Madárgyilkos üvegpalota válhat a Magyar Zene Házából

A Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepélyes keretek közt nyitották meg a Városligetben a Magyar Zene Házát január 22-én, szombaton. A Fudzsimoto Szú tervei alapján, a Liget Budapest projekt keretében megvalósult épületet az eseményen így méltatta Baán László, miniszteri biztos: 

minden ízében végiggondolt, természettel egybeolvadó, elbűvölően egyedi, extravagáns, ám mégis harmonikus és otthonos épület.

(A japán építész magyar tervezői partnere a Teampannon Kft., míg a kivitelező a Magyar Építő Zrt. volt.)

Az épületről kritikát írt Zubreczki Dávid, várostervezéssel, építészettel foglalkozó újságíró, aki cikkében és Facebookon megosztott bejegyzésében is az épület egy sajnálatos hibájára hívta fel a figyelmet: 

a Magyar Zene Háza olyan üvegpalota, amelynek hatalmas üvegfelületei rendkívül veszélyesek a madarakra nézve. 

Zubreczki Dávid az épület bejárásán egy halott feketerigót talált, posztja alatt valaki jelezte, hogy ő egy elpusztult zöld küllőt látott az épületnél. Zubreczky attól tart, hogy ezek az észlelések csak szaporodni fognak. 

A madarak jelentős része amúgy sem közvetlenül a ház mellett potyog le, belső vérzésekkel még el tudnak repülni kicsivel odébb, ahol már senki nem tudja megállapítani a halál okát 

– teszi hozzá.

Zubreczki szerint a ház üzemeltetője észlelhette a problémát, hiszen az ablaktáblákra kiragasztottak néhány madármatricát, de „az igazi megoldást a nagyon sűrűn felragasztott csíkok jelentenének, vagy szúnyogháló, vagy matt fólia. Egyik sem tenne jót a ház kinézetének, de dönteni kell, mi a fontosabb. Esetleg marad a rendszeres takarítás: az elpusztult állatok eltüntetése a látogatók szeme elől.”

Kedden kora délelőtt, még a 10 órai nyitás előtt körüljártuk az épületet, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a helyzetről. A környező fákon rengeteg széncinegét, rigót és pár kisebb énekesmadarat (főleg vörösbegyeket) láttunk, a hideg idő ellenére az egész liget zengett a madárdaltól.

A madarakat szemmel láthatóan nem riasztották messzire az üvegekre ragasztott, ragadozómadarak sziluettjeit formázó matricák, a cinkék még az épület tetőrésze alatti zugokba is berepültek. Valószínűleg kiváló fészkelőhelyet jelent majd számukra a különleges tetőszerkezet. 

Az épület körül egy-két dolgozó sepregetett, madártetemet nem láttunk se a járdákon, se a fenyőmulccsal feltöltött részeken.

Hogy mennyire lehet veszélyes a Magyar Zene Háza a madarakra, megkérdeztük Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét. „Tudomásom szerint hozzánk nem érkezett megkeresés sem a Magyar Zene Háza építése előtt, sem utána, pedig a madarak épületekkel való ütközése egy régóta ismert, klasszikus városi probléma” – mondta az rtl.hu érdeklődésére Orbán Zoltán, aki szerint az, hogy az épület madárvédelmi egyeztetés nélkül készült el, a megoldási lehetőségek tárát is nagyban szűkíti.

Kétféle módon öl az üveg

Egy ilyen látványos épület esetében nyilvánvaló, hogy az építész azért készíti a terveket úgy ahogy, mert a vizuális elképzeléseit így tudja megvalósítani. A hatalmas üvegfelületek nagyban meghatározzák az épület megjelenését, esztétikáját, miközben fontos funkciójuk is van: fényt juttatnak az épület belsejébe. Úgy tűnik azonban, hogy a madárütközés problémája itt is utólag merült fel.

Az épületeken a nagy, egybefüggő üvegfelületek kétféle módon ölik a madarakat: azzal hogy tükröznek és azzal, hogy átlátszóak. Előbbi esetben a síküveg a környezet visszatükrözésével kelt hamis képet a madárban, utóbbi esetben pedig láthatatlan falként állja a repülő madár útját. A Magyar Zene Háza elsősorban az előbbi módon, a Városliget fás, bokros környezetének visszatükrözésével csapja be a madarakat.

Ezen a parkos területen főként talajon táplálkozó, bokrok közt mozgó madárfajok élnek, amik megtanulták, hogy a szűk ágak közti réseken is át tudnak repülni. 

Az épület csapdahelyzetbe hozza őket: az üveg tükörképében a madár két bokor közt átrepülhető sávot lát, ott akar teljes sebességgel elrepülni. Az üvegnek vágódva aztán súlyosan megsérül, és rövid időn belül el is pusztul

– magyarázta Orbán Zoltán.

