2026. május 25. 16:00
Az Európai Parlament nagy többséggel fogadott el egy jelentést, amely azt sürgeti: az egész Európai Unióban egységes, beleegyezésen alapuló nemierőszak-definíciót vezessenek be. A képviselők szerint a „csak az igen jelent igent” elv uniós szintű rögzítése alapvető lenne ahhoz, hogy ne legyen attól függő a jogi megítélés, épp melyik tagállamban történik a bántalmazás. A döntés egyelőre politikai üzenet, a folytatás az Európai Bizottság kezében van: a testületnek kell eldöntenie, tesz-e konkrét jogszabályjavaslatot.
Mit akar az Európai Parlament?
A strasbourgi ülésen 720 képviselőből 447-en szavaztak igennel a jelentésre, az eredményt az ülésteremben taps fogadta. A dokumentum kulcsgondolata, hogy a nemi erőszak jogi meghatározásának a beleegyezés hiányára, nem pedig kizárólag a fizikai erőszakra vagy ellenállásra kellene épülnie.
A jelentésben pontosan ez olvasható:
A hallgatás, az ellenállás hiánya, a nem hiánya, a korábbi beleegyezés, a múltbeli szexuális viselkedés vagy bármilyen jelenlegi vagy korábbi kapcsolat nem értelmezhető beleegyezésként.
A képviselők szerint ma ugyanaz a cselekmény egyik országban egyértelműen nemi erőszaknak minősül, míg máshol – bizonyítható fizikai kényszer vagy heves ellenállás hiányában – akár felmentés is lehet a vége. Ezt a „jogi lottót” szüntetnék meg azzal, ha uniós szinten rögzítenék: szexuális cselekmény csak akkor jogszerű, ha abba a másik fél egyértelműen beleegyezett.
Nem lehet, hogy mást jelentsen a nemi erőszak, amikor átlépünk egy országhatárt
A kezdeményezés egyik fő szószólója Joanna Scheuring-Wielgus lengyel EP-képviselő volt. A vitában azt hangsúlyozta, tarthatatlan, hogy a nemi erőszak definíciója ennyire különböző az uniós országokban:
Nem lehet, hogy mást jelentsen a nemi erőszak, amikor átlépünk egy országhatárt. Azt nem lehet, hogy egy Németországban elkövetett nemi erőszak után az elkövető Magyarországra megy, és nem vonják felelősségre, mert ott más a jog.
Miközben az uniós tagállamok többsége már áttért a beleegyezésen alapuló megközelítésre, több ország – köztük Olaszország, Magyarország és Románia – még mindig részben a fizikai kényszer vagy aktív ellenállás bizonyításához köti a bűncselekmény megállapítását. A képviselők szerint ez jogbizonytalanságot és súlyos egyenlőtlenséget teremt az áldozatok számára.
Több ország már lépett – mások lemaradtak
Az elmúlt években több tagállam saját hatáskörben már „előre menekült” a beleegyezés-alapú szabályozás felé. Franciaország, Finnország, Luxemburg és Hollandia is módosította a nemi erőszakra vonatkozó törvényeit, hogy abban központi szerepet kapjon a beleegyezés egyértelmű megléte.
A változás egyik katalizátora a Franciaországban nagy visszhangot kiváltó Gisèle Pelicot-ügy volt: a nőt a férje közel tíz éven át számos alkalommal bedrogozta, eszméletlen állapotában megerőszakolta, illetve másokkal is megerőszakoltatta. Pelicot később memoárt írt a történtekről, amely széles körű társadalmi vitát indított a „beleegyezés” jogi és erkölcsi értelmezéséről.
Az EP-képviselők szerint az ilyen ügyek rámutatnak: a „nemi erőszak” nem szűkíthető le erőszakos támadásokra egy sötét sikátorban, a mindennapokban ennél sokkal tágabb, komplexebb a jelenség.
A számok is rémisztő képet rajzolnak
Uniós felmérések szerint minden tizedik nő tapasztalt már valamilyen formában szexuális erőszakot 15 éves kora óta. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy:
- a szexuális bűncselekmények jelentős része soha nem kerül bejelentésre
- a bejelentett ügyeknek pedig csak kis hányada végződik elítéléssel
A képviselők szerint ebben fontos szerepet játszik az is, hogy az áldozatok gyakran nem bíznak abban, hogy a hatóságok komolyan veszik őket, illetve attól tartanak, hogy saját viselkedésüket, múltbeli szexuális életüket fogják felhozni ellenük a tárgyalóteremben. A beleegyezésen alapuló jogi definíció szerintük ebben is fordulatot jelenthetne: világos üzenetet küldene, hogy a szexuális cselekményeknél a másik fél aktív, szabad „igenje” a határvonal.
Mi jöhet ezután?
A most elfogadott jelentés nem változtatja meg közvetlenül a tagállami jogot, így a magyar büntető törvénykönyvet sem, de erős politikai jelzés, és hivatkozási alap lehet civil szervezeteknek, jogvédőknek, ellenzéki pártoknak, amikor a nemzeti jogalkotóktól a szabályozás szigorítását kérik.
Ha az Európai Bizottság úgy dönt, hogy a korábbi kudarcos próbálkozás után újra előáll egy jogszabályjavaslattal, az újabb, várhatóan kemény vitát nyit a tagállamokkal arról, hogy meddig terjedjen az EU beleszólása a büntetőjogba, és mennyire kötelező érvényű lehet egy egységes nemierőszak-definíció.
Abban azonban a mostani szavazás eredménye alapján az EP-képviselők nagy többsége egyetért: a „csak az igen jelent igent” elve nemcsak politikai szlogen, hanem olyan jogi mérce is lehetne, amely az unió egész területén egyértelműbbé tenné, kit és mit véd a nemi erőszak büntetőjogi kategóriája.
Nyitókép forrása: Pexels