Egymástól is eltanulják az emberek terrorizálását a varjak, és sokszor a legostobább módon védekezünk ellenük

Lakótelepi társasházunk Facebook-csoportjában kisebb pánik tört ki szerda reggel, miután több lakót is megtámadtak a ház előtti parkban fészkelő varjak. Volt, akinek fejsérülést is okoztak a madarak.

A riadalom érthető, főleg azoké, akik még nem olvasták mások figyelmeztetését, és a házból kilépve teljesen váratlanul érte őket a hátulról, zuhanórepülésben támadó varjú érkezése. Sokaknak az első gondolata ilyenkor az, hogy valahogyan meg kellene szabadulni az „életterünkbe betolakodó” agresszív szárnyasoktól.

A probléma nem új keletű, tavaly Újpalotán mentőt is kellett hívni, hat gyereket és egy középkorú nőt láttak el, miután összecsipkedték őket a varjak egy óvodánál. Néhány éve a siófoki polgármester amiatt aggódott, hogy a turisztikai szezont sodorják veszélybe a madarak. Az ajkai városvezetés tavaly az Országgyűléstől kért segítséget, hogy törvénymódosítással tegyék lehetővé a polgármesterek számára a „túlszaporodott állomány” gyérítését. Két éve a budavári önkormányzat a költési időszak után eltávolította a varjak fészkeit a Várnegyedből, de még a gallyakat is a fészkelésre használt fákról, hogy megakadályozzák a madarak későbbi költését. Négy éve pedig egy játszóteret kellett lezárni a budapesti 8. kerületben varjútámadás miatt.

A varjútámadás nem hungarikum. Tavaly a New York Times közölt riportot a római helyzetről, ottani környezetvédők szerint a városi szemétre és egerekre gyűlnek a varjak, a madarakat etető emberek pedig csak fokozzák a problémát. Az Olasz Madárvédelmi Liga munkatársa szerint a varjak igen bátrak, önmaguknál jóval nagyobb élőlényeket támadnak meg, de az emberekkel csak töredékük próbálkozik, és többnyire karcolásokkal meg lehet úszni a velük való találkozást.

Egy moszkvai madármentő szervezet vezetője, akit a Moscow Times cikkében idéztek, esernyőt javasolt védekezésül. Vagyim Misin szerint lehetetlen elkerülni a varjak fészkeit, mert az emberek közt élnek, és nem tudhatjuk, vannak-e a közelben fiókák, amiket védelmeznek. Belgrádban a napokban két nőre támadtak varjak, egyiküket mentővel vitték a sürgősségire. A Prirodnjak környezetvédő szervezet munkatársa azt javasolta, hogy ha tudjuk, hogy varjak fészkelnek a házunk közelében, sapkával vagy esernyővel előzhetjük meg, hogy sérülést okozzanak, de mindenképpen gyorsan menjünk arrébb. A rendpárti, autoriter Szingapúrban pedig rendpárti, autoriter megoldást választottak azután, hogy idén februárban húsz perc leforgása alatt tíz embert támadtak meg a varjak: fészkeiket eltávolították, a madarakat pedig befogták és elaltatták, hogy csökkentsék a számukat. 

Nem várhatjuk el a varjaktól, hogy legyenek öngyilkosok

Arra a kérdésünkre, hogy Budapesten és a többi magyar városban hogyan érdemes viszonyulnunk a fiókáikat védelmező varjakhoz, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője válaszolt. Orbán Zoltán az rtl.hu-nak azt mondta, ahhoz képest, hogy hány varjú költ a településeken, elenyésző az ilyen konfliktusok száma. Bár megérti az emberek félelmét, szerinte ez annak köszönhető, hogy az emberek eltávolodtak a természettől, és nem értik a madarak viselkedését.

Ha visszamennénk az időben száz évet vagy akár ötvenet, és a Kiskunságban egy kocsmában megkérdeznék, hogy mi a munkám, én pedig azt felelném, hogy elmondom az embereknek, mit kell csinálniuk, ha egy varjú szemtelenkedik velük, akkor kiröhögnének

– mondta a szóvivő. A megoldás egyébként szerinte egyszerű: ha jön a madár és ijesztget, akkor kiabálással, hadonászással elriasztjuk.

Az, hogy az I. kerületben és más városokban is a fészkes ágak levágásával megpróbálták kilakoltatni a varjakat, Orbán Zoltán szerint olyan elképesztő, önsorsrontó butaság, mintha a jéghegynek ment Titanicon lyukakat fúrtak volna, hogy a befolyt víz azokon távozzon.

Ezt minden évben megcsinálják az önkormányzatok néhány hangos lakó erőszakos követelőzése miatt, és ezzel – amellett, hogy elpazarolnak több millió forintot – exponenciálisan növelik a problémát

– magyarázta. Ha például egy településen kétszáz méteres szakaszon költenek a varjak és levágják a fészkeiket, 90 százalékuk pár kilométeren belül új helyre költözik, és annyit érnek el, hogy egy varjúkolóniából lesz akár húsz-harminc kisebb-nagyobb, ráadásul az eredeti helyre is visszatérnek a madarak.

Az, hogy a vetési varjak betelepültek a lakott területekre, alapvetően az agrár- és vadgazdálkodók felelőssége – mondta a szakember. A hazai állomány 93 százalékát lemészárolták az ezredfordulóra (a szarkák és a dolmányos varjak esetén ez most is zajlik), és félő, hogy a gazdálkodók nem is fogják eltűrni, hogy visszamehessenek lakott területen kívülre. 

