Kultúra

Líra a társkeresőrovatban, tarkón lövés az ágyban – 35 éves a film, ami megmentette Al Pacino karrierjét

rtl.hurtl.hu

2024. szeptember 15. 13:11

Al Pacino pályája mélypontján volt, amikor megtalálta A szerelem tengere főszerepe: egy kiégett New York-i zsaru, aki egy sorozatgyilkos után nyomoz és közben a fő gyanúsítottal szexszel. Utóbbit Ellen Barkin játssza, szintén remekül: a színésznő tavaly úgy nyilatkozott, a rendező megalázóan viselkedett vele a film híres-hírhedt szexjelenetének forgatásán. A szerelem tengerét 1989-ben mutatták be: az idén 35 éves erotikus krimi visszahozta Al Pacinót a süllyesztőből.

A szerelem tengerét Al Pacino visszatéréseként tartják számon a nagy színész munkásságával foglalkozó egyetemi tanszékek. A szőrszálhasogatók persze ilyenkor azzal jönnek, hogy miért is kellett volna visszatérnie Pacinónak, amikor nem is ment el sehová, de még a szőrszálhasogatók is tévedhetnek. A színész előző filmje, a függetlenségi háború idején játszódó Amerika fegyverben olyan nagyot bukott, hogy Pacino egy időre tényleg kiiratkozott a filmbizniszből és csak négy év múlva tért vissza. Igen, eltalálták: A szerelem tengere című krimiben.

Ha Al Pacino a családi birodalma csúcsán tépelődő maffiafőnököt játszik, vagy a fegyverét „kis barátomnak” becéző, kokainhegyeket felszippantó gengsztert, nyert ügyünk van. És ha zsarut? Akkor is. Pacino rajongói úgy tettek, mintha kedvencük négy évvel korábbi ballépése meg se történt volna és lelkesen jegyet váltottak az 1989-ben bemutatott zsarufilmre. Valószínűleg úgy voltak vele, hogy ha Al nem prémvadászt játszik a függetlenségi háború idején, hanem öregedő alkesz zsarut a 200 évvel későbbi New Yorkban, olyan nagy baj már nem lehet.


Nem sokon múlott, hogy Al Pacino hívei helyett a Dustin Hoffman rajongói klub tagjai nyilvánítják piros betűs ünnepnek A szerelem tengere premiernapját. A hetvenes-nyolcvanas években nem egyszer előfordult, hogy Hoffmant és Pacinót ugyanaz a szerep hozta lázba: míg a Maraton életre-halálra főszerepe könnyen Pacinóé lehetett volna, ám helyette végül Hoffmané lett, úgy A szerelem tengerénél minden fordítva volt: Hoffmantól került Pacinóhoz a szerep. Ma már persze nem is tudnánk mással elképzelni az említett filmeket.

Annak, hogy végül nem Dustin Hoffman játszotta el a kiégett zsarut, meglehetősen prózai oka volt: a színész állítólag, régi jó szokásához híven, újabb és újabb változtatásokat követelt a forgatókönyvben, de semmivel sem volt elégedett. A szerző a jó nevű regényírónak és még jobb nevű forgatókönyvírónak számító Richard Price volt, aki talán maga is megbánta, hogy a maximalista Hoffmant szerette volna megnyerni a főszerepre. Mindenesetre valószínűleg Price-nak köszönhető az a fordulat, hogy a filmbeli sorozatgyilkos olyan férfiakra vadászik, akik a Tinder elődjében, a lapok társkereső oldalain rímekbe szedett versikékkel igyekeznek kitűnni a tömegből. 


Némi győzködésre azért Al Pacinónak is szüksége volt, hogy elvállalja a szerepet. A hollywoodi anekdotatár szerint Diane Keaton, Pacino akkori élettársa volt az, aki addig-addig noszogatta a színészt, míg az beadta a derekát. 

Keaton állítólag azzal érvelt, hogy a hetvenes évek rég véget értek (ez kétségtelenül igaz volt), és Pacino már nem tartozik az A-lista élbolyába, úgyhogy kár lenne elszalasztania ezt a lehetőséget is. 

