2026. január 9. 6:30
A modern futball a luxusról szól – legalábbis ezt gondolnánk. Mégis vannak világsztárok, akik tudatosan hátat fordítottak a rongyrázásnak, és egészen más értékek mentén élnek. Sadio Mané, N’Golo Kanté és társaik története megmutatja, mit jelent valójában gazdagnak lenni.
A modern labdarúgásban a siker fokmérője gyakran a látható vagyon. Amikor egy játékos heti szinten annyit keres, mint egy átlagember tíz év alatt, a kísértés szinte leküzdhetetlen, hogy ezt a külvilág felé is kommunikálja. Ám ebben a csillogó világban létezik egy szűk elit, amely tudatosan szembe megy az árral.
1. Sadio Mané: A faluépítő
Ha van játékos, aki tökéletesen megtestesíti az önzetlenséget, az Sadio Mané. A szenegáli támadó, aki jelenleg a szaúdi Al-Nassr csapatában keres évi 40 millió eurót, sosem felejtette el, honnan jött. Filozófiája egyszerű, mégis mellbevágó:
Miért akarnék tíz Ferrarit, húsz gyémántórát vagy két repülőgépet? Mit tennének ezek a tárgyak értem és a világért?
– fogalmazott egy híres interjúban. Mané nemcsak beszél, cselekszik is. Szülőfalujában, Bambaliban gyakorlatilag állami feladatokat vállalt át.
- Mivel édesapja azért halt meg, mert nem volt a közelben orvosi ellátás, Mané közel félmillió fontból építtetett egy kórházat, amely 34 környező falut lát el.
- Emellett iskolát emelt, bevezettette a 4G internetet.
- A legjobb tanulóknak laptopokat és pénzjutalmat biztosít (kb. 400 dollár értékben).
- Havi 70 eurós (kb. 28 000 Ft) alapjövedelmet biztosít a falu minden családjának.
- Építtetett egy postahivatalt.
- Létrehozott egy benzinkutat.
- A koronavírus-járvány idején külön adományt (kb. 45 000 eurót) küldött a szenegáli nemzeti bizottságnak a védekezésre.
Amikor törött kijelzős iPhone-nal fotózták le, az nem hanyagság volt, hanem üzenet: a tárgyak csak eszközök, az érték máshol van.
2. N’Golo Kanté: A Mini Cooper legendája
A francia világbajnok N’Golo Kanté szerénysége már-már népmesei. Amikor a Leicester Cityhez igazolt, futva akart edzésre járni, hogy extra kondíciót szerezzen. Végül rábeszélték egy autóra, de nem egy luxusterepjárót választott, hanem egy használt Mini Coopert.
Ez a kisautó kísérte végig karrierje legnagyobb sikerein is. Még akkor is ezt vezette, amikor a Chelsea sztárjaként heti több százezer fontot keresett. Egy koccanás után, amikor letört a visszapillantó tükre, nem rohant a szalonba új kocsiért – ragasztószalaggal rögzítette a tükröt, és így hajtott be a luxusautókkal teli edzőközpontba.
Kanté jelleme az adóügyekben is megmutatkozott: amikor a Chelsea egy offshore céges megoldást javasolt neki adóoptimalizálás céljából, ő visszautasította, mondván, ő csak egy „normális fizetést” szeretne, tisztán.
3. Rodri: A kollégiumi La Liga-játékos
Képzeljük el a szituációt: egy játékos gólt lő a La Ligában a Villarreal színeiben, majd meccs után hazamegy... az egyetemi kollégiumba. Rodri, az azóta már aranylabdás labdarúgó pontosan ezt tette. Miközben már profi szerződése volt, megosztott szobában élt, közös konyhát használt, és sorban állt a mosodában a többi diákkal.
Az emberek sokkot kaptak, amikor meglátták Rodrit melegíteni a pizzát, miközben előző nap még a Barcelona ellen játszott a tévés meccsen
– mesélte egy volt szobatársa.
Rodri számára a tanulás a normalitás megőrzését jelentette. Üzleti diplomát szerzett, és még Pep Guardiola játékosaként is rendszeresen repült haza vizsgázni.
Autóválasztása is illeszkedett ehhez: első kocsija egy idős hölgytől vásárolt használt Opel Corsa volt. Amikor tanácsolták neki, hogy vegyen egy biztonságosabb autót, nem értette a felvetést, hiszen az Opel is elvitte A-ból B-be.
4. Bernardo Silva: Aki „nagypapának” öltözik
A Manchester City öltözőjében, ahol a divat és a márkák központi témát jelentenek, Bernardo Silva a kakukktojás. A portugál zseni éveken át egy Smart ForTwo miniautóval járt edzésre, ez igencsak komikus látványt nyújtott a csapattársak óriási terepjárói mellett. A választása tisztán praktikus volt: Manchester belvárosában ezzel volt a legkönnyebb parkolni.
Még nagyobb derültséget kelt öltözködése. A Man. City divatdiktátorának számító Jack Grealish rendszeres céltáblája volt a trendekre fittyet hányó Bernardo Silva.
Bernardo mindig megkapja a magáét a csapattól, mert a legtöbben azt mondják, úgy öltözik, mint egy 40-50 éves, sőt, néha, mint egy nagypapa
– árulta el Ilkay Gündogan. Egyébként a portugál egy korábbi monacói csapattársa, Jemerson is megerősítette, hogy Silva „öregembereknek való” ruhákat hord.
5. Juan Mata: A futball értelmiségi lelkiismerete
Juan Mata szemét egy, mumbai nyomornegyedben tett látogatása nyitotta fel.
Ennek hatására 2017-ben elindította a Common Goal mozgalmat. A kezdeményezés lényege, hogy a profi játékosok ajánlják fel fizetésük 1%-át jótékony célokra.
Ez az 1% első ránézésre nem tűnik soknak, ám valójában a futballistafizetések nagyságát ismerve jelentős összeg. Mata hívó szavára olyan nevek csatlakoztak, mint Jürgen Klopp vagy Mats Hummels.
Mata manchesteri évei alatt üdítő kivételnek számított a futballvilágban. Ahelyett, hogy társaihoz hasonlóan a cheshire-i „Aranyháromszög” steril luxusvilláiba menekült volna, a városközpont lüktetését választotta. Rendszeres látogatója volt a bohém Northern Quarter lemezboltjainak és a Whitworth Galéria kiállításainak, kulturális élményeit pedig saját, One Hour Behind című blogján örökítette meg. A marketing és sporttudományi diplomával is rendelkező középpályás életvitele tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy a profi sport nem zárja ki a nyitott, intellektuális gondolkodást.
A nyitóképen egy szurkoló tifója Sadio Manéról. Fotó: Catherine Ivill - AMA/Getty Images