A közgondolkodás arra a szintre jutott, hogy annak alapján sem táplálkozó-, sem fészkelőhelyük nem maradna, mintha az emberek azt várnák el, hogy „szép csendben” haljanak ki és ne okozzanak nekünk kellemetlenséget. 

Ezt természetesen ezek az alkalmazkodóképes, emberkövető állatok nem fogják megtenni, amint látjuk, ha kell, betelepülnek a városok legbelsőbb részeire, ahol nem lehet elpusztítani, elüldözni őket. Egy dolgot lehet tenni: el kell fogadni őket, mint bármilyen más, az akaratunktól és egyéni elvárásainktól függetlenül létező környezeti hatást – mint az esőt vagy a gravitációt –, és megtanulni velük együtt élni.

Károgók és kukázók

Vannak, akik szerint „elviselhetetlen” a varjak keltette zaj, ami természetesen nem igaz – Orbán Zoltán rámutatott, az autók okozta zajszennyezés sokkal nagyobb, valós egészségkárosodást okoz a településeken, és néhány ember egyéni igénye alapján nem lehet fajokat kipusztítani, a környezetet kényünk-kedvünk szerint átalakítani, letarolni. 

A vetési varjak és a dolmányos varjak közti különbségről a szakember elmondta: előbbiek kolóniákban fészkelnek és alapvetően nem táplálkoznak lakott területen, május végén, június első felében el is hagyják ezeket a területeket, és csak 7-8 hónap múlva térnek vissza. A dolmányos varjak viszont egész évben a településeken vannak, és a párok fiókáikkal magányosan fészkelnek. Ezek a „kukázó” varjak, amire egyébként a fedett hulladékgyűjtők jelentenek megoldást – bár sokan ezeket is lusták lecsukni, amit a Főkert innovatív módon azzal oldott meg, hogy tág lyukkal ellátott tetőt szerelt az utcai szemetesekre, amin keresztül a hulladékot bele lehet dobni, de a varjú nem megy bele és felnyitni sem tudja.

A varjútámadások elsősorban a dolmányos varjaknak tudhatók be, és közöttük is van néhány pár, amelyek valamiért különösen érzékenyek. A fiókaféltés ösztöne nagyon erősen működik bennük, és minél hatékonyabban megvédik fiókáikat, az utódaik annál nagyobb eséllyel tudják tovább vinni a genetikai állományukat. Bárminek nekimennek, ami a fiókáik közelébe megy, ahol elefántok élnek, annak is.

Orbán Zoltán elárulta:

életünk során gyakrabban élünk át madártámadást, mint gondolnánk,

mert ugyanígy viselkedik a cinege vagy a rigó is, de mivel sokkal kisebbek a varjúnál, nem éljük meg ijesztő élményként, sőt úgy látjuk, mintha aranyosan csivitelnének mellettünk.

Senki ne neveljen varjút

Nagy galibát okoznak azok, akik varjúfiókát visznek haza, hogy megpróbálják felnevelni, az MME ezért hosszú évek óta kéri az embereket, hogy ezt ne tegyék. Mint Orbán Zoltán elmondta, a háznál nevelt fióka gyorsan megtanulja, hogy ennivalót kap az embertől, annál előbb, minél agresszívabban követeli. Miután eléri a röpképes kort, már nem lehet együtt élni vele, mindent lever, ellop, veri a kisgyereket, kutyát, macskát. Végül vagy elengedik, vagy elszökik, de már egyáltalán nem fél az embertől, sőt megtanulta, hogy érdemes az embereket terrorizálni, és ezt csinálja a járókelőkkel is. Ráadásul a varjak ezt eltanulják egymástól, és szórakozásból is csinálják, a megtámadott, pánikba esett emberek pedig eleshetnek, vagy kiszaladnak az útra és balesetet szenvednek.

Megoldás nincs, ezt a problémát a szóvivő szerint az érdekeit szűklátókörűen érvényesítő gazdálkodói magatartás hozta a fejünkre, és most már a lakosság is érintett. 

Harminc éve a vetési varjak, dolmányos varjak, szarkák még nem voltak a települések lakói. 

De most sem kell a problémát túldimenzionálni, sem országos, sem települési szinten nincs varjúhelyzet Orbán Zoltán szerint, a varjútámadások a lakosság töredékének a töredékét érintik, feltehetően rollerbalesetből is sokkal több történik egyetlen nap alatt egyetlen kerületben, mint varjútámadásból országosan évek alatt.

A szakemberek és szakmai szervezetek, köztük az MME is folyamatosan figyelmezteti az embereket, hogy ha tönkretesszük a környezetet, abból egyre nagyobb és gyakoribb, a mindennapjainkat mindinkább érintő baj lesz. A tavalyi aszály, az elmúlt napok hatalmas esőzései vagy éppen a varjak települési megjelenése mind-mind ennek a jele. Fel kell fognunk, hogy nem csak a miénk a környezet, a természet: az emberek azt gondolták, hogy a természetet a végtelenségig ki lehet zsigerelni, de ez nincs így. Ennek a következménye lett a koronavírus-járvány, a klímaváltozás vagy a műanyagkrízis, és ha nem változtatunk,  sokkal rosszabb lesz a helyzet.

A varjak problémájának háttere nem tér el a klímaváltozásétól vagy más negatív civilizációs környezeti hatásétól, ugyanúgy szűk rétegek rövidtávú gazdasági érdekei okozták, csak most már kiterjedt és általánossá vált.

Megoldás szerencsére van: pontosan tudjuk, hogy mit kellene tenni, a gondolkodásmódon és a gazdálkodási gyakorlaton kellene változtatni, visszatérve az évezredeken keresztül jól bevált, természetbarát megoldásokhoz.

Nyitókép: MTI / Bruzák Noémi