20 csodálatos élőlény, amely nevetve túléli az embert

Pénteken van a Föld napja, itt az idő, hogy megemlékezzünk az otthonunkat adó bolygóról és annak élővilágáról! 52 éve, 1970. április 22-én rendezték meg az első Föld napját az Amerikai Egyesült Államokban, ahol mintegy húszmillióan álltak ki a környezetvédelemért. 

Ha azt mondjuk, fél évszázadra nyúlik vissza ez a hagyomány, soknak tűnhet – de nem az alábbi fajoknak.

Növénymatuzsálemek

A majomkenyérfa Afrikában honos, egyes források szerint 1500 év a maximális életkora. A dél-afrikai Kruger nemzeti parkban van egy példány, amely már 500 évvel túlélte ezt az időtartamot.

Velük egyidős lehet az önálló rendszertani osztályt alkotó velvícsia nevű növénynek az a példánya, amit a Namib-Naukluft nemzeti park sivatagában találtak. E növény különlegessége, hogy élete során csak két lomblevelet növeszt, amelyek akár több száz éven át növekednek folyamatosan. Így bár a homokviharok megtépázzák, és idővel vékony csíkokra hasadozik szét, máig ezek a növényvilág leghosszabb levelei.

A sztromatolitok üledékes szerkezetek, amiket fotoszintetizáló kékbakátriumok hoznak létre. A nyugat-ausztráliai Carbalban található sztromatolitok kora akár a két-három ezer évet is elérheti.

Ez a bársonyos, zöld növény, a yareta Dél-Afrikában őshonos, de az Andok magas hegyoldalain is megtelepedett, ahol a fák már nem teremnek. Sajátos külsejét apró virágokból álló felszíne adja, és rendkívül lassan, évente csak másfél centimétert növekszik, élettartama viszont igen hosszú, számos növény korát több mint háromezer évre becsülik. Neve a kecsua yarita szóból származik, és akár 5200 méter tengerszint feletti magasságban is tenyészhet.

Kaliforniában őshonosak a simatűjű szálkásfenyők, amelyek akár ötezer évig és elélhetnek. Közéjük tartozik a világ legidősebb élőlényei közé tartozó Matuzsálem-fa, amely a kelet-kaliforniai Fehér-hegységben él. Egy 2012-es mintavétel alapján ma már 4850 évesnél is idősebb.

Még a Matuzsálem-fánál is idősebb az a mohatelep, amely az Antarktiszon, az Argentínához tartozó Elefánt-szigeten növekedik becslések szerint 5500 éve.

10 és fél ezer éve verhetett gyökeret a tasmániai Read-hegyen álló Huon fenyő.

A délnyugat-amerikai Mojave sivatagban állítólag 12000 éve él egy a mojave jukka fajhoz tartozó örökzöld. Az alábbi képen a dél-nevadai First Creek kanyon bejáratánál álló hatalmas példány látható.

Nagyjából velük egyidős az ausztráliai Új-Dél-Walesből származó 13000 éves eukaliptusz.

A legidősebb növényt azonban nem a szárazföldön, hanem a tengerek mélyén kell keresni. A szerény külsejű neptunfű ősi faj, évmilliókkal ezelőtt a Tethys-óceánban, a Földközi-tenger geológiai elődjének vizében fejlődött ki. A Földközi-tenger legidősebb telepeinek kora egy 2012-es kutatás szerint a 200 ezer évet is elérheti a DNS-elemzés alapján.

Rekorder állatok

A leghosszabb állati életeket természetesen nem évezredekben mérjük. Az emlősök közül a grönlandi bálna él a legtovább. Bár pontos élettartama nem ismert, kutatások szerint akár 200 évig is elélhet, amiben nagy szerepe lehet több génmutációnak is, amik egyrészt az állatok öregedést lassítják, másrészt helyreállítják a bálnák sérült DNS-ét, ami akadályozza a rák és egyéb betegségek kialakulását.

