70 éve győzte le az Aranycsapat Brazíliát a világbajnokságon

Az 1954-es világbajnokságra a magyar válogatott az egyik legnagyobb esélyesként érkezett. Ehhez méltón az Aranycsapat veretlenül abszolválta a csoportkört és készülhetett a nagyeddöntőre, ahol Brazília volt az ellenfél. A helyzet nem volt egyszerű, hiszen ekkor már tudni lehetett, hogy Puskás Ferenc bokája megsérült. A válogatott csapatkapitánya egészen a döntőig pályára sem lépett. Ennek ellenére a magyar csapat célja világos volt: le kell győzni a brazilokat.

A mérkőzés délután 5 órakor vette kezdetét a berni stadionban 60 ezer néző előtt. A meccset pazarul kezdte a magyar csapat, a 9. percben már 2-0 volt ide. Hidegkuti Nándor előbb bevágott a kapuba egy lepattanó labdát, majd Bozsik passzát Kocsis Sándor fejelte a brazil kapuba.

A brazilok nem voltak hozzászokva, hogy ilyen gyorsan hátrányba kerüljenek, ezért kissé elszabadultak a pályán az indulatok, aminek leginkább Tóth II. József itta meg a levét, az egyik brazil játékos a 41. percben elkaszálta, Tóth II. így sérülten kényszerült folytatni a meccset. Persze a magyar védők se hagyták magukat, Brazília még az első félidőben kapott egy tizenegyest, amiből szépített.

A 61. percben a magyar csapat is tizenegyeshez jutott, amit Lantos értékesített. Négy perccel később Nílton Santos belerúgott Bozsikba, a két játékos összeszólalkozott, a játékvezető pedig mindkettőjüket kiállította. A baj nem járt egyedül, a 67. percben Tóth Mihály lemaradt Julinhóról és máris 3-2 volt az állás. De volt még fordulat a meccsben, a 88. percben Czibor a jobb szélről beadott, Kocsis pedig érkezett és újabb fejesgólt szerzett. Ezzel alakult ki a 4:2-es végeredmény. Magyarországra várt az Uruguay elleni vb-elődöntő, Brazília pedig csomagolhatott.

A hírek szerint az igazi balhé csak ezután kezdődött, az öltözőben ugyanis egymásnak esett a két csapat, aminek következtében jó pár játékos szerzett kék-zöld foltokat.  A Népsport így írt másnapi vezércikkében: „Képzeljük el ezeknek az elkényeztetett labdarúgó félisteneknek érzéseit, akiknek el kellett most viselniük a vereséget, el kellett viselniük Kocsis, Hidegkuti és Lantos góljainak következményeit. Nem tudták elviselni. S ha talán ők el is tudták volna viselni, ott voltak a vezetőik, ott voltak a stadionigazgatók és a klubigazgatók, akik romba dőlve látták reménységeiket. Tehetetlen dühükben a felizgatott játékosok élére álltak, hogy kezdeményezői legyenek a magyar csapat elleni példátlanul durva támadásnak. Nagyon egyszerűen fejezték ki magukat azok, akik ezt mondták: »A brazilok nem tudtak veszíteni.«”

Az Aranycsapat a fináléig menetelt a világbajnokságon, ahonnan végül ezüstéremmel tért haza, a többi pedig már történelem.

Nyitókép: Magyar Labdarúgó Szövetség