Diszkrimináció, csalás, tánc Putyinnal – öt eset, ami megmutatja a Google sötét oldalát

Beperelte négy nő a Google-t, mert szerintük a cég rendszerszinten kevesebbet fizetett női dolgozóinak, mint a férfiaknak. A hosszas procedúra végét június 13-án jelentették be: a techóriás peren kívül vállalta, hogy 118 millió dolláros kártérítést fizet több mint 15 ezer nőnek, akik 2013 óta dolgoztak a vállalatnál.

A cég tehát nem ismerte el büntetőjogi felelősségét az ügyben – mégis sokat mondó, hogy inkább hajlandó volt nagyjából 44 milliárd forintnyi összeget fizetni azért, nehogy elmarasztalják a perben.

Messze nem ez az első alkalom, hogy az életünk szinte minden pontján jelenlévő vállalat hasonló helyzetbe került. Mind az EU, mind az USA hatóságaival meggyűlt már a Google baja, de csalással és kémkedéssel is vádolták a céget. A Slate 2020-as listáján, ahol a „leggonoszabb” techcégeket vették sorra, a Google anyavállalata, az Alphabet a harmadik helyen végzett.

A cég kritikusai gyakran felhozzák azt a szemléletes példát, amikor a cég etikai kódexéből eltávolítottak egy rövid sort, amit még az alapításkor írtak bele:

Ne légy gonosz!

Diszkrimináció minden mennyiségben

A most véget ért peren kívül több olyan eset volt, amikor vagy szexizmussal, vagy rasszizmussal vádolták a Google-t – ebből nem egy a bíróságon kötött ki. Tavaly februárban a cég 5500 dolgozónak és jelentkezőnek fizetett összesen 2,5 millió dollárt.

Ekkor az derült ki, hogy az állásinterjúkon szándékosan háttérbe szorították a női, illetve az ázsiai származású jelentkezőket, illetve itt is szó volt a nemek közötti fizetésbeli különbségekről.

Kaliforniában pedig még mindig folyik egy diszkriminációval kapcsolatos nyomozás a Google ellen. A vád itt az, hogy a vállalatnál a fekete nőket különösen hátrányosan kezelik. Azt a cég is belátja, hogy „van tér a fejlődésre” ezen demográfiai csoporttal kapcsolatban. A fekete nők csupán 1,8 százalékát teszik ki dolgozóiknak, és sokkal nagyobb valószínűséggel hagyják ott a céget, mint az átlag munkavállalók.

Timnit Gebru, a mesterséges intelligencia szakértője azt állította, a saját bőrén tapasztalta meg, miért van ez így. A nő szerint a cég bosszút állt rajta és kirúgatta őt mindössze azért, mert azt javasolta, hogy kezeljék átláthatóbban a Google tanulmányainak publikálását. Egy kolléganőjét pedig állítólag azért bocsátották el, mert az emailek között kutakodott, hogy bizonyítékot találjon a Gebru elleni diszkriminációra.

Emlékezetes még az a 2018-as eset is, amikor húszezer Google-dolgozó sztrájkolt amiatt, ahogy a cégen belül kezelik a kirekesztésre és szexuális zaklatásra érkező panaszokat.

Nem versenytárs, hanem bajtárs a Facebook, amikor a törvényeket kell kijátszani

Valószínűleg rosszul csinált valamit az ember, ha egyszerre tíz államügyész fogja perbe. A Google-lal és a Facebookkal éppen ezt történt tavaly: gyakorlatilag minden ötödik amerikai állam eljárást indított ellenük. A vád az volt, hogy a papíron versenytársnak számító cégek szép csendben felosztották maguk között az internetes hirdetői piacot, nehéz helyzetbe hozva ezzel több, kisebb versenytársat.

Az ügyet a New York Times hozta nyilvánosságra. Emlékeztettek: 2017-ben a Facebook még egy új hirdetéseket bérbe adó felületen dolgozott, ami veszélyeztette volna a Google uralmát a szektorban. Később aztán a Facebook bejelentette, hogy mégsem próbál a Google vetélytársa lenni ezen a fronton.

A vád szerint azért, mert a Google cserébe azt ajánlotta nekik: sokkal kedvezőbb feltételek mellett juthatnak hirdetési felületekhez, mint bárki más.

Az elmúlt tíz évben soha nem csitult az aggodalom amiatt, hogy a nagy techcégek esetleg monopolhelyzetbe kerülhetnek egy-egy piacon. Így arra különösen sokan felkapták a fejüket, amikor ezen – önmagában is hatalmas erővel bíró – vállalatok közül kettő összefogott.

