Így értékelte a 100 méteres síkfutást az arany- és az ezüstérmes, akik között 5 ezredmásodperc döntött

„Nem a rajtok döntik el a versenyeket.”

Furcsa ilyet hallani egy 100-as futósztártól, hiszen ez az a szám, amiről az ember nagyjából háromszor marad le, ha rosszkor megy ki kávét főzni.

És mégis, épp a mondat gazdája, Noah Lyles bizonyította saját állítását. Hiszen a vasárnap esti döntőben már megint, már nem először rosszul rajtolt. Holtversenyben a legrosszabb rajt az övé volt.

Ám Lyles nem adta fel, ahogy a The Athletic szakírója frappánsan fogalmazott:

az amerikai sztárnak legalább akkora a szíve, mint a szája.

9,784-es idejével elsőként ért célba, bár nagyjából mindenkit célfotózni kellett. A második, Kishane Thompson lett, 9,789-cel.

„Amikor beértünk, úgy voltam vele, ez az övé. Amikor felnéztem az eredményjelzőre, lelkiekben teljesen felkészültem arra, hogy az ő nevét írják ki” – idézi a játékok hivatalos honlapja Lyles Eurosportnak adott interjúját.

Aki mind 100, mind 200 méteren világbajnoki címvédő, de az idén már nem ő volt a leggyorsabb futó a világon, hanem Thompson, aki a jamaicai válogatón 9,77-et futott, 0,04-gyel gyorsabbat, mint az amerikai valaha.

Nem véletlen, hogy nagyon csalódottan nyilatkozott a párizsi ezüstérmes.

„Őszintén szólva, itt nem csak arról van szó, hogy nem nyertem aranyat, de arról is, hogy nem tudtam a saját legjobbamat megjavítani. Saját magamat vertem meg, mert nem bíztam a gyorsaságomban annyira, hogy én érjek elsőként a célba.”

Nyitókép: Reuters