Előbb kellett volna meggondolni

Az lett volna ideális, ha a madárütközés problémája még a tervezés kezdeti fázisában, de legkésőbb a kivitelezés kezdetekor felmerült volna. A nyilvános, globálisan fellelhető madártani adatbázisokból kiderült volna, hogy vannak olyan építészeti megoldások, olyan technológiai lehetőségek, amikkel érdemben csökkenteni lehet az épület miatt elhulló madarak számát.

Chicagóban például az Aqua Tower tervezésekor úgy csökkentették a madárütközés problémáját, hogy a talajhoz képest nem függőlegesek az üvegtáblák, hanem kifelé dőlnek kissé. Ezzel nem a környező tájat tükrözik vissza, hanem a talajszintet, a járdát, így a madarak nem látnak a tükröződésben átrepülhető sávot, nem repülnek neki az üvegfalnak, hozott egy konkrét példát a szóvivő.

Orbán Zoltán szerint, ha ez az egyébként bámulatos épület nem egy parkba, hanem belvárosi környezetbe épült volna, akkor töredéke lenne a madárütközéses esetek száma. Ha megkérdeztek volna erről bármilyen természetvédelmi, madárvédelmi szakembert, akkor mindenki azt mondta volna, félő hogy ennek az épületnek – ebben a zöldterületi környezetben, ami ráadásul mágnesként vonzza a vonuló madarakat is –, tömegesen eshetnek áldozatul madarak. A hatástanulmányok célja és szerepe éppen a potenciális kockázatok áttekintése és megelőzése lenne, így viszont nyilvánvalóan csak utólagos megoldásokon lehet még gondolkodni.

A sziluett nem megoldás

Az, hogy valamit sebtében gondoltak is, látszik az ünnepélyes megnyitó előtt az üvegekre felragasztott, arany színű, a tető belső borításával harmonizáló madársziluettekből. Elvileg egy ilyen sziluett elriaszthatja a madarakat. De csak elvileg.

Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy nem fog működni, a madarak ugyanis ennél okosabbak. Például a talajszinten mozgó madarak, a cinkék, a rigók tudják, hogy ilyen alacsonyan, pár méteres magasságban nem kering kiterjesztett szárnnyal egyetlen ragadozó madár sem. A rájuk vadászó karvaly, héja profilja másmilyen, ezért nem értékelik veszélyforrásként a szemük elé kerülő formát, és ez érvényes lehet az átvonuló madarakra is. 

Aztán ott van a megszokás kérdése is: a Városligetben élő egyedek gyorsan rájönnek, hogy a sziluett nem mozog, nem támad, nem veszélyforrás, így nagyon hamar hozzá tudnak szokni, figyelmen kívül hagyják, ezért ismét az ablakoknak ütköznek 

– tette hozzá a szóvivő.

A Magyar Zene Háza esetében tehát utólag kellene megoldani a madarakra nézve halálos üvegfalak átláthatósági és tükröződési problémáját. Erre vannak különféle technológiai lehetőségek, amik eltérő módon nyúlnak bele az eredeti esztétikai koncepcióba. Az MME honlapján olvasható cikk részletesen taglalja is ezeket.

• Madárvédelmi szempontból a legbiztonságosabb, egyben legolcsóbb megoldás az üvegfal elé szerelt háló lenne, amit a madarak repülési akadályként érzékelnek, és elkerülnek. Vizuálisan viszont ez a legkedvezőtlenebb megoldás.
• Reális megoldás lehetne, ha mattító fóliát ragasztanának az üvegtáblákra. Az ilyen fólia nem vesz el sokat az átlátszóságból, legfeljebb 1-2 százalékot, nagyban csökkenti viszont a tükröződést, ami sokat javítana a helyzeten.
• Ugyancsak jó megoldás lenne sűrű bokrokkal körbeültetni az épületet, közel az üvegtáblákhoz. Az ezeket a bokrokat belakó, az ágaik közt megbújó madarak felröppenve nem messziről repülve, átrepülhető ösvényt látva vágódnának neki az üvegnek, ezzel nagyban csökkenne a végzetes sérülések esélye.
• Jóval drágább, de igazán elegáns megoldás lehetne úgynevezett madárvédő üvegtáblákra cserélni a meglévőeket. Ezek speciális, kétrétegű üvegek, a két réteg között UV fényben látható hálós bevonattal, ami az emberi szem számára láthatatlan, de a madarak akadályként érzékelik. Ilyen UV-fényhálót akár belülről is lehetne az üvegre vetíteni – vetett fel még egy ötletet az MME szóvivője.

Orbán Zoltán szerint nagyon fontos lenne, ha a tervezők és a kivitelezők elgondolkodnának a dolgon, hogy van itt valami, amit nem vettek figyelembe. 

Hogy itt egy pazar épület, egy ilyen szép környezetben, aminek csodájára jár majd a világ, egy műalkotásnak beillő épület, amit mutogatni, díjazni fognak, de aminek van egy súlyos hibája. 

Hogy akadt itt még egy nemes kihívás: meg kellene oldani a madárütközés problémáját.

Nyitókép: Nagy Attila Károly/rtl.hu