Ötszáz év után újraírhatjuk Mohács történetét? – különleges dokumentumfilm érkezik az RTL-re

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb, egyben legfájdalmasabb eseménye, az 1526.évi mohácsi csata hamarosan az 500. évfordulójához érkezik. Ebből az alkalomból készült el a Rubicon Intézet gondozásában a Mohács – Világok harca című dokumentumfilm, amely augusztus 29-én debütál az RTL képernyőjén, és az RTL+ felületén is megtekinthető lesz. A film nem kevesebbre vállalkozik, mint egyfajta történelmi tényterápiára: leporolja a generációk óta öröklődő leegyszerűsítéseket, és új szempontok szerint meséli el, mi is történt valójában Mohácsnál.

Ideje leszámolni a Mohácsi csatát övező tévhitekkel

Varga Szabolcs, az ELTE HTK tudományos főmunkatársa , valamint a dokumentumfilm egyik történész szakértője szerint ideje lenne leszámolni azzal a képpel, miszerint a középkori magyar állam saját belső gyengesége vagy politikai széthúzása miatt szenvedett vereséget. 

Eddig mindig ott lyukadtak ki a történészek, hogy magunk miatt vesztettünk Mohácsnál, mert alkalmatlanok, gyengék és lusták voltunk. Az elmúlt évek nemzetközi kitekintése azonban megmutatta: egy terjeszkedő világbirodalommal álltunk szemben, miközben Európa a reformációval és saját belső konfliktusaival volt elfoglalva

 – mutatott rá Varga Szabolcs, aki szerint a korábbi évszázadok történetírása gyakran szubjektív, irányított forrásokra támaszkodott, míg a mai kutatók ezek mellett már levéltári forrásokból – kémjelentésekből, magánlevelekből és királyi parancsokból – rakják össze a mozaikot.

Torz áldozati képet őrzünk magunkról – ezért veszélyes a „több is veszett Mohácsnál” szemlélet

A kutatások szerint a Jagelló-kori Magyarország egyáltalán nem volt olyan korrupt vagy szegény, mint ahogyan azt sokáig tanították. Egyszerűen arról volt szó, hogy I. Szulejmán Oszmán Birodalma akkora katonai és logisztikai fölényben volt, amellyel szemben a korabeli Európában egyetlen állam sem tudott volna egymaga győzni. 

A mintegy 27 ezer fős keresztény sereg egy két és félszer nagyobb túlerővel nézett szembe.

 Ilyen körülmények között a győzelem szinte illúzió volt, ám az, hogy a magyar sereg mégis vállalta az ütközetet, önmagában is komoly teljesítménynek számít – hívta fel a figyelmet Varga Szabolcs történész az rtl.hu-nak adott interjújában.

A történész szerint 

a „Nekünk Mohács kell” mentalitás egyfajta nemzeti betegséggé vált, amelyben a magyarok áldozatszerepbe kényszerítették magukat, elfelejtve saját felelősségüket és sikereiket.

Példaként a horvátokat hozta fel, akik hasonló vagy még nagyobb területi veszteségeket szenvedtek el a törököktől, mégsem építettek köré ilyen mértékű traumát. Mohácsot nem egyenes ági előzményének kellene tekinteni Világosnak vagy Trianonnak, hanem egy olyan eseménynek, ahol a magyar állam becsülettel helytállt egy megállíthatatlan erővel szemben.

Új megvilágításba kerül II. Lajos, aki az utolsó pillanatig harcolhatott

A film és a kutatások egyik legérdekesebb része II. Lajos király alakjának rehabilitálása. A köztudatban gyakran gyáva, menekülő uralkodóként élő fiatal király valójában az utolsó pillanatig a csatatéren maradt. 

Bátorság és vitézség tekintetében II. Lajost nem érheti vád. Csak akkor menekítették ki, amikor már nem volt tovább. A Csele-patakba is azért fulladt bele, mert a legvégsőkig kitartott, és mire az átkelőhöz ért, a felhőszakadás és az előtte áthaladók miatt a part már járhatatlan sártengerré vált

 – magyarázta Varga Szabolcs történész.

Mi lett volna, ha győznek a magyarok a mohácsi csatában?

A történészeket és a történelem iránt érdeklődőket évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés, hogy mi történt volna, ha a magyar sereg győzelmet arat Mohácsnál. Varga Szabolcs szerint azonban, ha a realitások talaján maradunk, erre rendkívül kevés esély volt.

Ha a realitások talaján maradunk, akkor 1526-ban csak úgy nem veszítettünk volna, ha nem vállaljuk a harcot. Ha nem 1526-ban, akkor 1527-ben került volna sor az összecsapásra, még rosszabb feltételek között, mert már az 1526. évi hadjárat hatalmas terhet rótt az országra, ezért a következő évben már kevesebb pénz állt volna rendelkezésre. Ha Szulejmán egy reggel orrvérzés miatt nem kel fel, és úgy hal meg, mint Attila, akkor talán alakulhatott volna másként a történelem. Nem volt kijelölt utódja, így az Oszmán Birodalom könnyen belharcokba sodródhatott volna. De ez már a történelem 'mi lett volna, ha' kategóriája.

– hívta fel a figyelmet a történész, aki azt is hozzátette "olyan lett volna a helyzet, mintha a magyar hadsereg állna szemben az amerikai tengerészgyalogsággal. Ilyenkor három lehetőség van: meghódolunk, elmenekülünk – erre gyakorlatilag csak a királynak lett volna esélye –, vagy vállaljuk a csatát” – fogalmazott a történész. Ők megütköztek az ellenséggel, és az áldozatuk nem volt hiábavaló. 150 év múlva az ország felszabadult.

A 2026. augusztus 29-én debütáló dokumentumfilm a Mohács – Világok harcanemcsak a múltat idézi fel, hanem a jelen tudományát is: bemutatja a legmodernebb fémkeresős csatatérkutatást, amellyel sikerült pontosan behatárolni az ütközet helyszínét. A film alkotói –Mező Levente és Diósy Mihály rendezők, valamint Gesztesi Máté író-producer  és az őket segítő történészek Ágoston Gábor, B. Szabó János, Kaya Şahin, Niccolò Capponi, Rugási Gyula, Tamus Elvira, Varga Szabolcs – egy olyan alkotást hoztak létre, amely segít, hogy végre ne csak a kudarcot, hanem a teljesítményt is meglássuk ötszáz évvel ezelőtti önmagunkban.