Tiszavirágzás: elkezdődött a rajzás a Tisza alsó szakaszán és a Fekete-Körösön

A napsütéses meleg időnek köszönhetően elkezdődött a kérészek rajzása a Tisza Szeged alatti, országhatárhoz közeli szakaszán, a napnyugta előtti órákban több helyen is megfigyelhetők a tiszavirágok (Polingenia longicauda), tapasztalta a helyszínen az MTI tudósítója.

Hasonló megfigyelésről számolt be a Körös-Maros Nemzeti Park is június 9-én a Fekete-Körösön, mint írták, ezekben a napokban érdemes egy kirándulást tenni a folyónál, ahol már megkezdődött a kérészek rajzása. A rajzás több szakaszból áll, a szerényebb mértékű elő- és utórajzásból, valamint az úgynevezett főrajzásból.

A rajzás a Körösökön a víz hőfokától és az időjárási viszonyoktól függően általában június eleje és közepe táján megy végbe, először a Körösök felső, majd az alsó szakaszán. Jelenleg a Fekete-Körösön még csak az előrajzás tart, úgyhogy a következő napokban érdemes felkeresni a Körösök különböző szakaszait ezért a páratlan élményért.

Terített asztal

A tiszavirág a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.

A kérész lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.

A rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja. A vízből kibúvó lárvák leginkább a folyó fölé benyúló faágakon, parti köveken, a stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal.

A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak, és a különféle madarak, köztük tőkésrécék, sirályok.

A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja mintegy hétezer petéjét.

A tiszavirág és a vele rokon fajok az ipari forradalom előtt még egész Európában előfordultak, a szennyezések miatt azonban ma már csak a Tiszán és mellékfolyóin figyelhetők meg. A faj védett, állományát a vízszennyezés mellett veszélyezteti a folyómeder kikövezése is.

Nyitókép: Czeglédi Zsolt / MTI