Az autizmussal élő gyerekek egyedülálló módon látják ezt az optikai csalódást

Az optikai illúziók úgy működnek, hogy kihívást jelentenek az agyunknak: ki kell törnie a világ szemlélésének megszokott sémájából, átkonfigurálva a vizuális ingerek feldolgozásának, előrejelzésének és elemzésének módját. Ehhez bonyolult kommunikációra és visszajelzésre van szükség a különböző agyi régiók között, és egy új kutatás szerint ez a folyamat autizmussal élő gyermekeknél megváltozhat – írja az IFL Science. 

„Amikor egy tárgyat vagy képet nézünk, az agyunk olyan folyamatokat használ, amelyek figyelembe veszik a tapasztalatainkat és a kontextuális információkat, hogy segítsenek előre jelezni az érzékszervi bemeneteket, kezelni a kétértelműségeket és kitölteni a hiányzó információkat” – magyarázta Emily Knight, az erről szóló tanulmány szerzője. 

Korábbi kutatások azonban kimutatták, hogy az autizmus spektrumzavarban (ASD) szenvedő egyének atipikus módon dolgozzák fel ezeket az érzékszervi bemeneteket.

Tavaly például Knight volt a szerzője egy tanulmánynak, amely kimutatta, hogy az ASD-vel diagnosztizált gyerekek nem dolgozzák fel automatikusan ugyanúgy az emberi testbeszédet, mint az autizmussal nem élő gyerekek. A tudattalan feldolgozás e késedelmét észlelve a kutatók arra kezdtek gyanakodni, hogy a magasabb rendű agyi régiók és az elsődleges érzékszervi régiók közötti visszacsatolás az ASD-seknél megszakadhat.

Az optikai illúziók tökéletes eszközt biztosítanak e feltételezés tesztelésére, így Knight és kollégái a híres Kanizsa-trükköt használták hipotézisük feltárására. 

A magyar-szlovén származású olasz Gaetano Kanizsa pszichológusról elnevezett illúzió több alakzatot foglal magában, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy egy másik kép kontúrjait hozzák létre, például két emberi arcot, amelyek látszólag egymásra néznek, és a köztük lévő üres térben egy váza alakját rajzolják ki. 

A tanulmány szerzői 60 gyermeket – köztük 29 ASD-vel élőt – toboroztak egy kísérlethez, amelyben arra kérték őket, hogy egy képernyő közepén lévő pontra összpontosítsanak, miközben a háttérben Kanizsa-illúziók jelentek meg. Azáltal, hogy a résztvevők nem fókuszáltak közvetlenül ezekre az illúziókra, inkább passzívan, mint aktívan nézték azokat, így a kutatóknak lehetőségük nyílt arra, hogy tanulmányozzák az automatikus agyi aktivitásukat ezekre a furcsa alakzatokra adott válaszként.

A gyerekek agyhullám-aktivitását elektroenkefalográfiával (EEG) rögzítve a tanulmány szerzői észrevették, hogy az ASD-sek lassabban dolgozták fel a Kanizsa-alakzatokat, mint a nem autista gyerekek. „Ez arra utal, hogy ezek a gyerekek talán nem képesek ugyanúgy az előrejelzésre és a hiányzó vizuális információk pótlására, mint a társaik” – mondta Knight.

E megfigyelés alapján a kutatók azt állítják, hogy az autistáknál úgy tűnik, hiányosságok mutatkoznak a „vizuális visszacsatolás feldolgozásában”, vagyis az érzékszervi bemeneti régiók és az e jelek elemzésében részt vevő régiók közötti kommunikáció kevésbé hatékony lehet az autizmussal élő gyerekeknél.

„Ezen idegtudományi eszközök további felhasználásával reméljük, hogy jobban megérthetjük, hogyan látják a világot az autizmussal élők, hogy új módszereket találhassunk az autizmus spektrumán élő gyermekek és felnőttek támogatására” – tették hozzá.

Nyitókép: Fibonacci / Wikipedia