Kovács Bencének a vérében van a boksz, de Kokó fiaként is mindig a saját feje után ment

Mik voltak a Sztárbox legemlékezetesebb pillanatai számodra?

Az összes mérkőzés megmaradt az emlékezetemben, mindegyiknek megvolt a maga különlegessége, vagy a boksztudás miatt, vagy olyan nevek küzdöttek egymással, akiket sokan ismernek és emiatt volt paprikás a hangulat. Nekem az Istenes Bence-Schobert Norbi jr. mérkőzés tetszett nagyon, amit pont én vezettem. Mindketten pozitívan jöttek ki abból a meccsből, főleg Norbinak volt jellemépítő a mérkőzés. Tök jó volt azt látni, hogy olyan emberek, akik korábban semmilyen kapcsolatban nem álltak a boksszal, most nyitottak a sportág felé, és megtapasztalták, hogy milyen jó sport is.

Számítottál rá, hogy ennyire komolyan veszik a versenyzők a felkészülést?

Amikor láttam videókat a közösségi médiában, már kezdtem sejteni, hogy ez egy más szint lesz, mint ami 2004-ben és 2005-ben volt. Akkor tudatosult bennem, hogy itt profi meccseket fogunk látni. Amikor pedig elkezdődtek a mérkőzések, úgy is éreztem magam, mint egy rendes profi bokszgálán. Ez a munkámat is megkönnyítette, hogy nem teljesen amatőröket kellett a ringben kezelni, hanem félprofi bokszolókkal volt dolgunk.  

Te pontozóbíró is voltál a Sztárboxban, kérlek beszélj egy kicsit arról, hogy mi alapján szokták a bírók megadni a pontokat.

Többször elhangzott a közvetítés során is, hogy tízes szabályrendszert alkalmaztunk. A menet győztese 10 pontot, a vesztes pedig 9 pontot kapott, amennyiben volt leütés, vagy súlyosabb verést kapott az egyik bokszoló, netán pontlevonás történik, akkor alakulhat úgy az eredmény, hogy 10-8, 10-7, vagy 10-6, de a győztes mindig 10 pontot kap. Kivéve, ha tőle vontak le pontot van, akkor 9-6 is lehet. A pontozás során a tiszta és hatásos találatokra figyelünk, az az elsődleges szempont, ami alapján eldől, hogy ki nyerte a menetet. Ha ezek alapján nem lehet eldönteni, akkor nézzük azt, hogy kinek az akarata érvényesült, például többet ment előre vagy jobban és hatékonyabban tudta a tervét végrehajtani. És ha ez alapján sem lehet eldönteni, akkor ki az, aki jobban le tudta védeni az ütéseket, és kevesebb ütést kapott a menet folyamán.  

Előfordult már olyan, hogy utólag megnéztél egy meccset és rájöttél, máshogy kellett volna pontozni?

Nem véletlenül van három pontozóbíró, hogy minél több szögből meg lehessen ítélni az eredményt. Mert vannak olyan helyzetek, amikor a bíró pont kitakarja az ütést. Vagy a ringnek a túloldalán zajlik az esemény, és úgy ütik meg a bokszolót, hogy abból a szögből valamelyik pontozóbíró egyszerűen nem látja. 

És amit nem látunk, azt nem képzeljük oda. Csak azt számíthatjuk bele, amit tényleg láttunk, nem lehet az alapján ítélni, hogy valószínűleg ez betalált, mert úgy nézett ki. Ilyen nincsen. Ezért is fordul elő, hogy élőben nem látunk valamit, de amikor felvételről visszanézzük, akkor kiderül, hogy volt még találat, amit nem vettünk észre. 

De ugyanez megesik fordítva is: van, élőben jobban látni, mint a felvételen, mert nem volt elég közel vagy nem olyan szögből vette a kamera.

A vezetőbírónak a ringben mindig nagyon közel kell lennie versenyzőkhöz, előfordult, hogy te is kaptál egy-egy ütésből?

Szerencsére még nem. Próbálok figyelni arra, hogy mindig közel legyek, de mintha ott sem lennék. Ez egy fontos része a vezetőbírói feladatnak, itt úgy kell közel lenni és kontroll alatt tartani a meccset, hogy nem zavarjuk az ökölvívókat. Minél inkább hagyni kell, hogy a mérkőzés a természetes folyásában haladjon, és csak akkor közbeavatkozni, amikor tényleg nagy szükség van rá. Persze lehet olyan szituáció, hogy éppen akkor lépek közbe, amikor egy ütést elindítanak, de eddig sikerült elkerülni.  

Mire való a kék kesztyű, amit a vezetőbírókon láthatunk?

Higiéniai okból, ha esetleg vérzés  vagy bármilyen sérülés történik, akkor már orvosi kesztyű legyen rajtunk. Például a Kabát Petinél ki kellett vennem a fogvédőt, mielőtt feljöttek az orvosok.  

Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra, mikor édesapád még aktív ökölvívó  és egy ország példaképe volt?

Nagyon tiszta emlékeim nincsenek róla, mert akkor még kisgyerek voltam. Nekem ez teljesen természetes dologgá vált, el sem tudom képzelni, hogy milyen lett volna nem úgy felnőni, hogy az apukámat mindenki ismeri. Ebből semmilyen hátrányom nem származott, és az életutamat sem igazán befolyásolta az ő ismertsége. Arra emlékszem, hogy nagyon sokszor ott voltam a mérkőzéseken, és már gyerekkoromban is nagyon szerettem a bokszot. Látszik, hogy a véremben van, érzem a szenvedélyt magamban a sportág iránt.  