Lehet, hogy Keaton egyszerűen csak felsorolta, milyen filmekben szerepelt élettársa a hetvenes, és milyenekben a nyolcvanas években. A hetvenes években ott volt A Keresztapa és a folytatása, ott volt a Serpico és ott a Kánikulai délután, a nyolcvanas években meg a Portyán, a Szerző! Szerző!, a Sebhelyesarcú és a már említett Amerika fegyverben. Nem is kérdés, melyik évtized jön ki jobban az összehasonlításból. Hogy végül mi volt a döntő érv, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy Pacino elvállalta A szerelem tengere főszerepét.

Beszélnünk kell a „kémiáról”, pedig nincs is utálatosabb kifejezés ennél, de most ezt hagyjuk. Azt azonban nem hagyhatjuk, hogy Pacino nem egyedül vitte sikerre a filmet, ebben nagy szerepe volt két másik színésznek is, akikkel remekül működött „kémia”. Az egyikük Ellen Barkin volt, az ellenállhatatlan gyanúsított, aki úgy tudta kimondani az „állati” és a „vonzalom” szavakat, hogy attól nemcsak Al Pacino, de a Duna mozi teljes kamasz közönsége is megremegett.


Egy 2023-as interjúból azonban az derült ki, hogy Barkin egyáltalán nem őriz jó emlékeket a forgatásról. Elmondása szerint a rendező, Harold Becker megalázóan bánt vele: a szexjelenet felvételekor odalépett hozzá és mérgesen letépte róla a testét takaró egyetlen anyagot, a szexjelenetek forgatásakor használt műfanszőrzetet. 

Mi szükséged erre? Úgysem néz rád senki

 – elevenítette fel a rendező szavait Barkin.

A másik színész, akivel Pacino remek párost alkotott, John Goodman volt. Ő volt a nyomozásban résztvevő másik rendőr, a kedélyes kolléga, a nyomozós filmekben elmaradhatatlan „oldalmotoros”, de Goodman, mint ahogy az a védjegyévé vált, a mellékszerepben is nagyot alakított, teljesen egyenrangú partnere volt Pacinónak.

A filmben Samuel L. Jacksonnak is jutott néhány rövid, elhadart mondat, sokat elmond a szerepe nagyságáról, hogy a stáblistán csak mint „fekete fickó” van feltüntetve. Jackson még így is jobban járt, mint a főszereplő zsaru ex-feleségét játszó Lorraine Bracco, akit teljesen kivágtak a moziváltozatból (a tévés verzióba állítólag visszakerült a jelenete).


Ami a ki nem vágott szereplőket illeti, Pacino, Barkin és Goodman karrierjére is jótékony hatással volt A szerelem tengere, Pacinónak nem sokkal később az Oscar is összejött (az Egy asszony illatáért), Barkint és Goodmant pedig a korábbiaknál nagyobb szerepek, alkalmanként főszerepek is várták a kilencvenes évek Hollywoodjában. 

Pacino és Barkin később az Ocean’s Thirteen-ben kerültek újra össze, a Pacino-Goodman párost pedig a You Don’t Know Jackban láthattuk újra. A színész A szerelem tengere rendezőjéhez is visszatalált; dörzsölt polgármestert játszott Harold Becker néhány évvel későbbi filmjében, a Minden gyanú felettben. A helyszín ezúttal is New York volt, halottakból sem volt hiány, de ezúttal nem a fülledt erotikáé, hanem a mocskos politikáé volt a főszerep. Hiányzott az a bizonyos „állati vonzerő”, a Minden gyanú felett ahogy jött, úgy ment és besorolt Al Pacino színvonalas, szolid bukásai közé.

Ha már szóba került az erotika: A szerelem tengere valamiért rendre kimarad az erotikus thrillerek felsorolásaiból, egy jóval ártatlanabb kategóriában, a New York-i zsarufilmek közt szokták emlegetni. 

A 35. születésnap alkalmából ideje lenne ezen is változtatni!

Ami a nyugati partnak az Elemi ösztön, az a keletinek A szerelem tengere.

Nyitókép:  Universal Pictures/Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images

#Kultúra#al pacino#ellen barkin#john goodman#harold becker#A szerelem tengere#sea of love#ma

Címlapról ajánljuk