Miért nem jelzik előre a földrengéseket?

Ahogy a meteorológusok sem feltétlen örülnek, ha más tudományágak képviselői nyilatkoznak a témában, úgy feltehetőleg a geológusok, geofizikusok is csúnyán néznének ránk, ha a földrengésekről értekeznénk. 

Ebben a cikkben már csak ennek elkerülése miatt is mellőzzük a földtani elemzést, és csak arra koncentrálunk, miért lehet többnyire használható meteorológiai előrejelzéseket készíteni, és miért reménytelen ez a vállalkozás a földrengések terén. Igény pedig lenne rá. 

Február 6-án Törökországban két hatalmas, a Richter-skála szerinti 7,5 – 7,8-as erősségű rengés alakult ki, amely bőven a „nagyon jelentős” kategóriába tartozik, és viszonylag ritkának is számít. Ezt a pusztítás mértéke és az emberáldozatok száma is jól mutatja, hiszen több mint 30 ezer halottról tudunk. Az előrejelezhetőséget azonban nem az befolyásolja, hogy mennyire ritka egy-egy természeti katasztrófa – azt például jó eséllyel időben észrevennénk, ha egy aszteroida célba venné a bolygót, márpedig az elég ritkának és elég nagy hatásúnak mondható esemény.

Nézzük először, miért lehetséges egyáltalán az időjárás előrejelzése. Viszonylag régen felismerték már, hogy a légköri folyamatok matematikai-fizikai egyenletekkel közelítőleg leírhatók. 

A légkör ugyanis úgy viselkedik, mint egy nagyon híg folyadék, ezért rá a hidrodinamika törvényei alkalmazhatók. 

Miután az egyenleteket kiegészítették a hőtanban bejáratott összefüggésekkel, létrehozták a szakmában sokat emlegetett, egyébként kissé ijesztő nevű hidro-termodinamikai egyenletrendszert. Ez egy nagyszerű dolog, hiszen így már csak egy jó számológépre van szükségünk, és már meg is tudjuk, milyen idő lesz holnap, nemde? Sajnos nem, a neheze csak most jön. Ahhoz ugyanis, hogy meg tudjuk oldani az egyenleteket, nagy pontossággal ismernünk kell a légkör aktuális állapotát. Ez viszont egyáltalán nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek elsőre látszik.

Az adatgyűjtés és a számítások során is rengeteg buktatót rejtett el a természet, amelyekről itt írtunk sokkal részletesebben. Bár sok a hibalehetőség, és matematikailag is lehetetlen lesz tökéletes előrejelzést készíteni, de ahogy fejlődik a technika, egyre pontosabbá és pontosabbá válnak a számítások, és sok téren már most is kielégítőnek nevezhetjük az eredményt. Van elég időnk arra, hogy városokat evakuáljunk, ha jön a hurrikán, egyre nagyobb időelőnnyel látjuk előre, ha lecsap egy zivatar, sőt, a február első hétvégéjén pusztító szélvihar már több nappal korábban megjelent az előrejelzésekben. Tehát tény, hogy vannak félrement előrejelzések (a 2022. augusztus 20-i mindenképp ide tartozik), de általánosságban használható adatokat kapunk. 

Amikor viszont a föld mélyét szeretnénk kiismerni, sokkal nehezebb a dolgunk.

A jelentős, károkozó földrengések törésvonalak mentén pattannak ki. Ezeket a vonalakat már jelentős részben sikerült feltérképezni, tehát a téren nem éri meglepetés a kutatókat, hogy egy-egy 5-ösnél erősebb rengés melyik térségben, országrészekben alakul ki. A kérdés mindig csak az, hogy pontosan mikor, pontosan hol, és pontosan milyen erővel csap le. Egy valódi földrengés előrejelzésnek ezen három kérdésre egyaránt választ kellene tudnia adni, csak ez tekinthető használható információnak. Miért? Ahogy a közel 150 éves múltra visszatekintő USA-beli USGS geológiai intézet is hangsúlyozza, jóllehet, vannak emberek, akik állítják, képesek előre megérezni a földrengéseket, ezek használhatatlan információt nyújtanak, mert egy olyan állítás, miszerint „a fájdalmaim azt sugallják, hamarosan lesz egy földrengés a régióban”, szinte mindig igaz lesz, mert mindig találunk olyan kis magnitúdójú rengést, amely megfelel a jóslatnak. 

Ennél pontosabb prognózist viszont még soha senki nem adott – ha lenne ilyen ember, már tudnánk róla, és nagyon gazdag lenne. Miért nehezebb a geofizikusok dolga, mint a meteorológusoké? Vegyük példaként az Egyesült Államokban húzódó „tornádó folyosót”, amely méltó nevéhez, hiszen itt találkozhatunk a leggyakrabban pusztító levegőtölcsérekkel. Ez felel meg most egy ismert törésvonalnak, például annak, amelyik nemrég a török tragédiát okozta. 

