Azzal kérkedett a szovjet pilóta, hogy vakon is le tudja tenni a gépet – hetven ember meghalt, ő túlélte

35 évvel ezelőtt számolt be a szovjet sajtó arról, hogy 15 év börtönbüntetésre ítélték egy utasszállító repülőgép kapitányát. Ebből a hírből derült ki, hogy az előző évben hetven halálos áldozattal járó baleset történt a ma már Szamarának hívott, a Volga mentén, a kazah határ közelében fekvő Kujbisevben.

Az Aeroflot Tu-134A repülőgépe 1986. október 20-án Jekatyerinburgból repült a csecsen-ingus SZSZK fővárosába, Groznijba, kujbisevi megállással. 87 utas és hétfős személyzet volt a gépen, a kapitány Alekszej Kliujev volt, aki azzal kérkedett, hogy a műszerekre hagyatkozva, vakon is le tudja tenni a gépet. 

A pilótafülke hangrögzítőjének felvételéből derült ki, hogy fogadtak az első tiszttel – noha érthetetlen, hogy Gennagyij Zsirnov miért ment bele a fogadásba, tudva, hogy ha nyer, az az életébe kerülhet.

A vakon földet érés a pilóták képzésének része volt ugyan, de szigorú kikötéssel: az első tiszt helyén ülő kiképzőnek teljes kilátással kellett bírnia. Kliujev azonban arra utasította a fedélzeti mérnökét, hogy a pilótafülke ablakait teljesen fedje el a napellenzővel, ami már önmagában a repülési szabályok súlyos megszegése volt. Ezek a szabályok azt is kimondták, hogy ha a kapitány veszélyezteti a repülés biztonságát, az első tiszt veszi át szerepét, Zsirnov azonban nem próbálta megakadályozni Kljujev őrült tervét.

A légiirányítás figyelmeztette a gép pilótáit, hogy szakítsák meg a leszállást, de Kliujev ezt figyelmen kívül hagyta. Amikor utasítást adott a napellenzők felnyitására, a következő pillanatban a gép 280 km/órás sebességgel a földnek csapódott, a futóműve összetört, majd az egész gép felborult és szétszakadt, az üzemanyag kifolyt és lángra kapott.

A tűzoltók szinte azonnal ott voltak. Egyikük, V. Frigin később úgy emlékezett vissza, hogy sokan elhányták magukat a holttestek látványától és az égő emberi hús szagától, de még rosszabb volt a fojtogató füst. A felborult gép kabinjában a tűzoltó a feje felett látta az ülésükbe szíjazott halottakat. A holttestek leestek, ahogy a tűzoltók arrébb mozdították a roncsot újabb túlélőket keresve.

A rendőrök is gyorsan kiértek: körbekordonozták a helyszínt, és a KGB gondoskodott arról, hogy a baleset részletei ne szivárogjanak ki a nyilvánosságba. 

Frigin a helyszínen fotókat készített arra gondolva, hogy hasznosak lehetnek a későbbi vizsgálatokban. Az egyik filmet a KGB elvette tőle, a másikat pedig egy tűzoltó kollégájára bízta, hogy rejtse el. Az így kimentett képeket később nyilvánosságra hozta.

A Washington Post 1988-ban az esetet is megemlítve írt cikket arról, hogy a Szovjetunió a repülőbaleseteket szinte államtitokként kezelte: akkor számoltak be róluk, ha külföldiek voltak az áldozatok között, vagy sok szemtanú volt. Pedig a lap az ismertté vált esetekből arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet légi baleseteknek is ugyanolyan emberi és műszaki okai vannak, mint máshol a világon, bár arra nem említettek nyugati példát, hogy fogadás okozott volna légi katasztrófát. Arra viszont igen, hogy a másodpilóta akkor sem avatkozott közbe, amikor a kapitány cselekedetei katasztrófához vezettek.

A kujbisevi katasztrófát Alekszej Kliujev és Gennagyij Zsirnov is túlélte. A gépen tartózkodók közül hatvanhárman a helyszínen, heten a kórházban haltak meg. Szemtanúk szerint az első tiszt kétségbeesetten próbálta menteni az utasokat, amíg el nem veszítette az eszméletét, majd a kórházba szállítás közben szívrohamban életét vesztette.

A kapitányt bíróság elé állították: aligha volt kérdéses, hogy felelőtlensége okozta a tragédiát, és minden létező szabályt megszegett. A tárgyalásán a beszámolók szerint nyugodtnak és összeszedettnek tűnt. 15 év börtönre ítélték, de hat év után szabadult.

Nyitókép (illusztráció): Dean Conger/Corbis via Getty Images