Countryénekesnő mellei után kapta nevét Dolly, a klónbárány

Helló, Dolly

– számtalan publicisztika jelent meg ezzel a rém eredeti címmel a magyar sajtóban 1997 februárjában, miután híre ment, hogy előző évben bárányt klónoztak Skóciában.

A Hello, Dolly egy romantikus filmmusical Barbra Streisand és Walter Matthau főszereplésével, az 1996. július 5-én született klónbirka viszont Dolly Parton énekesnőről kapta a nevét – vallotta be Ian Wilmut, aki az állatot „megalkotó” kutatócsoportot vezette. 

Dollyt, a bárányt ugyanis emlőmirigyből származó sejt örökítőanyagával hozták létre, Dolly Parton, az énekesnő pedig hangja és dalai mellett mellméretéről is ismert volt.

Nem akartunk tiszteletlenek lenni a szóban forgó hölggyel vagy a nőkkel általában

– idézte Dolly születésének huszadik évfordulóján a Scientific American Wilmutot, aki azzal mentegetőzött, hogy egy állattartó javasolta a nevet, és ez is segített közelebb vinni az emberekhez a kutatási projektet.

A tudomány és annak bemutatása néha borzasztóan komolynak tud látszani, ettől viszont emberibbnek tűntünk

– vallotta a kutató.

Alan Archibald, aki szintén részt vett a kutatásban, tavaly a Deutsche Wellének azt mondta, hogy Dolly megváltoztatta a tudományos világ gondolkodását a sejtfejlődésről. Addig azt gondolták, hogy nem lehet visszafordítani, ha egy megtermékenyített petesejtből többsejtű állat fejlődik máj-, vér-, agy- és másféle sejtekkel. Itt azonban egy örökítőanyagától megfosztott üres embriósejtet egyesítettek egy felnőtt nősténybirka emlőmirigyéből kivett sejttel, és Dolly ennek a „sejtdonornak” a genetikai tulajdonságait örökölte.

Archibald egyébként nevetve azt is elárulta, hogy Dolly a munkahelyét mentette meg, a brit kormány ugyanis épp arra készült, hogy visszavágja a Roslin Institute finanszírozását, a klónbárányhoz kapcsolódó szellemi javak értékesítéséből azonban tovább tudtak működni, amíg újabb forrásokat nem szereztek.

A kutatók biztosra mentek: Dolly híre csak akkor járta be a világsajtót, amikor már hét hónapja egészségesen fejlődött. A Magyar Távirati Iroda 1997. február 25-én megjelent híre például megjegyezte: sokan úgy vélik, hogy

nincs már messze az Aldous Huxley: Szép, új világ című könyvében vázolt vízió, ahol a kívánt tulajdonságú gyerekek már »megrendelésre« készülnek a kémiai laboratóriumokban.

A Népszabadság ugyanaznap arról írt, hogy a klónozás azt is jelentheti, hogy a fajfenntartáshoz szükségtelenné válik a hím; a szellem kiszabadult, és többé nem lehet visszaparancsolni a palackba – reszkettek némely tudósok. Az Európai Bizottság vizsgálatot indított a felmerülő erkölcsi problémák és a szükséges jogi intézkedések tisztázására, a WHO szakértői konferenciát hívott össze.

A Vasárnapi Híreknek Bolberitz Pál filozófus, római katolikus pap arról beszélt március 2-án, hogy a Magyar Katolikus Egyház egyetért a Vatikánnal abban, hogy a klónozás az emberi méltóság megsértése. Mint mondta, az egyház tanításai szerint az ember nem válhat ilyen tudományos kísérletek tárgyává, mert a lelkünket Istentől kaptuk, és mind mást és mást kaptunk. Ugyanakkor szerinte a klónozási eljárás nem érinti a teremtést: a teremtésbe való beavatkozásról akkor lenne szó, ha élettelenből állítanának elő élőt.

Természetesen „magyar Dollyt” is találtak: Gergátz Elemér korábbi agrárminiszter, a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem tanszékvezetője a Magyar Hírlap március 6-i számában beszélt arról, hogy 1993 őszén megszületett az első magyar klónozott bárány, sejtmagátültetéssel.

A kívánt örökítőanyagot eltávolítják egy embriósejtből, majd azt egy örökítőanyagától megfosztott petesejtbe helyezik

– magyarázták a cikkben a módszert. Csakhogy, mint írták, az így „összeeszkábált” petesejtben az esetek túlnyomó részében nem indul el a sejtosztódás, és a kutatócsoportnak vegyi anyagokra sem volt pénze, így elektromos impulzusokkal igyekeztek megindítani a sejtosztódást – és sikerrel jártak.

A publicisták fantáziája is beindult: a Magyar Nemzetben Avar János tette fel a kérdést, hogy mi az akadálya annak, hogy a tökéletes húsú bárányok után a derbigyőztes versenylovakat klónozzák a körülményes és bizonytalan tenyésztés helyett, hogy aztán egy napon majd kosárcsapatnyi Michael Jordan lépjen pályára.

Tom Cruise szerepeltetése biztos kasszasiker a filmgyárnak, miért is ne pótolnák majdan kiköpött másával, amikor már napja kezdene leáldozni? Vajon csupa Carl Lewis fut majd a jövő század olimpiai döntőjében?

Majláth Mikes László pedig a Magyar Hírlapban viccelődött azon, hogy a jövőben csak pénzkérdés lesz, hogy egy parlamenti frakció hány tagból fog állni, sőt, egységes szocialista frakció jöhet létre, melynek minden képviselője

egyesíthetné magában Baja Ferenc frizuráját, Horn Gyula termetét és Szekeres Imre elragadó mosolyát.

De akár „tizenötmillió sikeres és népszerű Friderikusz” is lehet a magyar nemzetből, vagy mindannyian válhatunk Tocsik Mártává a humorista gondolatmenete alapján.

Szerencsére mindez azóta sem következett be. A legközelebb akkor jártunk hozzá, amikor 2013-ban amerikai kutatók emberi bőrsejtből klónoztak embriót, de csak a blasztociszta állapotot érték el, ami nagyjából 150 sejtből állt. Ebben az állapotban viszont már alkalmas volt őssejt kinyerésére.

Az állatok klónozása viszont létező gyakorlat, tavaly az rtl.hu-n írtunk arról, hogy egy amerikai nő „elkészíttette” elpusztult macskájának genetikai mását. Az állat külsőre megegyezett az „eredetivel”, az viszont a klónozásért 25 ezer dollárt fizető gazdi számára is világossá vált, hogy a tapasztalatokat, a szocializációt nem lehet a génekkel átvinni, ezért a klónmacska másként viselkedett.

Dolly azonban ezt már nem érte meg: pontosan húsz évvel ezelőtt, 2003. február 14-én elaltatták tüdőbetegsége miatt. A tudósok nem gondolják, hogy ennek köze lett volna ahhoz, hogy Dollyt klónozással hozták létre, az efféle megbetegedés ugyanis gyakori a zárt térben tartott birkák között.

Nyitókép: Dolly halála előtt egy évvel – Fotó: Ben Curtis - PA Images/PA Images via Getty Images