Novak Djokovics megszerezte egyetlen hiányzó trófeáját: olimpiai bajnok a szerb!

Az első játszma majdnem olyan sokáig tartott, mint a teljes wimbledoni döntőjük.

Megint Novak Djokovics–Carlos Alcaraz, csak éppen a párizsi olimpia egyes döntőjében, ahol két szettet kell megnyerni a végső győzelemhez. Djokovicsnak az volt a legfőbb célja 2024-re, hogy 20 év vágyakozás után végre most már legyen meg az olimpiai bajnoki cím. Az egyetlen, ami még nem jött össze neki. Sőt, eddig még a döntő sem. Ezzel szemben a fiatal Alcaraz élete első olimpiáján máris döntőzhetett.

Szóval jól elnyúlt az első játszma. Amikor 4-4-nél úgy jutott breaklabdához Carlos Alcaraz, hogy Djokovics ziccerben gyatrán a háló tetejét találta el, úgy tűnt, keresztet vethet az első szettre. Aztán tie-break lett, úgy, hogy az összesen 14 breaklabdából egyet sem tudott kihasználni az éppen adogató fél.

A rövidítésben Alcaraz képtelen volt fogadóként pontot szerezni, ez pedig egyenes út volt ahhoz, hogy Djokovicsé legyen az első játszma. 6:3-nál három játszmalabdája volt a szerbnek, és máris az elsőt értékesítette.

És a második játszma is tie-breaket hozott! 

Meg egy szinte már menet közben klasszikussá nemesedő meccset. A kora ellenére a fáradásnak jelét sem mutató Novak Djokovics szinte az összes első szerváját beütötte, méghozzá remek helyekre. Breaklabda már megint nem volt, sem itt, sem ott. 

És amikor nagyon kellett (a rövidítésben), akkor abszolút a csúcs Djokovicsot láttuk. De azért Alcaraz sem adta könnyen a meccset! 

Csak amikor egy rövidítésben 2:2-nél üt egy csoda-tenyereskeresztet Djokovics, akkor nem lehet mit tenni.

Így került négy labdányira 2024-es nagy vágyának teljesülésétől a szerb. 

Aztán egylabdányira.

És végül: 37 évesen Novak Djokovics olimpiai bajnok lett. És úgy ünnepelt, hogy mindenki számára egyértelművé vált, mit jelent ez neki. Mert nagyon kell kutatnunk az emlékezetünkben, hogy mikor láttunk rajta ilyen kitörő örömöt Grand Slam-siker után.

Nyitókép: Reuters/Claudia Greco