„Egyszer próbálkoztam tortákkal, és akkora káosz lett a konyhában, hogy a világomat nem tudtam” – interjú Juhos Jocival, a Mestercukrász séfjével, aki nem süt sütit otthon

Mik azok az alapanyagok, amelyek mindig megtalálhatóak otthon a konyhádban?

Amikor elkezdtem a cukrászkodást, megfogadtam, hogy soha nem fogok otthon cukrászsüteményt csinálni. Egyszer próbálkoztam tortákkal, és akkora káosz lett a konyhában, hogy a világomat nem tudtam. 

Ekkor döntöttem el, hogy mindig a műhelyben fogok dolgozni. Maximum palacsintát szoktam otthon csinálni, ezért tej, tojás és liszt mindig van a polcon. 

Ha viszont beesik valaki, és egy süteményt kell összedobni, akkor csokilávát szoktam csinálni, amihez vaj, csokoládé, tojás és cukor kell, úgyhogy ezek is mindig vannak a konyhánkban. Extra alapanyagok nincsenek, nem is voltak és nem is lesznek.

Akkor olyan nem is szokott előfordulni, hogy megkívánsz otthon valami édességet?

De igen! Olyankor ránézek a feleségemre, hogy „úgy ennék valami édeset”, amire a válasza általában az, hogy „te vagy a cukrász, csináld meg”. De mire lelkierőt gyűjtök, hogy megcsináljam, addigra elmegy a kedvem az egésztől, és inkább elmegyünk fagyizni egy jót.

Mi a mentőöved kívánósoknak? Mi a legegyszerűbb édesség, ami könnyen elkészíthető otthon, kevés alapanyagból?

Ha van tojás, cukor és liszt, akkor egy nagyon egyszerű piskótát meg lehet csinálni. Vagy egy lekvárral ízes roládnak feltekerni – a világ legjobb dolga –, vagy pudingot főzni hozzá. Gyerekkoromban anyukám nagyon sokszor csinált pudingos sütit. Egy nagy jénai tálba piskótát tett, meglocsolta pici cukorsziruppal, meggyet szórt bele – amit ő rakott el –, végül főzött egy pudingot, és azt ráöntötte. Két óra alatt megkötött, és azt kanalaztuk. De a palacsinta is jó. Ha van alma, akkor azt bele lehet reszelni a tésztába, és úgy megsütni. Fahéjas cukorral és vaníliasodóval az egyik legegyszerűbb desszert.

Attól függetlenül, hogy a sütés tabu otthon, mi a helyzet a bevásárlással?

Azt imádom! 

A nagyobb baj akkor van, ha éhesen megyek be a boltba, mert akkor minden hülyeséget összevásárolok. 

Egyébként listából szoktam vásárolni. Én a napi munkát is megtervezem papíron. Amikor elkezdek reggel dolgozni – még ha egyedül vagyok is –, van egy jobb és egy bal oldal. Jobb oldalon vannak a tésztával kapcsolatos dolgok (piskótasütés, tésztagyúrás), bal oldalon pedig a töltések, és minden fel van írva. Amikor megvagyok valamivel, kihúzom a listáról. Még azt is fel szoktam írni, hogy „tortadekorációt kivenni a hűtőből”, hogy ne felejtsem el.

Vásároltál már valaha kész piskótát vagy bolti süteményt?

Száradna le a kezem azon nyomban, mikor azt leveszem a polcról. Olyan volt már, hogy elmentem egy boltba, és megnéztem, hogy ezek milyen sütemények és termékek, de én inkább megcsinálom a cukrászdában és hazaviszem. Nekem ilyenekre nincs szükségem.

Mi az a bolti termék, amit a leginkább gyűlölsz?

Nagyon utálom a növényi tejszínt, ami hidegen-melegen felverhető, mert bármibe belerakod, mindennek ugyanaz lesz az íze, a pálmazsír kiül a szádba. Ezzel a világból ki lehet kergetni. Volt, hogy hazamentem édesanyámékhoz, kinyitottam a hűtőt és megláttam egy ilyen kis dobozos műtejszínt. Megkérdeztem, hogy ez mi? Mindenki lefagyott, majd édesanyám rám nézett, és megkérdezte, hogy „miért kell észrevenned? Kidobtam a kukába, amin aztán fel volt háborodva, de következő alkalommal hazavittem neki három liter tejszínt.

Azt mondtad sütni nem szeretsz otthon. Mi a helyzet a főzéssel?

Mivel elég sokáig vezettem egy jóhírű étterem konyháját, ahol körülbelül 30 ember volt a kezem alatt, megtanultam tőlük sütni és főzni, és imádom is. 

Ha kell, szinte bármit elkészítek. Szabad tűzön, bográcsban vagy bent a konyhában, mindenhol szeretek főzni.

Mik a kedvenc fogásaid?

Nagyon szeretem a tengeri herkentyűket, a tengeri halakat – az édesvízieket nem annyira, kivéve a pisztrángot. Majdnem mindent megeszek, a vörös húsokat is imádom. Két dolog van, amit nagyon nem szeretek: a paradicsomos káposzta és a mák.

A Mestercukrász alatt sokféle ételt megkóstoltok a stúdióban. Előfordul, hogy annyira rosszat tesznek elétek a versenyzők, hogy utána valamivel kompenzáltok?

Ha a versenyzők esetleg valami olyat készítenek – például volt már mákos piskóta –, amit nem szeretek, megeszem, de utána jó sok vízzel kimosom a számat, mert egyszerűen nem bírom az utóízét. Ha rosszat csinálnak, az pedig automatikusan megy a kukába. Olyankor nem rejtem véka alá, hogy nem jó, hanem kiköpöm.

Mennyire jellemző, hogy a kulisszák mögött összedobtok valamit magatoknak vagy a stábnak?

A forgatási szünetek elég rövidek, így a stábnak nem nagyon van időnk sütni. Ha Balázsnak vagy nekem diktálós feladatunk van, azt már két-három nappal előtte elkezdjük összerakni. Ilyenkor a saját cukrászdámban legyártom az alapokat, és akkor nemcsak egyet hozok be, amit ki kell rakni a bemutató asztalra, hanem akár 10-12 darabot is, és szabad prédának hagyom. Általában ezek mindig elfogynak, ami azt is jelenti, hogy jó lett és szeretik az emberek.

A forgatási szünetekben mit szoktál enni például ebédre?

Nagyon változó, attól függ, hogy mennyire vagyunk éhesek. A forgatás miatt általában már reggel ki kell találjuk, hogy mit szeretnénk enni ebédre. Ma például nagyon finom rántott camembert-t ettem, mert azt kívántam. Egy házhoz szállított, dobozban kihozott étel sohasem lesz olyan, mint egy tányéron felszolgált, úgyhogy én próbálok olyat választani, amit be lehet rakni a mikróba. Ezt Fördős Zétől lestem el. (nevet)