Milliárdokat költött az ország az elnökük hobbijára, mégis elmaradt a focicsoda

Hszi Csin-ping kínai elnöknek sok álma van, de a szívének legkedvesebb távolabbinak tűnik, mint valaha: focinemzetet csinálni Kínából. A híresen focirajongó kínai államfő nagy terveket szövögetett. Kína világbajnokságot rendez, 2030-ra a válogatott a legjobb ázsiai csapat lesz, 2050 pedig már meg is fogják nyerni a világbajnokságot.

A legenda szerint Hszi még fiatalon döntötte el, hogy naggyá kell tenni a kínai labdarúgást, miután a helyszínen nézte végig 1983-ban, ahogy egy angol klubcsapata megalázó vereséget mér a kínai válogatottra Pekingben. Miután hatalomra jutott, nagyratörő terveivel hozzá is láthatott a feladathoz: ötvenezer fociiskola építése, amik egyenként ezer játékost képeznének ki, hetvenezer focipálya felépítése, kötelező focioktatás az iskolákban, és egy világszínvonalú focibajnokság létrehozása.

Eleinte úgy tűnt, jó úton haladnak. Kína dollármilliárdokat kezdett el költeni a labdarúgásra. Nagy kínai cégek egymás után vásárolták a focicsapatokat, és nem fukarkodtak a pénzzel, hogy naggyá tegyék azokat. Egymás után vásárolták a külföldi sztárjátékosokat és neves edzőket, visszautasíthatatlan összegeket fizetve. 2011 és 2020 között 1,7 milliárd dollárt költöttek csak átigazolásokra. 

A csúcspont 2016-ban volt, amikor a kínai elsőosztály, a Szuperliga csapatai 450 millió dollárért vásároltak játékosokat, több pénzt költve, mint minden más bajnokság az egész világon. 

Közben hatalmas stadionok építésébe kezdtek. A Guangzhou Evergrande 2020-ban jelentette be, hogy 1,7 milliárd dolláros költséggel elkezdték építeni a világ legnagyobb, százezer fős focistadionját, ami „olyan világraszóló látnivaló lesz, mint a sydney-i operaház, vagy a dubai Burj Khalifa”.

Az eredmények azonban elmaradtak. A kínai válogatott mindössze egyetlen egyszer, 2002-ben jutott ki a világbajnokságra, és akkor is megalázó eredményt produkáltak. Három vereség, 0-9-es gólkülönbség volt a mérlegük, de ez még így is kimagasló ahhoz képest, hogy húsz évvel később még csak közelében sem voltak annak, hogy kijussanak a 2022-es katarti vébére. A válogatott jelenleg a 78. helyen van a FIFA világranglistáján, Üzbegisztán és Gabon között.

Nagyok voltak a remények, ezért olyan nagy a csalódás is

– mondta a New York Timesnak Liu Dongfeng, a sanghaji sportegyetem professzora. A válogatott szégyenteljesként jellemzett szereplése azonban csak egy része a problémának. A kínai bajnokság hasonlóan siralmas állapotba került az elmúlt években.

Kidurrant a lufi

A korábban dollármilliókat költő kínai elitcsapatokról egymás után derült ki, hogy gazdálkodásuk fenntarthatatlan. Olyan rossz pénzügyi helyzetbe kerültek, hogy 2022-ben a profi csapatok fele nem tudta kifizetni a játékosait. Az elmúlt négy évben 39 kínai focicsapat, köztük hat elsőosztályú egyesület fejezte be működését. 2021-ben a Jiangsu FC-t három hónappal azután szüntette meg tulajdonosa, hogy megnyerte a bajnokságot.

Március 29-én a Kínai Labdarúgó Szövetség bejelentette, hogy a 2023-as szezonban nyolccal kevesebb csapat indul, mint az előzőben. A hiányzók között van a neves Guangzhou City csapata, ami aznap be is jelentette megszűnését.

Közben a külföldi játékosok és edzők távozása nyilvánvalóvá tette, hogy a legnagyobb kínai csapatok csak miattuk értek el jó eredményeket. Tavaly novemberben a kínai Szuperliga egyik legjobb csapata, a korábban átlagosan negyvenezer szurkoló előtt játszó Beijing Guoan FC megalázó vereséget szenvedett a kínai focikupában egy kicsiny, szegény, negyedosztályú megyei klubtól. 

Közben a 2020-ban még a világ legnagyobb stadionját építő nyolcszoros bajnok Guangzhou Evergrande – ami a nevét Guangzhou FC-re változtatta – kiesett a Szuperligából, miután csak három mérkőzést nyert, és már csak a másodosztályban indulhat. A stadionépítés pedig leállt.

