2025. november 27. 11:30
Fran Lebowitz mára a kortárs amerikai kultúra egyik legkülönösebb, mégis meghatározó alakja: egy író, akinek évtizedek óta nem jelent meg új könyve; egy véleményformáló, aki nem használ telefont; és egy popkulturális ikon, aki szarkasztikus megjegyzéseivel generációk kedvence lett. A 75 éves Lebowitzot New Yorkban legendaként tisztelik – részben azért, mert mindenről van véleménye, részben pedig azért, mert azt soha nem is rejti véka alá.
Az író, aki soha nem fogadta el a modern kor szabályait
Lebowitz digitalizáció-ellenessége régi védjegy: sem számítógépet, sem okostelefont nem használ. Mégis, paradox módon épp a Netflix és az internet hozta vissza a reflektorfénybe. A Martin Scorsese által rendezett Mintha egy városban lennél 2021-ben hatalmas siker lett a streamingplatformon, és újra megismertette vele a fiatalabb generációt.
A sorozatban Lebowitz úgy járja New York utcáit, mintha a város személyes laboratóriuma volna: panaszkodik, megfigyel, kritizál és nevet – leginkább saját maga rabjaiként élő városlakókon. És Scorsese szerint egyszerűen „mindentől vicces”.
Magyar gyökerek és Warhol útvesztője
Kevesen tudják, de Lebowitz apai ágon magyar származású: egyik nagymamája Magyarországról kivándorolt zsidó volt. Lebowitz karrierje az Andy Warhol által alapított Interview magazinban indult, ahol „rossz filmekről szóló, vicces kritikáival” lett ismert. Noha Warhol közegében vált íróvá, a két alkotó soha nem kedvelte egymást igazán – ez persze csak tovább növelte Lebowitz hírnevét a New York-i művészvilágban.
A könyvek, amelyek ikonná tették – és az írói válság, ami megállította
Első kötete, a Metropolitan Life 1978-ban jelent meg, szarkasztikus esszéi pedig azonnal berobbantak az amerikai irodalmi életbe. Három évvel későbbi könyve, a Social Studies hasonló tónusban figurázta ki a nagyvárosi elit mindennapjait.
A ’80-as évekre Lebowitz a kulturális élet egyik legnépszerűbb megmondóemberévé vált, mégis: az 1990-es évektől kezdve súlyos írói válsággal küzd. Szerinte ennek egyszerű oka van:
Túl nagy tisztelettel vagyok a szavak iránt.
Az önkritikus, néha már-már kíméletlen belső hang azóta is visszatartja attól, hogy új könyvet írjon – miközben kultusza tovább nő.
A vélemény, ami mindig hangos
Lebowitz arról is ismert, hogy politikai kérdésekben sem kerüli a konfrontációt. A 2016-os amerikai elnökválasztáson meggyőződéssel állította: Donald Trumpnak semmi esélye sincs – tévedését később nyíltan elismerte.
Határozottan kiáll az emberi jogok mellett, az AIDS-krízis idején az elsők között támogatta az LMBTQ+ közösséget, és ma is rendszeresen felszólal a kisebbségek jogaiért. Saját szexuális orientációját queerként határozza meg.
New York nélkül nem lenne Fran Lebowitz – ez fordítva is igaz
Lebowitz és New York kapcsolata különös szimbiózis: ő maga sem tősgyökeres New York-i, mégis a város egyik legismertebb arca lett. A Pretend It’s a City epizódjaiban szinte minden utcasarkon panaszkodik valamiről, de úgy, hogy közben szerethető marad.
Legemlékezetesebb idézetei közé tartozik:
- „Senki sem engedheti meg magának, hogy New Yorkban éljen – és mégis, nyolcmillió ember itt lakik.”
- „A metrórendszer mindenkiből kiölte a lelket. Még a Dalai Láma is megbolondulna tőle.”
- „A lakásom nagyszerűsége abban rejlik, hogy én döntöm el, ki jöhet be.”
- Scorsese úgy fogalmaz: Lebowitz bármit mond, ő már nevet – még azon is, ha csak sót kér.
75 évesen is megkerülhetetlen
Íróként visszafogott, megmondóemberként aktív, kulturális jelenségként pedig megkerülhetetlen. Fran Lebowitz 75 évesen is azt bizonyítja, hogy a gondolkodás, a kritikai szemlélet és a humor nemcsak szórakoztat, hanem formálja is a világot. New York pedig nélküle egészen biztosan nem lenne ugyanaz.
Nyitókép forrása: Getty Images