Az egyik leghosszabb életű hal a dülledtszemű álsügér, ami Kaliforniától Japánig benépesíti a Csendes-óceánt. Van is ideje a hatékony elterjedése, mivel példányai akár 205 évig elélnek. A narancssárga, recés uszonyú hal ragadozó életmódot folytat, például kisebb halakkal vagy rákokkal táplálkozik, ezért nagy veszélyt jelent a kihalás szélén álló fajokra.

A folyami gyöngykagylók Európa édesvizeiből csaknem teljesen kipusztultak, de Észak-Amerikában és Ázsiában is előfordulnak. Vannak ugyan nagyobb telepeik Európában is, de ezekben a populációkban már nincsenek fiatal példányok, a legfiatalabbak is ötvenévesek.  A kagyló élettartama hatvan év, de feljegyzések szerint a legidősebb példány 280 éves. Hosszú életét a lassú anyagcserének köszönheti. A vízszennyezés és a pisztrángok megfogyatkozása miatt vált veszélyeztetetté.

A grönlandi cápa, ha névről nem is, de képekről ismerős lehet. Az Északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén őshonos állat 7 méternél hosszabbra nőhet, időszámítása pedig egészen más, mint az emberé: élettartama a 400 évet is elérheti, 

és csak 100-150 évesen válik ivaréretté.

2017-ben nagy szenzáció volt, hogy egy több mint 500 éves példányt találtak a kutatók, ez a hír azonban hamisnak bizonyult. Ettől még a grönlandi cápa a leghosszabb ideig élő gerinces.

A csőférgek élettartama 200-300 év is lehet. A mélytengeri hidegben és sötétben élnek, és ritkaságszámba megy, ha nem természetes halált halnak, mert a mélyben nincsenek ragadozók – ez segített a csőférgeknek ilyen hosszú életűvé evolválódni.

Egy másik kagyló is felkerült a leghosszabb életű állatok listájára, ez az Atlanti-óceán északi részén élő sellőkagyló. Becsült élettartamuk legalább 300 év, a legidősebb példány megélte a fél évezredet is. Az ősi kagylót Mingnek nevezték el, mert 1499-ben „született”, amikor a Ming dinasztia uralta Kínát.

A korallok nem egyetlen szervezetből állnak, mint a fent említett puhatestűek és gerincesek. Sok kis organizmus együttes munkája alakítja ki a több ezer éves telepeket, amelyek most végveszélybe kerültek a tengerek felmelegedése miatt. A virágállatok folyamatosan szaporodnak: saját, genetikailag azonos másukat hozzák létre, ami idővel beépül a külső vázszerkezetbe, így növelve a kiterjedését. Hawaii-nál találtak olyan példányokat, amelyek a vizsgálatok szerint több mint 4200 évesek voltak.

A szivacsok a korallokhoz hasonlóan koloniális állatok. Az üvegszivacsok akár 11000 évet is megélhetnek a tengerek mélyén.

A listát két olyan állat zárja, amely akár örökké is élhet a tudósok szerint. A parányi Turritopsis dohrniit halhatatlan medúzának is nevezik. A medúzák életciklusa lárvaként kezdődik, majd megtelepednek a tengerfenéken, és felveszik helyhez kötött, úgynevezett polip alakjukat. Ezekből bimbózás útján lesz kifejlett medúza. Az említett faj szuperképessége, hogy sérülés vagy éhínség idején visszaalakulhat polipállapotba regenerálódni, ezért is feltételezik, hogy halhatatlan.

A hidra szintén csalánozó, külsőre valamelyest hasonlít a medúzákra. Ez a nagyrészt őssejtekből álló faj nem mutatja az öregedés jeleit. Bár a természetben bármelyik pillanatban megölhetik, vagy betegség végezhet vele, laboratóriumi körülmények között örökké élhet.

Nyitókép: Grönlandi bálna úszik egy búvár után – Fotó: bbevren/Getty Images