Két év után akkordot váltott a 639 év hosszú zeneszám, amit 2001-ben kezdtek előadni

Nagy nap volt 2024 február 5. a klasszikus zene rajongói számára: ekkor változott meg egy akkord a John Cage, a huszadik század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének Organ2/ASLSP című művében, amelyet 2001-ben kezdtek előadni, és amelynek hossza 639 év, írja a Classical FM.

A billentyűre írt számot még a nyolcvanas években komponálta a zeneszerző. A nyolc oldalas kottára feljegyzett dallamot zongorán, és orgonán is elő lehet adni, a zenei utasítás szerint „olyan lassan, amennyire csak lehet”. A művet különböző zenészek akár több, mint egy órán keresztül is képesek nyújtani. 2009-ben Diane Luchese orgonista 14 óra 56 perc alatt adta elő, 2022-ben Dr. Christopher Anderson pedig 16 óra alatt.

Mindkettőjüknél nagyobb vállalkozásba fogott a Szent Burchard templom a németországi Halberstadt városában. Ők egy különleges orgonát építettek erre a célra, ami a lehető leglassabban játssza le a szerzeményt. Így tart 639 évig a koncert.

Az ötlet bejött, rengetegen keresik fel a templomot, hogy belehallgassanak a műbe. Az előadás különleges alkalmaira pedig külön eseményt szerveznek. Így 2020. szeptember 5-ére, amikor megváltozott egy akkord a műben. A következő váltás 2022 februárjában történt. Most pedig 2024 február 5-én ismét váltott a dal: a C, Desz, Disz, E, Asz akkordból lett C, Desz, D, Disz, E, Asz és E, valamint bekerült egy extra D hang.

Az óriási pillanatról készült videót alább lehet megnézni:

A következő akkordváltásra a rajongóknak 2026. augusztus 5-éig kell várniuk.

Ki volt John Cage?

A zeneszerző nevét legtöbben a 4.33 című szerzeményről ismerik, amely négy perc 33 másodperc hosszú néma csendből áll. A művész itt azt kérdezi a közönségétől: zenének számít az előadóterem háboríthatatlan némasága, amelyhez hasonlót a mindennapokban sosem tapasztalunk? Egyáltalán lehetséges-e teljes, tökéletes csöndet elérni, amikor még a külső zajok hiányában is a saját keringésünk és idegrendszerünk hangja kísér minket?

Cage munkája megváltoztatta azt, ahogy a zenéről és a művészetről gondolkodunk. Számos médiumban alkotott: teoretikus, a valóságban nem megjeleníthető ideákat hozott be zenéjébe, és szeretett szokatlan zenei utasításokat adni kottáiban a zenészeknek: egyik darabjában például arra utasítja a zongoristát, hogy csukott hangszerrel játsszon. Egy ponton azt mondta: „Nem tudom megérteni, hogy az emberek miért félnek az új ötletektől. Én a régiektől félek.”

Íme a 4.33 egy klasszikus feldolgozása:

Itt pedig egy metálbanda adja elő a számot saját stílusában:

Nyitókép: Matthias Bein / picture alliance via Getty Images