Az is egyértelmű volt, hogy a boksszal kapcsolatos foglalkozást választasz?

A sportban kipróbáltam a labdarúgást és dzsúdóztam is. A focit nagyon szeretem, még iskolásként úgy terveztem, hogy labdarúgó leszek, de ez viszonylag hamar elszállt, inkább a küzdősport felé húzott a szívem. A mai napig az ökölvívás és a labdarúgás a kedvenc sportágam.

Az nem fordult meg soha a fejedben, hogy te is profi ökölvívó legyél?

Megfordult, de valahogy a tanulmányaim mellett soha nem köteleződtem el a sportág mellett annyira, hogy rendszeresen járjak edzeni és felkészüljek versenyekre. Többször kellett a lábamat is műteni, a bokámmal rendszeresen volt probléma, a mai napig nem száz százalékos, úgyhogy nekem az élsport nem jött össze. 

Néha eszembe jut, hogy lehetett volna másképp, de valószínűleg nem az élsport volt az én utam, úgyhogy összességében nem bánom, hogy így alakult.  

A testvéreidre is ennyire átragadt a sport szeretete?

A nagyobbik terstvéremre igen, ő ugyanúgy szereti és követi a sportot. A két kisebbik egyelőre nem, mert az egyikük csak 6 éves, a másik még csak most lesz 2.

Miért éppen vezető- és pontozóbíró lettél?

Tizenévesen sokat jártam bokszmeccsekre, Rácz Félix számos színvonalas gálát szervezett itthon, nézőként pedig felmerült bennem, hogy kipróbálnám magam bíróként. Egész fiatal voltam még, amikor megkerestem az ökölvívó szövetség elnökét és beszéltem édesapámmal is, hogy ennek mi a menete és hogyan lehet levizsgázni. 18 évesen már el is kezdtem a képzést, és 20 évesen már dolgoztam hazai gálákon mint vezető- és pontozóbíró – vagyis egy-két év alatt sikerült kitanulnom, és itthon elkezdhettem tapasztalatot gyűjteni.

Milyen iskolába menjen az, aki bokszbíró akar lenni?

Elsősorban a szabályzatot, illetve a pontozási kritériumokat kell elejétől a végéig megtanulni. Utána pedig edzőmérkőzéseken vagy hivatalos mérkőzéseken lehet gyakorolni a pontozást, mint egy KRESZ-vizsgán. Van egy szakember, aki figyeli a jövendőbeli pontozóbíró gyakorlását, és megítéli, hogyan teljesít. Ha jól működött, akkor a szövetségtől kaphat licencet, és onnantól kezdhet dolgozni. Vezetőbíróként pedig edzőtermekben, edzőmérkőzéseken gyakoroltam, ott sikerült annyi tapasztalatot összeszedni, hogy a vezetőbírói lincencet is megkaptam.  

Milyen előrelépési lehetőség van ebben a szakmában?

Aki bíróként szeretne működni, élete végéig megteheti. Ranglétra csak olyan szempontból van, hogy milyen mérkőzéseket kap az ember. Világbajnoki címmérkőzésekre más sapkából választanak vezetőbírót, mint egy helyi, országos bajnokságon vagy egy kisebb rangú gálán.

Neked mi volt eddig a csúcs?

A legnagyobb mérkőzésem egy világbajnoki címmeccs volt Tokióban tavaly decemberben, Naoya Inoue és Paul Butler összecsapása a vitathatatlan harmatsúlyú címért. Ez volt a legnagyobb és legfontosabb esemény, amin dolgozhattam. Nagyon remélem, hogy lesz még hasonlóban részem. Tizennyolcezer néző volt a helyszínen, és a világon mindenhol közvetítették. Ott hatalmas volt a tét, és nagyon nagy élmény volt, örülök, hogy sikerült jól lehoznom a mérkőzést. Bíróként az a jó, ha minél kevesebb dolgunk van egy meccsen, és minél kisebb a visszhangja a tevékenységünknek, mert általában ha a bírókról beszélnek, az negatív komment szokott lenni. Ott sikerült mindent probléma nélkül megoldani a feladatot.  

Előfordult, hogy a bokszolók a meccs után számonkérték rajtad egy-egy döntésedet?

Volt ilyen, de ez sem gyakori. A bokszban a vezetőbírói szakma szerencsére nem alakult olyanná, mint a fociban, ahol folyamatosan támadják a bírót és minden ítéletét megkérdőjelezik. Itt többségében el szokták fogadni a bíró döntését. Ha nagyon kérdéses vagy megosztó a döntés, akkor előfordul, hogy leállnak balhézni, de ezek a kedélyek általában csillapodni szoktak pár perc után, így komolyabb atrocitásban szerencsére még nem volt részem.  

Az emberek óhatatlanul összehasonlítják a gyerekeket a szüleikkel, éreztél valaha nyomást magadon azért, hogy olyan sikeresnek kell lenned, mint az édesapád volt?

Nem nagyon, és az se éreztem, hogy valakinek vagy valaminek meg kellene felelnem. Mindig a saját fejem után mentem, nem érdekelt mások véleménye.

Most együtt dolgoztok édesapáddal?

A WBO-nál én mint vezető- és pontozóbíró, ő pedig mint supervisor és európai elnök szoktunk együtt dolgozni mérkőzéseken. Édesapám sokat segített nekem, hogy minden csínját-bínját megtanuljam az ökölvívásnak. Nagyon komoly tapasztalata és rálátsa van, nagyjából ugyanazt is gondoljuk a sportágról. Sokat köszönhetek neki, miatta sikerült ennyit fejlődnöm vezető- és pontozóbíróként.