„Ami még nagyon sokszor eszembe jut, az az ott átélt fájdalom” – interjú a 2018-as Survivor játékosával, Koller Gáborral

Nemrég eljegyezted a barátnődet, amihez gratulálok! Hogyan zajlott a lánykérés?

Köszönöm szépen. Már tavaly novemberben kitaláltam mindent, viszont a dubaji utazásunk előtt 12 órával derült ki, hogy covidos vagyok. Így fuccsba ment a tervem, el kellett tolnom az egészet. Idén év elején kinéztem egy nagyon szimpatikus dátumot: 2023. 03. 23-át. Mivel kedvelem a 23-as számot, úgy döntöttem, hogy ez lesz a szerencsés nap. Egy étterem panorámás teraszán voltunk Dorkával, ahonnan látni lehet egész Budapestet és a Parlamentet. Az volt a tervem, hogy naplementekor teszem fel a nagy kérdést. Utólag belegondolva ez még szebb is volt, mint Dubaj és minden szempontból jól sikerült. Nem szóltam senkinek, a szülők is csak előző nap tudták meg, amikor kikértem Dorkát az apukájától. Dorkának végig kamuztam. Fogalma sem volt, hogy miért vagyok ennyire stresszes egész nap. A vacsora után kimentünk a teraszra, onnantól kezdve viszont nem emlékszem semmire, mert állítólag összevissza beszéltem, de ettől lett olyan emlékezetes.

Tervezitek már az esküvőt, vagy még korai erről beszélni?

A 2018-as Survivor idején készült velem egy interjú, amiben arról írtak, hogy a családom nyaggat, hogy mikor lesz már unoka. A megismerkedésünkkor megmutattam Dorkának ezt a cikket, hogy lássa, mennyire gondolom komolyan a jövőnket. Úgyhogy igen, tervben van az esküvő. Jövő évben szeretnénk ezt meglépni, nem akarjuk sokáig húzni, mert idén már 40 éves leszek, és a családalapításon is gondolkozunk.

Mesélj a megismerkedésetekről! Csak nem a Kéktúrán találtatok egymásra?

Nem, egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg. Dorka barátnői lapozgattak, és kiszúrtak egy fiút, mopszos képpel. Ez voltam én. Azt tudni kell, hogy Dorkának is van egy mopsza. Azóta együtt élünk a két kutyával.

Egyébként ő is nézte a Survivort, amiben szerepeltem, de nem nekem szurkolt.

Azért is kérdeztem a Kéktúrát, mert láttam, hogy egy részét már lefutottad. Hogy állsz most?

Három szakasza van a Kéktúrának, az első kettőt már végigfutottam, az alföldit most kezdtem el. Sajnos volt egy szakadás a combomban, ami fél évre kivett a rendszerből. Nemhogy futni, sántikálni is alig tudtam. Ebből most jövök ki. Nem kapkodom el, de egy biztos: egyszer körbeérek.

Honnan ered ez a kifogyhatatlan vágy benned az új kihívások iránt?

Nem szeretek unatkozni, nem szeretem, amikor be vagyok zárva a négy fal közé. A Kéktúra talán egy olyan kihívás, mint a Survivor. Olyan dolgokkal találkoztam itthon, amiről nem is tudtam, hogy léteznek. Szeretem az élmények hajszolását, mert azt gondolom, hogy ezekből lehet építkezni.

Ezért jelentkeztél anno a Survivorbe is?

Én biztos, hogy nem azért jelentkeztem, hogy „kipróbáljam magamat”. Azért indultam el, hogy megnyerjem. Szeretem a kihívásokat, jól bírom a fájdalmat, és azt gondoltam, hogy ez a műsor nekem való.

Miért akartad megnyerni?

Az ember azért kezd el bármilyen játékot az életében, mert szeretné legyőzni a többieket – legyen szó egy versenyről, vagy akár társasjátékozásról.

Nem barátokat akartam szerezni, hanem szerettem volna ezt a játékot végigvinni, és győztesként visszatérni.

