 százalékában találtak obeliszkeket.

Az elemek elterjedtsége és látszólagos újdonsága arra utal, hogy még sok tanulnivalónk van mikrobák és az emberi élet együttműködésével kapcsolatban

– olvasható a tanulmány előzetesében.

Andrew Fire a kutatással kapcsolatban nem adott interjút, mert az eredményeiket a tudományos közösség még nem validálta, a tanulmányt csak szigorú felülvizsgálatok után lesz teljes egészében publikálható.

Azonban már az előzetesből is sok új dolog kiderült. Az obeliszk egy új létforma, de életformának még teljes bizonyossággal nem lehet nevezni, a kutatás is csak biológiai entitásokként hivatkozik rájuk. Valahol a vírusok és a viroidok között helyezkednek el, egyszálú, kör alakú RNS-ek, amelyről korábban úgy gondolták, főként növényekben fordulnak elő, beleértve a gyomnövényeket.

Bár kinézetük hasonló, a viroidok nem képesek saját fehérjéket létrehozni, míg a kutatók azt fedezték fel, hogy az obeliszkek képesek erre. Az obeliszkek által készített fehérjék nem hasonlítanak azokra, amelyeket ma tudomány ismer, ezért Fire csapata „oblinoknak” nevezte el őket. Az oblinok jelentősége az obeliszkek vagy az emberi szervezet szempontjából ismeretlen, látszólag nincs sem előnye, sem hátránya a tevékenységüknek, vagy még csak nem értjük, hogy miért fontosak ezek a fehérjék.

Fontos megjegyezni, hogy a vírusok is képesek saját fehérjéket előállítani, de azok védőhéjjal rendelkeznek a genetikai anyaguk körül, az obeliszkek által termelt fehérjékre ez sem jellemző. Az obeliszkeknek tehát valamilyen gazdára van szükségük. 

A kutatóknak sikerült azonosítaniuk egy ilyen gazdát, egy streptococcus sanguinis nevű baktériumot, amely főként a szájban lévő fogínyrészekben lelhető fel. Azt egyelőre nem lehet megállapítani, hogy az obeliszkek milyen viszonyban állnak ezekkel a baktériumokkal, mint ahogy azt sem, hogy hogyan képesek terjedni.

Az obeliszkek esete nem egyedi. Az elmúlt három évben a tudósok tízezernyi új viroidhoz hasonló entitást fedeztek fel. 

Ez teljesen megváltoztatta a mikroszkopikus világ osztályozását, az evolúcióját, és azt a tudásunkat, hogy milyen kicsik és egyszerűek lehetnek a reprodukáló entitások. Az, hogy ezek a viroidok hatással vannak-e vagy sem az emberi egészségre, továbbra is rejtély, az viszont már bizonyos, hogy képesek lehetnek formálni az emberi mikrobiomot. 

Régóta vitás kérdés, hogy a viroidok a vírusokból fejlődtek ki, vagy ez épp fordítva történt. Ha sikerülne megválaszolni, hogy mik az obeliszkek és hogyan jöttek létre, akkor az az említett vitát is el tudná dönteni. Erre azonban még várni kell. 

Mark Peifer, az Észak-Karolinában működő Chapel Hill Egyetem sejtbiológusa a tanulmány kapcsán azt mondta, hogy éppen őrült dolgok zajlanak a szemünk előtt. 

Minél jobban nézzünk, annál őrültebb dolgokat látunk 

– idézte a tudóst a Science.org.

Nyitókép (illusztráció): Getty Images