Otthagyta Hitler felé forduló hazáját, majd Magyarországon át egészen Ausztráliáig kajakozott minden idők legismertebb német kalandora

Oskar Speck német kajakos legenda 1907. március 4-én született a németországi Hamburgban. Speck kiskorától kezdve kajakozott, így amikor megszületett a fejében az ötlet, hogy elhagyja az első világháború következményeitől, valamint a gazdasági világválságtól sújtott hazáját, nem volt kérdés, hogyan fogja elhagyni az országot, kajakkal. A sors iróniája, hogy kifejezetten rossz úszó volt, mondhatni alig tudott a víz felszínén maradni. Ma már tudjuk, hogy Speck alighanem sors kegyeltje volt, tekintve, hogy a kalandja során folyókon, tengeri szorosokon, óceáni szakaszokon keresztül vezetett az útja, de a története végül szerencsés véget ért.

1932-ben, amikor Németországban az első világháború utáni gazdasági válság idején csődbe ment Speck villanyszerelő vállalkozása, vakmerő döntést hozott: egy jobb élet reményében elindult a Dunán kajakjával. A célja eredetileg Ciprus volt, mert elterjedt, hogy bányászokat keresnek az országba. Persze oda nem csak kajakkal juthatott volna el, de mint később kiderült, Specket az egzisztenciális félelem mellett a kalandvágy is hajtotta.

Magyarországon át vezetett az útja

Minden idők talán legnagyobb német kajakos kalandora az útja alatt különféle emberekkel és kultúrákkal találkozott. A Dunán dél felé haladva még Magyarországon is járt. A német kalandor a feljegyzések szerint rendkívül nyitott ember volt, kommunikált a helyiekkel, megismerte szokásaikat, hagyományaikat és életmódjukat.

Ezek a találkozások nemcsak mélységet adtak utazásának, hanem elősegítették a kulturális sokszínűség jobb megértését és megbecsülését is.

A német kajakos a Dunán végighaladva nem ment egészen a Fekete-tengerig, hanem irányt váltott és a Vardar folyón folytatta, ahol azonban majdnem véget is ért az utazása, mert a kajak, amivel addig eljutott, csúnyán megsérült az erős áramlatok miatt. Speck pechére a Vardar befagyott akkor télen, így nem tudta folytatni az útját. Hónapokkal később, 1933 elején tudott elindulni a Földközi-tenger felé. Cipruson Oskar Speck úgy döntött, hogy a kajakját vitorlákkal szereli fel és nekivág az ismeretlennek.

Ha nem lenne elég vakmerőség egy vitorlákkal feltuningolt kajakkal tengeri utazásra indulni úgy, hogy az ember kifejezetten rossz úszó: Speck éjszaka, a sötétben evezett a legtöbbet, hogy a forróságtól ne kapjon gutaütést. Egyszer egy hajónak is majdnem nekiment. Később aztán egy ideig a szárazföldön folytatta az útját, de csak azért mert a Szuezi-csatornán nem kelhetett át. Szírián keresztül kellett hurcolnia a kajakját, míg újra vízhez nem ért. A helyiekkel meggyűlt a baja, a hajóját ellopták, de végül sikerült visszavásárolnia azt. Az utazása során talán akkor volt a legsúlyosabb mélyponton, amikor elkapta a maláriát. A betegség nagyon megviselte, az sem volt biztos, hogy folytatni tudja a kalandot, de Speck ezt is túlélte.

A német kalandor valóságos hírnévre tett szert időközben, Pakisztánban britektől kapott felajánlásokat, hogy folytatni tudja az útját. Az ő segítségük nélkül a betegséggel és kimerültséggel küzdő német talán megállt volna, de nem így lett, tovább evezett. Németországban időközben Hitler került hatalomra, az országban élő családja haza is próbálta hívni a férfit, aki azonban úgy döntött, nem tér haza, hanem tovább haladt India felé.

Oskar Speck mint náci kém

Az Andamán-tengeren kis híján meghalt, kiszáradt és teljesen legyengült, mert a kajakja szinte irányíthatatlanná vált az erős áramlatok és szelek miatt. Végül eljutott Indonéziába, ahol kémkedéssel gyanúsították meg. Az Ausztráliai Nemzeti Múzeum szerint Jakartában Specket megkereste egy náci képviselő, aki pénzt és egy horogkeresztes zászlót adott neki. Speck pechére elfogadta a pénzt és a zászlót is, nem volt baja azzal, hogy a nácik propagandacélokra akarják felhasználni mint az új Németország árja képviselőjét. Noha Speck nem volt oda kifejezetten a nemzetiszocialista ideológiáért, megérezhette, hogy ennek segítségével még messzebb juthat.

Speck folytatta az útját egészen a Maluku-szigetekig, ahol a bennszülöttek nem fogadták kitörő örömmel: megverték, megkötözték és meg akarták ölni.

A német végül úgy szökött meg, hogy hajnalban sikerült kioldoznia magát és elkajakozott.

Oskar Speck hét évvel azután, hogy letette a Dunára a kajakját, 1939 szeptemberében érte el Ausztrália északi partvidékét. A parton már várták az addigra valóságos hírességgé váló német kajakost. Az ausztrál források szerint az elé érkező rendőrök üdvözölték, gratuláltak neki, majd azonnal le is tartóztatták, mivel időközben kitört a második világháború, és Németország ellenség lett. A kajakos, aki a fél világon átevezett, többször is majdnem meghalt kiszáradásban és végkimerülésben, fogolytáborba került és egészen a háború végéig ott is maradt. Többször nehezményezte, hogy nem a katonai foglyok és a náci szimpatizánsok közé rakták, de nem tudni, hogy ez csak a hírverés része volt-e. 

Miután elengedték, Sydneyben telepedett le, munkát is talált. Ciprusra eredetileg azért indult el, hogy opálbányászattal foglalkozzon, végül tényleg opállal foglalkozott, csak nem Cipruson, hanem Ausztráliában, ahol opálkereskedőként szerzett vagyont magának.

A hetvenes években hazatért Németországba, de végül nem maradt sokáig Európában, Ausztrália lett az otthona, egészen 1995-ös haláláig.

Oskar Speck története sokáig csak cikkekben, folyóiratokban volt fellelhető, míg nem Tobias Friedrich Der Flussregenpfeifer című könyvében megírta a hazájában nem kifejezetten ismert kalandor történetét.

Oskar Speckről az Ausztráliai Nemzeti Múzeum is készített összeállítást, amiben az általa , az útja alatt készített, nem mindennapi felvételeket is megnézheti.

Nyitókép: Getty Images