Kínának és Oroszországnak is lefeküdtek

Az amerikai bázisú Google-nek is elképesztően fontosak a külföldi piacok, főleg olyan országokban, ahol nagy számú potenciális felhasználóra számíthatnak. A cég hosszú éveken keresztül elnyomó, antidemokratikus rezsimek kéréseit is hajlandó volt teljesíteni azért, hogy jelen lehessen egyes országokban.

A két legfontosabb eset Kínához és Oroszországhoz kötődik. Bár ma már egyik országban sem elérhetőek a techcég szolgáltatásai, a múltban komoly engedményekkel édesgették magukhoz Putyint és a kínai kommunista pártot.

Miután 2002-ben először betiltották a Google-t Kínában, a cég csak úgy tudott ismét megjelenni, ha elfogadta a Nagy Kínai Tűzfalnak nevezett cenzúra szabályait. Ennek értelmében a kormány kérésére elrejtették az olyan keresési találatokat, amik a Tiananmen téri mészárlásra, vagy a Falun gong nevű vallási szervezetre utaltak.

Akkor ért véget a nagyvállalat és a rezsim tánca, amikor 2010-ben kiderült: a kínaiak a Google rendszereinek feltörésével próbáltak hozzájutni disszidensek adataihoz. 

Nemsokára a Google China befejezte működését, a cég külföldi oldalait pedig blokkolták az országban.

Oroszországból az ukrajnai háború miatt, nagyjából egy hónapja vonult ki a vállalat. Addig azonban Putyinnak is többször asszisztáltak. 2021-ben töröltek egy applikációt a Play Store-ból, amit az ellenzéki Alekszej Navalnij köre fejlesztett, és amely választási információkkal látta el a lakosságot. 2022 márciusában pedig egy olyan applikációt vettek le az áruházból, ami a szavazási regisztrációt segítette volna a polgároknak.

Zsonglőrködés az adókkal

Szintén visszatérő kritika az évente több milliárd dolláros profitot behúzó techvállalatok ellen, hogy adózni már annyira nem szeretnek, mint pénzt keresni. A Google ebben is az élen jár: 2019-ben például az derült ki, hogy 23 milliárd dollárt utaztattak meg egy Bermudán bejegyzett cégen keresztül, hogy kikerüljék az amerikai adókat.

Szintén ebben az évben használták a pénzes adóelkerülők egyik hírhedt módszerét, a „dupla írt” is. Ennek lényege, hogy kihasználnak egy kiskaput, ami az Írországba mentett profitot nem rögtön, a pénz letétele után adóztatja meg. Mielőtt viszont elérkezne az adózás, kimenekítik a pénzt az országból, ami így már sem az ír, sem az amerikai adóhatóság hatáskörébe nem tartozik. Ezután pedig ismét átforgatják egy ír cégen, hogy végleg megadóztathatatlan legyen a profit.

A cég ezzel a módszerrel csak 2019-ben 75,4 milliárd dollárnyi profitot küldött világ körüli útra.

A módszert papíron már 2015-ben betiltották. A Google azért tudta egészen 2020-ig alkalmazni azt, mert a hatóságok engedékenyek voltak velük: megengedték nekik, hogy szép lassan álljanak át az új rendszerre – és hogy új adóelkerülési stratégiákat fejlesszenek ki.

Sumákolás a klímaharcban és a politikában

A Google és az amerikai politika viszonya mindig is érdekes volt: a cég 2013-ban belépett az ALEC nevű konzervatív lobbicsoportba, majd egy évre rá elhagyta azt, mivel a csoport tagjai „hazudnak a klímaváltozásról”. Közben viszont a Demokrata Párthoz is igyekeztek közeledni: 53 volt Google-dolgozó kapott munkát Obama Fehér Házában, az elnök kampánystábjából pedig később 45-en kerültek a Google-höz, ami máig az egyik azon kevés techcégek közül, amelyek nem adnak pontos kimutatást arról, mennyi pénzt költenek lobbizásra – egy idei nyomozás viszont kimutatta, hogy az elmúlt évtizedben 150 millió dollár volt ez az összeg.

Az erre vonatkozó újságírói kérdésekre nem voltak hajlandóak válaszolni.

Ez már csak azért is problémás, mert nemcsak Amerikában, hanem világszerte megvannak a cég kapcsolatai a klímaváltozást tagadó politikai csoportokkal, illetve a szintén óriási lobbierővel rendelkező olajvállalatokkal. A francia Total S. A.-val is közreműködnek, valamint texasi Tudor, Pickering, Holt & Co.-val, illetve a 120 országban jelenlévő Schlumbergerrel is. A cégnek emellett felrótták azt is, hogy a szélsőséges jobboldaliakat is tagjai között tudó Competitive Enterprise Institute-nak is szponzorált konferenciát, valamint hogy egy másik konferencián teret adtak egy klímaváltozást tagadó lobbistának.

Nyitókép:  Justin Sullivan / Staff / Getty Images