Az már csak egy extra, hogy ezért adnak 20 millió forintot, ami nem elhanyagolható. Sokszor gondolkoztam azon, hogyan lehetett volna másképp csinálni, hogy tényleg megnyerjem, de a játékomon semmit nem változtatnék. Egy hibát követtem el a végén, enélkül lehet, hogy eljutottam volna a döntőig.

Te voltál az évadotok egyik nagy taktikusa, ami sokakban ellenszenvet váltott ki. Hogyan élted meg, hogy ilyen volt a fogadtatása a játékodnak?

Szerintem a Survivor részben egy taktikai játék, amit az emberek egy része értett és kultivált, és volt egy tábor, aki nem tudott ezzel azonosulni. Így lett belőlem egy megosztó karakter. Az tény, hogy emiatt többször kellemetlen helyzetbe kerültem, például én jutottam el utoljára a Holtak szigetére, ahol nem volt túl kedves a fogadtatás. Sok faramuci helyzet alakult ki a műsorban, ami számomra nem volt kedvező, de igazából ez sem tört meg.

Aki érti a játékot, az úgy játszaná, ahogy én.

39 napot töltöttél a játékban. Mi az az emlék, ami még azóta is erősen él benned abból az időszakból?

Az egyik legjobb dolog, az élmény maga volt. Soha senkinek nem tudom majd átadni, hogy mi mindent éltem át, és ez az enyém marad örökre. Ezen kívül azért jó volt egy hónapig a Fülöp-szigeteken lenni. (nevet) És ami még nagyon sokszor eszembe jut, az az ott átélt fájdalom. Most, hogy kiszedték a bölcsességfogamat, arra gondoltam, hogy oké, hogy ez most fáj, de nekem egyszer már fájt sokkal jobban a lábam, amikor a Survivorben voltam. Ha azt ott simán kibírtam, akkor most miért ne bírnám ki?!

Sokat merítek a mindennapokban abból, hogy ott miket teljesítettem. Ráadásul rengeteget tanultam magamról.

Mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságaimat megismertem, ahogy visszanéztem az adásokat. Például rájöttem, hogy türelmetlen voltam, és nem voltam csapatjátékos. Megtanultam, hogy igenis oda kell figyelni másokra, mert akkor sokkal jobb kapcsolatok alakulhatnak ki – ez az élet bármilyen területére igaz. A Survivor egy önismereti tükörkép.

Mi az a nehézség vagy kihívás, amire valószínűleg nem sokan számítanak, mégis szembe kell nézniük vele a versenyben?

Sokan azt gondolják, hogy egyszerűen csak jó fizikummal kell odamenni, viszont a mentális felkészültség legalább annyira fontos. Ha fejben össze vagy rakva, kitartó és céltudatos vagy, akkor előre tudsz lépdelni. Ha célok nélkül mész oda, akkor nagyot fogsz koppanni.

Hogyan lehet erre mentálisan felkészülni?

Ez nehéz kérdés, mert én mindig céltudatos ember voltam, úgyhogy nekem ez nem volt nehéz. Ha elhatározok valamit, akkor tudom, hogy végig fogom csinálni. Van olyan, aki viszont nem így gondolkozik. Szerintem az embernek mindig ki kell tűznie egy célt maga elé – például, hogy túlélje a következő napot, vagy ne essen ki a legközelebbi Törzsi Tanácson –, és ezzel a mentális lépcsővel tud előrébb jutni a játékban.

Visszamennél a Survivorbe?

Mindenképpen megpróbálnám még egyszer. Irigylem azokat, akiknek megadatik majd ez a lehetőség. Szívem szerint én is újra elindulnék, aminek az a fő oka, hogy csak ötödik lettem a saját szériámban.

Győzni mentem oda, és úgy érzem, tudom, hogyan lehetne megnyerni.

A Survivor, a világ legkeményebb valóságshowja hétköznapi hősök jelentkezését várja a kitartás, a taktika és a túlélés játékába. Ide kattintva lehet jelentkezni az új évadba.