Hajós András küldetése. Saját szavaival

Ezután egy darabig sokat ordítoztam és bőgtem, így mindent megkaptam, amire szükségem volt, így hát vidám és gondtalan gyermek maradtam.
Aztán bölcsibe majd oviba kerültem, ahol sokat ordítoztam és bőgtem, de nem kaptam meg rögtön, amit akartam, így hát már nem voltam mindig olyan jó kedvű, de legalább megtanultam beszélni.
Nagyjából ekkor jöttem rá, hogy ha úgy ordítozok és bőgök, hogy közben egy hangszeren játszom, akkor ettől mások vidámnak és gondtalannak érzik magukat, ígyhát erre a trükkre rászoktam.
Egy hosszú iskolai korszak következett, melynek során sokat ordítoztak velem, és sokszor bőgtek miattam, mert nem kapták meg, amit akartak, de én vidám és gondtalan voltam.
Ha elegem volt, bezárkóztam a hangszereimmel és arról álmodoztam, hogy egyszer ez lesz a munkám.

Aztán egyre felnőttebb lettem, és rájöttem, hogy jobb ha nem ordítanak velem, ezért megtanultam dolgozni, ettől néha kevésbé voltam gondtalan, de azért vidám maradtam.
Aztán sok tanulságos vargabetű és hasznos kanyar után az lett a munkám, hogy mások vidámnak és gondtalannak érezzék magukat.
Ettől éveken át vidám voltam és gondtalan, csak annyit kellett tennem, hogy beszélek, énekelek, gitározok, zongorázok és mindenki vidám lett, és még pénzt is adtak.

Közben egyre idősebb lettem, egyre több gyerekem lett, ettől egyre kevesebb pénzem, és egyre élesebben hallottam és láttam, hogy az emberek az előadás előtt és után már megint nem vidámak és gondtalanok.
Ez zavarni kezdett, de elhessegettem.
Aztán egyszercsak rájöttem, hogy meg kéne tanulnom úgy beszélni, énekelni, gitározni és zongorázni, hogy ha esetleg nem is annyira vidámak és gondtalanok tőle az emberek, cserébe az előadás után is éreznek valamit.

Mostanában ezen dolgozom, néha nagyon nehéz, nem vagyok tőle mindig vidám és gondtalan, nem kapom meg tőle rögtön, amit akarok, néha ordítozok és bőgök.
De nincs más út, ha vidáman és gondtalanul szeretnénk élni.