Ha oda építjük házunkat, vállaljuk a kockázatot, hogy előbb-utóbb egy tornádó útjába kerül, ahogy a török lakosságot sem érte teljesen váratlanul, hogy megmozdult a föld. Itt viszont el is érkezünk a legfontosabb különbséghez. 

A felszíni mérőállomások és a műholdképek adatai bekerülnek a szuperszámítógépekbe, amelyek a fentebb már említett bonyolult egyenletrendszert hivatottak megoldani. Az eredményekből kiolvasható, hogy a légköri feltételek hamarosan kedvezővé válnak tornádók kialakulásához. Amint a viharfelhők gyülekezni kezdenek, egyre biztosabban állíthatjuk ezt, és fokozatosan szűkíthetjük is a veszélyeztetett területet. Van esélyünk riasztás kiadására, amely ott hagyományosan speciális szirénákkal zajlott, ma pedig az internet erre még több lehetőséget biztosít. 

Az utóbbi néhány gondolat viszont már csak a légkörben működik, mégpedig azért, mert azt képesek vagyunk háromdimenziósan monitorozni. A földrengések esetében csak arról van információnk, hogy hol szoktak kipattanni, milyen gyakoriak a 6-os, 7-es, 8-as erősségű rengések, így ezekhez valószínűségek, várható visszatérési idők rendelhetők.

Ha valahol időnként előfordul egy-egy nagy rengés, de már egy ideje nem volt, akkor félő, hogy hamarosan lesz. Mérni azonban ezt nem lehet, 

mert ahhoz hatalmas földkéreg darabokat kellene beműszereznünk, amelyek képesek hihetetlen mértékű erőket, feszültségeket mérni. Szinte lehetetlen elképzelni, milyen energiák uralkodnak ott, ahol két kőzetlemez, két kontinens egymásnak feszül! A természet eme gigászi erőit kellene több kilométer, sőt akár több tíz kilométer mélyen megmérnünk ahhoz, hogy esélyünk legyen korrekt előrejelzést készíteni. Biztosra viszont még ekkor sem mehetnénk, mert nem lenne elég a Föld szilárd kérgének mozgásait, feszültségi viszonyait ismerni, arról is információkat kellene gyűjtenünk, hogy a kéregmozgásokat hajtó folyékony, képlékeny asztenoszféra éppen hogyan áramlik a mélyben. 

Lesz valaha olyan eszközünk, amellyel a bolygó lelkivilágát ilyen mélységben megismerhetnénk? Erre most nehéz választ adni, jelenleg pedig egyáltalán nem tartunk ott. Korunk legjobb becsléseit a kisebb skálájú előrengésekből, a természetes vizekben dúsuló radon koncentrációból és a valószínűségi eloszlásokból készítik, amelyek sokszor valóban előjelei a nagyobb bajnak, de bőven volt példa téves riasztásra, sőt arra is, hogy a „derült égből” csapott le a pusztító földmozgás.

Napjainkban tehát sajnos senki nem képes használható földrengés-előrejelzést készíteni. Próbálkozások persze voltak és vannak is. 

Kínában, ahol bőven találunk veszélyeztetett területeket, több évtizeddel ezelőtt az állatok szokatlan viselkedésére és a kisebb rengések monitorozására alapozva működtettek egy előrejelző rendszert. Most azonban ez már nem működik, nem véletlenül. 

Bár előfordult, hogy egy-egy figyelmeztetés során az emberek inkább kint aludtak a szabadban, és így valóban megmenekültek, de sokkal gyakoribbnak bizonyult, hogy a kis rengéseket nem követte nagyobb, és arra is volt példa, hogy a pusztító nagy rengésnek semmiféle hasonló előjele nem volt, így az áldozatokat is szedett. A legjobb, amit tehetünk, hogy ha lehet, kerüljük az ilyen térségeket, olyan épületeket válasszunk szállásul, amelyek biztonságosnak tűnnek (ma már a mérnökök csodákra képesek), és tájékozódjunk, hogyan kell viselkednünk egy esetleges rengés esetén.

Végül egy fontos megjegyzés: sajnos Törökország után Romániában, tehát egy szomszédos országban is kipattant több, 5-ös erősségű rengés. Ennek kapcsán megjelentek olyan hírek, miszerint „felénk közelít a veszély”. 

Fontos tisztázni, hogy ez teljesen téves. Bár nem kizárt, hogy az események között van összefüggés, de ez nem jelenti azt, hogy legközelebb már Magyarországon dőlnének össze a házak. 

A Kárpát-medence még néhány millió évig védett marad az igazán nagy rengésektől, legfeljebb a távoli földmozgások gyenge hatásait érezhetjük. Attól még, mert tavaly kitört Tonga szigetén egy vulkán, később pedig az Etna is, nem kell attól félnünk, hogy a Badacsony lesz a következő.

Nyitókép: Omer Yildiz / Anadolu Agency / Getty Images