A kínai foci kudarcát a kormányzat is kénytelen volt elismerni. A sporttal foglalkozó legfelsőbb kínai állami szerv vezetője elismerte, hogy a férfi labdarúgás fejlődése nem úgy alakult, ahogy várták, sőt, annak színvonala csak rosszabb lett. Kao Cse-tan az állami sajtónak adott egyik interjújában kijelentette:

A fociiparban sok probléma van, és nem felel meg az emberek elvárásainak. A labdarúgás súlyos problémái miatt komoly önvizsgálatra van szükség.

Az egyik ilyen probléma a korrupció. Tavaly év vége óta a kínai kormányzat egymás után indított eljárást a kínai labdarúgás vezetői ellen. Novemberben az egyik leghíresebb kínai labdarúgó, a kínai válogatott korábbi szövetségi kapitánya ellen indítottak nyomozást, majd őt követte januárban a Kínai Labdarúgó Szövetség főtitkárhelyettese, és volt főtitkára, majd februárban a szövetség elnöke. Március végén újabb két magas rangú vezető ellen indult korrupciós eljárás, március 30-án pedig a szövetség volt alelnöke – a kínai atlétikai szövetség jelenlegi vezetője – valamint a Szuperliga volt vezetője került a célkeresztbe.

Willian Bi pekingi sporttanácsadó az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva „a kínai labdarúgás történetének legnagyobb korrupciós vizsgálataként” jellemezte az akciót, és hozzátette:

A kínai futball kialakítása soha nem látott mélységekbe került.

Tehetséghiány

A sikertelenségnek szakértők szerint több oka van. Az egyik leglényegesebb, a tehetségek hiánya. Ahogy a kínai válogatott volt szövetségi kapitánya, Hsziaoting Feng tavaly kijelentette:

A fiatalok nem elég jók.

Hiába vannak több mint egymilliárdan, a kínai gyerekek közül nem nőnek ki tehetséges játékosok, mert nem is akarnak focizni. 

Kínában hiába van százmillió focirajongó, a labdarúgók száma csak pár ezerre tehető. Ráadásul a focit nem csak professzionális szinten, hanem szórakozásként sem játsszák a gyerekek: a tanulást mindenek fölé helyező oktatási rendszer miatt nincs idejük rá, és a szülők sem támogatják, hogy gyermekük a sérülésveszélyes fociedzéseken töltse az idejét. Azzal nem lehet bejutni egy elit egyetemre, ami a szülő számára mindennél fontosabb.

Emellett a kínai oktatási rendszer nem az olyan képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, ami segítheti a focitehetségek feltűnését.

A nagy labdarúgók kreatívok és szabad gondolkodásúak, nagyon jók a független döntéshozatalban

– közölte az ausztrál ABC televízióval Simon Chadwick sportszakértő professzor, hozzátéve, hogy a kínai iskolákban ezeket nem tanulják meg a diákok.

A kínaiak ráadásul mindennél jobban félnek az arcvesztéstől, hogy valamit rosszul csinálnak, ezért csapatjátékokban megpróbálnak inkább láthatatlanná válni – magyarázta a DW-nek Lars Isecke német fociedző, aki 2017-ben kezdett el Kínában dolgozni. Isecke kijelentette:

A játékosok egyáltalán nem akarják megszerezni a labdát. Amint van egy külföldi a csapatban, neki passzolják a labdát, és igyekeznek nem visszakapni.

Chadwick szerint „strukturális és rendszerszintű problémák” akadályozzák a kínai labdarúgást, amit túlságosan gyorsan próbált az állam keménykezű módszerekkel világszínvonalra emelni. A szakértő közölte:

Normális esetben évtizedekre van szükséges egy országnak arra, hogy lefektesse a sikerhez szükséges alapokat.

Chadwick a Wall Street Journalnak elmondta, a kínai kormányzat a fociban tanulja meg, hogy „hiába próbál mindenható lenni, nem irányíthat és nem manipulálhat mindent”, mert „világszínvonalú tehetségek kinevelése hosszú időt vesz igénybe”. 

A lassan már hetvenedik életévét betöltő Hszi Csin-ping így szinte teljesen biztos, hogy soha életében nem fog egy sikeres kínai válogatottat látni, ami a legnagyobb focinemzetekkel is felveszi a versenyt.

Nyitókép: A Guangzhou Evergrande kínai focicsapat szurkolói, egy 2019-es mérkőzésen. Fotó:VCG/VCG via Getty Images